A Műegyetem kollégiumától a világhír küszöbéig – Benkő László, az Omega billentyűse

Szombathelyen született, de tanulmányait már a fővárosban kezdte el. Apja minisztériumi osztályvezető és műegyetemi tanár volt, családjának minden tagja zenélt. László hét évig tanult zongorázni, emellett fuvolázni, trombitálni és ütőhangszeren játszani.

Középiskolás korában a Próféta együttesben játszott, ez később egyesült egy másik gimnáziumi zenekarral, amelyben Kóbor János énekelt. Ők lettek a későbbi Omega alapító tagjai. Ezen a néven először 1962. szeptember 23-án léptek fel a Műegyetem várbeli kollégiumában. Akkor már mindketten műegyetemisták voltak és le is diplomáztak, Benkő közlekedési mérnök lett.

A tanulás mellett a zene szórakozást és zsebpénz-kiegészítést jelentett számára, hiszen az akkor gombamód szaporodó együttesek között csak egy volt az Omega. Kezdetben angolszász slágereket játszottak, első kislemezeiken is ezek jelentek meg 1966-ban – a dolog akkor fordult komolyra, amikor már az Egyetemi Színpadon is felléphettek. Benkő László ebben az időben gyakran énekelt is, a külföldi számok mellett például a Rózsafák című slágert.

Az Omega első „aranycsapata” 1967–68-ra alakult ki. Kóbor és Benkő mellett a gitáros Molnár György, a basszusgitáros Mihály Tamás és a dobos Laux József mellé legkésőbb Presser Gábor billentyűs csatlakozott, aki invenciózus szerzőnek bizonyult. Ekkor születtek az első nagy slágerek: a Trombitás Frédi, a Régi csibészek. Presser belépése után Benkő szerepköre kissé változott. Furulyán és trombitán játszott, időnként zongorázott az orgonán játszó Presser mellett.

Még 1967-ben elkészültek első rádiófelvételeik és első kislemezük, a Táncdalfesztiválon pedig Zalatnay Sarolta első díjas dalát (Nem várok holnapig) kísérték. 1968-ban első magyar együttesként nekik jelent meg nagylemezük, a Trombitás Frédi és a rettenetes emberek. A lemezgyár azért engedélyezte a korong kiadását, mert az Omega az év nyarán angliai turnéja alatt már felvett egy angol nyelvű lemezt, igaz, ezen az itthon maradt Kóbor helyett a többiek énekeltek.

Nemzetközi pályafutásuk a hivatalok akadékoskodása miatt ekkor még nem indulhatott el, de itthon az Illéssel vetekedve már a legnépszerűbb beategyüttesnek számítottak. Második albumuk, a 10000 lépés 1970-ben jelent meg olyan slágerekkel, mint a Petróleumlámpa vagy a Gyöngyhajú lány. Utóbbi a tokiói Yamaha-fesztiválon különdíjat kapott, és azóta számtalan külföldi feldolgozása készült.

A harmadik, Éjszakai országút című nagylemez után, 1971 tavaszán Presser és Laux váratlanul kilépett, hogy létrehozza az első magyar supergroupot, az LGT-t. Az Omegának szívós munkával sikerült megújulnia, a dobok mögé Debreczeni Ferenc ült be, a veszteséget Hűtlen barátok című dalukban énekelték meg. Benkő László Presser távozása után kizárólag billentyűs hangszereken játszott, beleértve a szintetizátort, amelyet 1973-ban az Omega használt először Magyarországon.

Az együttes egyre nagyobb súlyt fektetett a színpadi látványra és hangzásra is, világszínvonalú felszerelést vettek, lézerfényjátékot béreltek. 1973-ban lemezszerződést kötöttek a nyugatnémet Bellaphon céggel, albumaik (Időrabló, Csillagok útján, Gammapolis) és a koncertek révén egész Európában, főleg a német nyelvterületen népszerűek lettek, nem sok hiányzott a világhír eléréséhez. Ezt a kis lépést azonban a hazai hatóságokkal folytatott kilátástalan küzdelmük miatt nem tudták megtenni, disszidálni pedig nem akartak. A ’80-as évek végén sikerült elérniük, hogy velük turnézhasson a megtűrt kategóriába sorolt Hobo vagy Nagy Feró a Beatricével.

Benkő László 1982-től szólólemezeket is készített, tévésorozatok, játékfilmek, balettek, színpadi művek zenéjét írta. 1992 és 1998 között a Hungaroton Gong Kft. lemezkiadó igazgatója volt. 2002-ben megalapította az instrumentális zenét játszó B-Project együttest, rendszeresen fellépett a Billentyűsök Éjszakája rendezvényen, a szombathelyi színház zenei vezetője volt. 2013-ban létrehozták a következő zenészgenerációt támogató Omega Alapítványt.

Minden idők egyik legsikeresebb magyar rockzenekara kisebb kihagyásokkal szinte folyamatosan koncertezett itthon, a határokon túl és szerte Európában, főleg Németországban; 2014-ben, a rendszerváltás 25. évfordulóján a Hősök terén adtak ingyenes koncertet a német Scorpions társaságában. Világszerte több mint 50 millió albumot adtak el, csak az 1977-ben megjelent Time Robber című angol nyelvű lemez másfél millió példányban fogyott. Itthon ők kaptak először gyémántlemezt, ők voltak az első együttes, amelyet a Magyar Állami Hangversenyzenekar kísért, nekik volt először digitális stúdiójuk, elsőként jelent meg CD-jük és DVD-jük.

Benkő Lászlónál 2017-ben májrákot diagnosztizáltak. A kezelések és a műtétek között tovább zenélt, csak egyetlen koncertet hagyott ki. A rák azonban végül legyőzte, 2020. november 18-án halt meg Budapesten, három nappal később hunyt el Mihály Tamás, az együttes basszusgitárosa.

A zenész 1987-ben Liszt Ferenc-díjat, 2011-ben Pro Urbe Budapest díjat, 2013-ban Kossuth-díjat, 2018-ban Fonogram Életműdíjat kapott, megosztva az Omega együttes tagjaival. 2012-ben Lions-díjat vehetett át jószolgálati munkájáért, 2020-ban a Magyar Kultúra Lovagja címmel tüntették ki. Emléktábláját 2022-ben avatták fel Krisztina körúti lakóházánál, a közeli Horváth-kertben emlékfája áll.

Az Omega utolsó, Testamentum című nagylemeze 2020 novemberében jelent meg, egy héttel Benkő László és Mihály Tamás halála után, és négyszeres platinalemez lett. Kóbor János 2021. december 6-án bekövetkezett halálával lezárult a legendás együttes pályafutása.

Fotó: Mohai Balázs / MTI