Táncművész, táncpedagógus. Bár nemrég koreográfusként dolgozott Egerben, a neve mellől egyre inkább elkopik ez a jelző, és nem is bánja. De vajon mi lenne, ha el kéne búcsúznia más elképzeléseitől is – saját magával kapcsolatban?
„Az a fiú vagyok, aki faluról jött, szegénynek meghalt az édesapja, de keményen küzdött, hogy művész lehessen, még elment Linzbe is.”
Egy ismeretlennek először a tekintetét keresi, aztán az ujjait nézi meg. „Az utolsó dolog, amit belakunk, az az ujjbegyünk. Az ujjbegyeinkbe nagyon későn költözik bele a figyelem. Múltkor észrevettem, hogy éppen úgy tépkedem az ujjaim, ha feszengek, ahogyan édesanyám.”
Testvérével, Grecsó Krisztiánnal párszor eljátszottak a gondolattal, hogy mi lenne, ha Krisztián táncolna és ő írna. Versei születtek is, ám egy diákírótáborban eltanácsolták a pályától. „A bátyámat ebben a táborban fedezte fel Kemény István. Nekem itt azt mondta: szerinte elég egy Grecsó erre a pályára.” Mi lenne, ha élne az édesapja vagy ha Pestre születik?
A Mi lenne, ha… című műsorban erről is beszél Grecsó Zoltán, a Willany Leó Improvizációs Táncszínház alapítója.
A Magyar Kultúra Podcastok csatornáján jelentkező Mi lenne, ha… a Spotify mellett az Apple, a Google, az Amazon, a Podcast Addict, a Deezer és a Player FM felületein is elérhető. A következő epizód november 16-án érkezik, a vendég Pogány Judit színművésznő lesz.
További érdekességekért és kulisszatitkokért érdemes nyomon követni a Magyar Kultúra Podcastok-csatorna Facebook-oldalát.
