Miként tükrözi a kalap a korszellemet? Erről volt szó a Ráth-villában a Fazekas Valéria dizájner kiállításához kapcsolódó beszélgetésen.
A kalap a modern nő számára sokszor több volt, mint divatos kiegészítő: a kalapviselési (vagy éppen nem viselési) szokásokban a korszellem is visszaköszön. Mit szimbolizál a kalap az egyes korokban? Mi a kalap funkciója, hogyan kapcsolódik benne a dizájn a praktikummal? Ezeket a kérdéseket járták körbe a Ráth-villa Fazekas Valéria dizájner kiállításához kapcsolódó beszélgetésen.
Az első világháború előtti időszakban vesszük fel az idő fonalát: a szüfrazsett mozgalom a modern kor első olyan eseménye, ahol a kalapviselés szimbolikus töltettel bír. A nők különféle férfias ruhadarabokat kezdtek el hordani, nadrágot, kalapot, hogy ezzel is kifejezzék egyenjogúságukat. A lázadást, a női büszkeséget, a küzdelmet szimbolizálta a kalap.
A szüfrazsett mozgalom után is volt több olyan csendesebb időszak, amikor a kalap viselése éppen a normák elfogadását jelentette: a fejfedő fontos része volt az női öltözetnek, a kalapviselés társadalmi elvárás volt.
Fazekas Valéria elmondta: a kalapviselés az élet sebességét is megmutatja. Az emberek lassabban éltek akkor, amikor a nők többsége kalapot hordott. Dísszel a fejünkön nem lehet rohangálni. A kalap viselése valamiképp ellenáll korunk fogyasztó, rohanó és eldobható kultúrájának.
A 40-es évekbeli Franciaországban a kalap a Hitlerrel szembeni ellenállás szimbóluma volt. A náci diktátor szeme előtt fontos célként lebegett a német nemzeti divat megteremtése is, ami a francia kicsit bohókás, individualista, sikkes stílussal teljesen szembement volna. A párizsi nők azonban nem nézték ezt jó szemmel, extrém és különleges fejfedőkkel adtak hangot a véleményüknek.
A II. világháborúban komoly gondot jelentett az anyaghiány is, ezért a nőknek kreatívnak kellett lenniük. Ekkor jelent meg az úgynevezett turbánforma, amit a hölgyek maradék anyagokból, szalagokból, gyolcsból is el tudtak készíteni. A turbánok alatt pedig elbujtatva ott lapult a francia trikolor is.
Fazekas Valéria elmondta: a szocializmusban, amikor ő pályakezdőként el kezdett kalapokat készíteni, szintén meg kellett birkózni az anyaghiánnyal. Ő éppen ezért zsebre tehető, maradék anyagokból elkészíthető formákban gondolkodott, amelyek mégis túlmutatnak az akkor uniformizálódott svájci sapkán. A szocializmusban a kalap által az emberek megmutthatták az egyéniségüket.
A különleges formák aztán divatosakká váltak, megszokottak lettek. Már sokkal inkább az összetartozást jelentették, mint az ellenállást vagy a tömegből való kitűnést. De mindig jöttek új és új formák, amelyekkel a nők meg tudták mutatni egyéniségüket.
A kalapviselési szokások nemcsak korokként, hanem földrajzi helyszínek szerint is igen eltérőek lehetnek. Az afroamerikai nők például sokkal merészebb darabokat is bevállalnak, az ő kalapjaik tobzódnak a színekben, formákban, mintákban.
Ma az elegancia, a stílus szimbóluma a kalap. Jellemzően a színészeken és a first ladyken látunk kalapot különféle hivatalos eseményeken. II. Erzsébet például köztudottan kedveli a kalapokat, több ezer darabból álló gyűjteménye is van e kiegészítőkből. Szintén sokféle fejfedőt láttunk már Katalin hercegnőn, Sophia Lorenen vagy Coco Chanelen.
Olyan különleges alkalmakkor is találkozunk ezzel a kiegészítővel, mint az esküvők vagy a lovasversenyek. A kalapot viselő nők ma is méltósággal járnak-kelnek az utcán. Vállalják, hogy különleges divatot követnek, és tudatában vannak, hogy nőiségük magára vonzza a figyelmes tekinteteket.
Megosztás a Facebookon
Küldés messengeren
link
másolása
