Hogyan lehet megfesteni a hűlő vizet? Mivel kelthet derűt egy Hieronymus Bosch-kép? Vajon az antik szobrász is viccnek szánta ittas alakot ábrázoló alkotását? Bellák Gábor művészettörténész a Magyar Nemzeti Galéria oldalán online előadásban kalauzolta végig az érdeklődőket a művészettörténeten – kicsit másként.
A humor mást jelent a képzőművészetben, mint a színházban, az irodalomban – hangsúlyozta a művészettörténész. „Elmosolyodunk, felderülünk egy műtárgy láttán; olykor a képi humor, máskor az ábrázolás finomsága kelti fel bennünk a derűt. Elengedhetetlen a kép pontos megfigyelése ahhoz, hogy felfedezzük a humoros vonásait.”
A humor őstípusa az utánzás – folytatta –, az antik szobrászatban a 2. századi, részeg Silenos – Bacchus kísérője – azért humoros, mert pontosan ábrázolja egy részeg ember sajátosságait: a bizonytalanságát, a furcsa szemöldökét. „Ezt nem lehetne eladni egy szent ember szobraként, hiszen számos groteszk, humoros vonással találkozunk.” A művészettörténész szerint humoros lehet a valószerűtlenség is, erre egy pompeji falfestményen szárnyas angyalkát eladásra kínáló alak képét említette példaként.
Hajlamosak vagyunk komolyan venni a művészetet. Sorskérdések, emberi drámák, nemzeti problémák, politikai konfliktusok – ezek közkedvelt felvetések, ám ritkán gondolunk a derültségre, amelyre időnként a komolynak tartott művek is okot adhatnak – jegyezte meg.
Robert Campin Mérode oltára triptichon a szent családról, amelynek jobb oldalán az asztalos József fúr-farag.
„Angyali üdvözlet ide vagy oda, a lényeg, hogy a munka el legyen végezve.”
A művészettörténész szerint ez szimbolikusan telített kép, amelyen a jelentéktelen dolgok hangsúlyozása kelthet derűt.
Paolo Uccello György és a sárkány című képe „bábszínházi jelenetet idéz leegyszerűsített, darabos figurákkal; a sárkány lepkeszárnya kifejezetten kedves motívuma a képnek; olyan, akár egy meseillusztráció”.
Közismert, fajsúlyos alkotásokban is akadhatnak megmosolyogtató motívumok. „Hieronymus Bosch A földi gyönyörök kertje című képe tele van humoros epizódokkal: például a szorosan egymás mellett ülő meztelen alakok szamócaszemet tartanak a kezükben. Bár ritkán csapkodják a látogatók a térdüket a kép előtt, a harsányság nem is cél: éppen elég egy kis mosoly.”
Raffello Sixtusi Madonnájának érdekessége két mellékszereplő: a könyöklő angyalok. „Mi járhat a fejükben? Unják az új kistesót? A kép derűje kedves hétköznapiságában rejlik, és jól szemlélteti, hogy a szent dolgok is a földön születnek, a hétköznapi dolgokból nőnek ki.”
A humorhoz fantázia kell – fűzte hozzá a művészettörténész, majd bemutatta Hugo Simberg Sebesült angyal című képét, amelyet 2006-ban Finnország nemzeti festményének választottak. „A képen egy angyal lezuhan, összezúzza a fejét, két fiúcska bekötözi, és hordágyon elszállítja. Simberg olyan meggyőző erővel ábrázolja ezt a szürreális jelenetet, hogy a Nightwish nevű szimfonikusmetál-zenekar több mint tíz éve megjelent, Amaranth című dalának klipjének kerettémáját ez ihlette.”
Bellák Gábor szerint a naiv ábrázolás ugyancsak magában rejti a humor csíráit. „Henri Rousseau ösztönösen talált rá a naiv hangra, de a 20. század közepétől egyre szaporodnak a szándékosan naiv festők, akik ezt a bumfordi bájt igyekeznek megjeleníteni. Rousseau világa elbűvölő, elbájoló, tele kedvességgel, humoros, derűs mozzanatokkal.
