A kiállítás célja rámutatni arra, hogy az emberi testtel foglalkozó munkáknál a tudományos tartalom mellett hogyan változtak, illetve milyen szerepet kaptak és kapnak a művészi ábrázolások, illusztrációk mind a mai napig.
A művészeti anatómia az emberi test csont- és izomrendszerét, valamint a bőrtakarót ábrázoló anatómia, amely – az orvosi értelemben vett jelentésével ellentétben – nem foglalkozik a belső szervekkel, a zsigerekkel, ezzel szemben érdekli a különböző szemszögekből eredő eltérő látvány.
Az európai képzőművészetben a reneszánsz idején erősödött meg a valósághű ábrázolás igénye. Az emberábrázolásban ehhez anatómiai kutatásokra volt szükség. Leonardo da Vinci ilyen irányú tevékenysége a legismertebb e téren: tanulmányrajzok sorában örökítette meg boncolásai eredményeit. Ez a korszak a művészeti anatómia születésének ideje.
A tárlat olyan orvosok, filozófusok életművével foglalkozik, mint a pergamoni Galénoszként emlegetett Aelius Galenus, aki tanulmányozta többek között a személyes higiénia, a jó erőnlét, a megfelelő étkezés s egyáltalán a megelőzés témaköreit vagy éppen Antonio Mussa Brassavola, aki legelőször alkalmazott sikeresen gégemetszést, s ezt 1546-ban publikálta is.
A tárlaton a könyvtár tulajdonában lévő Vesalius De humani corporis fabrica című, az emberi test felépítéséről szóló kötetet is bemutatják, amely Jan Calcar részletes és művészi színvonalú fametszetű illusztrációiról vált ismertté. Az érdeklődők megismerhetnek részleteket Gabriel Falloppius kutatásairól, akinek a nevéhez fűződik a fül és a reproduktív szervek leírása, és Lenhossék Mihály munkásságáról is, aki Budapesten az egyetem anatómiai intézetének vezetőjeként többi közt számos új elnevezést vezetett be a szövettani szaknyelvbe.
A képen részlet Barcsay Jenő Művészeti anatómia című könyvéből.
