A magyar gyermekkönyv-művészet megújítójaként számon tartott Reich harmonikus kompozícióiban, akárcsak a mesék világában, minden szép és jó. Mesékhez, ifjúsági regényekhez, gyermekversekhez készült munkáinak legfőbb jellemzői a könnyed, tiszta vonalak, a sajátosan egyéni forma- és élénk színvilág, valamint a humor. Művei belső derűt és líraiságot árasztanak.
Mintegy ötszáz kötetet illusztrált tus-, ceruza- vagy krétarajzokkal, vízfestményekkel, pasztell- vagy temperaképekkel, nemzedékek vizuális kultúráját, ízlését és képzeletvilágát formálva. Nemecsek Ernő és a többi Pál utcai fiú, Kormos István Vackor mackója, Benedek Elek mondáinak, Rémusz bácsi meséinek alakjai, Fekete István Téli berekjének szereplői mind azt az arcot viselik az idősebb olvasók emlékezetében, amelyet Reich Károly képzelete és keze alkotott.
A valóság elemeire épülő, ugyanakkor a somogyi népművészetből és gyermekkora gazdag élményvilágából merítő, finoman kidolgozott képi világa magába olvasztotta a huszadik század nagy mesterei – elsősorban Picasso és Chagall – által továbbfejlesztett modern klasszicitást is.
Az almásderes ló, a páva, a turbékoló galamb és a furulyázó legény a magyar népmesék visszatérő eleme. A népies viseletű „lánypajtások” integetve búcsúztatják a menyasszonyt, ez a falusi lakodalmak hagyományos jelenete. A pár fölött ragyogó nap a beteljesült boldogság jelképe, a pávák keresztbe hajtott nyaka és a pár fölé borított fátyol az összetartozást szimbolizálja. Az egyszerű jelképrendszerű mű a népmesék letisztult világát és természetes harmóniáját sugározza.
Életművének legjavát egyedi és sokszorosított rajzai, illusztrációi teszik ki. Munkáinak egyik fő ihletője a görög mitológia volt, annak minden életöröme és békessége. Az antik kultúra iránti rajongásából fakadóan műveit az emberek iránti szeretet és az ebből fakadó humanizmus hatja át.
Hitvallását a rajzról így fogalmazza meg: „A rajz nem akkor keletkezik, amikor a papíron már valami látszik. Olvasással, megértéssel és megérzéssel – nagy szóval élve: belső látással.”
„Nem művészetnek, hanem mesterségnek tekintem azt, amit csinálok. Mert a mesterség, a szó régi értelmében, számomra egyenlő a becsületes magatartással, azzal, hogy az ember a képességei szerinti legjobbat adja ki a kezéből. Szeretem szép mesterségemet, a nekem mindig örömet adót, mely élteti a hitet bennem, hogy kapott képességemmel jó ügyet szolgálok” – vallotta.
Művészete egyetlen korszak, akár rajzairól, akár könyvillusztrációiról van szó. Minden művére természetesség, valamennyi élőlény bensőséges szeretete jellemző. Gyermekkorának természeti élményei egész életében meghatározták művészetét. Mélységes életszeretetéről vallanak fiatal lányokat, fiúkat és lovakat ábrázoló rajzai, amelyekre archaikus tisztaság és egyszerűség, tobzódó életderű jellemző.
1954-ben és 1956-ban Munkácsy Mihály-díjjal, 1963-ban Kossuth-díjjal tüntették ki, megkapta az Érdemes, valamint a Kiváló Művész címet is. 1965-ben a Lipcsei Nemzetközi Könyvkiállítás aranyérmét, 1984-ben pedig a Gyermek- és Ifjúsági Könyvek Nemzetközi Társaságának grafikai diplomáját szintén elnyerte.
Aktívan részt vett a hazai művészi közéletben: tagja volt a Képzőművészek, Iparművészek és Művészeti Dolgozók Szakszervezete elnökségének, valamint nyolc évig vezette a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége képzőművészeti szakosztályát. 1988. január 7-én hunyt el Budapesten.
Munkái megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában, a Petőfi Irodalmi Múzeumban és debreceni Déri Múzeumban. 2012-ben róla nevezték el a budapesti MOM Kulturális Központ lépcsőház-galériáját, ahol többek között szitanyomataival, rézkarcaival találkozhat a közönség. 2016-ban, a művész szülőházát megvásárolva és felújítva, Balatonszemesen emlékházat alakítottak ki Reich Károly tiszteletére.
Reich Károly Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas grafikus száz éve, 1922. augusztus 8-án született balatonszemesi szegény bognárcsaládba. Karádon lett kereskedőtanuló a Hangya Szövetkezetnél. Innen került Budapestre, a Hangya-központ reklám- és dekorációs osztályára, majd az Iparművészeti Főiskolára. Mesterei Domanovszky György, Kállai Ernő, Konecsni György és Hincz Gyula voltak.
A nyitóképen Reich Károly otthonában. Fotó: MTI/Balassa Ferenc