Marc Chagall festészete is tele van humorral, amely a mindennapi életben gyökeredzik: abban a belorusz zsidó közösségben, ahol felnőtt, és amelynek emlékeit magával vitte Párizsba, Amerikába és Dél-Franciaországba. A képein ezért nincs gravitáció, nehézkedés; mindenki röpköd, akár az emlékképekben – tette hozzá.
Az akadémizmus, a komoly, nagy művészet világa is átitatódott humorral, bár a realizmus alapelve az, hogy a valóság mindennél fontosabb – jegyezte meg. „Amikor Gustave Courbet-t megkérdezték, hogy tud-e angyalt festeni, állítólag azt felelte: »Hozzatok nekem egy angyalt, és megfestem!« Thomas Coutre A realista című képe éppen ennek remek paródiája: Apollo szobra a festő feneke alatt van, azon ül, és egy levágott disznófejet rajzol.”
Bellák Gábor az illúziókeltés példájaként említette Marastoni József Csendélet rákkal című olajképét, amelyen a kancsó oldalán lecsorduló bor mellett egy egészen élethű legyet látunk. „Amikor először láttam a képet, azt hittem, rászállt, még el is akartam hessegetni.”
Benczúr Gyula előszeretettel festett különös önarcképeket. Pán a nádasban című képén egy faun figurájában ábrázolta önmagát. „Élvezte ezeket a szerepjátékokat, amelyek a festői bravúr demonstrálására szolgáltak.” A késő 19. század társasági festészete is remek humorforrás, ugyanis a festők jó sztorikat igyekeztek megörökíteni, amelyek némelyike filmre kívánkozik, tudtuk meg.
Margitay Tihamér A vesztett játszma című képén katonatiszt sakkozik egy nővel, és „láthatóan a nő áll nyerésre; bármilyen nagy stratéga is az ezredes, ezt a játszmát elvesztette. Külön leleményes és humoros gesztus, hogy a háttérben a falon a festőművész saját, A féltékeny című képe lóg.”
A Mona Lisa minden humor ősforrása, és mivel mindig olyan tömeg veszi körül a kiállítóteremben, „ember rendesen megnézni nem tudta az utóbbi években”.
Marcell Duchamp, az európai dadaizmus egyik alapítója fogott
egy képeslapot, és szakállt, bajuszt rajzolt az európai festészet „szent
képére”, valamint a női vágy túlzott tüzét jelentő (L.H.O.O.Q.) rövidítéssel
látta el.
Bortnyik Sándor számos híres festő képének paródiáját festette meg: Cézanne, Van Gogh, Czóbel és Barcsay stílusában is megalkotta a Mona Lisát. A Bellák Gábor előadásának címéül szolgáló A zöld szamár is Bortnyik képe: szürreális, dobozszerű tér, amely egy rövid életű, avantgárd kísérleti színház egyik előadását idézi.
„Számtalanszor megállok Bortnyik Az új Ádám és Az új Éva című képei előtt, amelyeken felhúzható emberi bábukként ábrázolja az első emberpárt. Életük, lelkük nincsen. Mindig elbűvöl a kép humora és keserű iróniája.”
Bellák Gábor a 20. századi művészetből is számos példát említett, köztük a pop art tömegkultúrát középpontba állító alkotásait.
A magyar neoavantgárd képviselői közül Szentjóby Tamás egyik
koncept alkotását, a Hűlő víz című képet emelte ki az előadó. Szót
ejtett a falvédők divatos újragondolásának trendjéről és a Kádár-korszak néhány
alkotásáról is.
„A ’80-as, ’90-es évek volt a leghumorosabb időszak. A Kádár-korszak puha diktatúrájában állandóan föl lehetett tenni az alapvető kérdéseket: mi micsoda, mit miért és miért úgy. Ez az állandó kérdezés, szembesülés a valósággal számos ironikus átiratot eredményezett.”
Bellák Gábor előadás-sorozata májusban újabb témával folytatódik a Magyar Nemzeti Galéria oldalán.
Nyitókép: Robert Campin: Gyümölcsoltó boldogasszony. Forrás: Metropolitan Museum of Art
