A Ferenczy Múzeumi Centrum felkérésére tizenhat neves szakember: múzeumigazgatók, egyetemi oktatók, múzeumpedagógusok, műgyűjtők, kommunikációs vezetők tartottak előadást A múzeum ereje konferencián Szentendrén.
Az elmúlt években nemzetközi szinten jelentős vitát generált a múzeumi szakmában az ICOM (International Council of Museums – Múzeumok Nemzetközi Tanácsa) új múzeumdefiníciója, így az előadások nagy része foglalkozott a 21. század múzeumának újrafogalmazásával is. A téma nemcsak a koronavírus-világjárvány utáni tapasztalatok miatt, de a mindent átszövő digitalizáció térhódítása, a vizuális oktatást átvevő múzeumi szerepkör és az egyre nehezebb fenntarthatóság miatt is időszerű.
Ahogy dr. Szende László, a Kulturális és Innovációs Minisztérium főosztályvezetője bevezető előadásában megfogalmazta: a konferencia nem a múzeumok panaszáról szólt, hanem a múzeumok erejéről. Felvonultatta azt a gazdag ötlettárat, amely a jelenre reflektál: a rendelkezésre álló financiális térben igyekszik új utakat találni, és a társadalmi igényekre, a jövő generációira fókuszál.
A konferencia témakörei érintették az intézmények közötti kapcsolatok lehetséges irányait, a digitális és a valóságos tér közötti egyensúly megtartásának módját, a társadalmi szerepvállalás feladatköreit, a közönségből közösséget teremtő programok fontosságát. A múzeumi mecenatúra kérdései is felmerültek: az imázsépítés, a marketing stratégia ugyanolyan létkérdés az intézményeknél, mint a fenntartás elősegítése a támogatói szektor bevonásával és kreatív, vállalkozói szemlélettel.
Az előadások az intézmények szerepén és jövőképén túl azt is vizsgálták, hogyan tud lépést tartani a múzeum a technológiai kihívásokkal, hogyan képes a hozzáférés demokratizálódásán javítani, hogyan válhat a múzeum olyan nyilvános térré, amely a sokszínűséget befogadja.
Ma már a múzeumoknak túl kell lépniük a hagyományos sémán: nem nyújthatnak pusztán passzívan szemlélhető kirakattudást. Különösen igaz ez a 21. században, amikor nemcsak a kultúra, de a múzeum is globális jelenség. Új múzeumok létesülnek világszerte, de az európai kultúra fellegvárait nem lehet egy az egyben átültetni egy ázsiai, latin-amerikai vagy afrikai közegbe.
Az alkotásra, tanulásra, bevonódásra elsősorban a múzeumpedagógusok adtak választ kreatív, játékos programjaik bemutatásával. Az egyik legfontosabb cél a jövő generációinak figyelmét felkelteni, azaz a fiatalok kirobbantása a digitális kultúrából, vagy például telefonos múzeumi applikációk segítségével bevonásuk a mindennapok során. A korral haladva ma már a klasszikus intézmények mellett jól megfér akár egy szelfimúzeum vagy mémmúzeum is.
Milyen a jó múzeum?
Az előadásokból kirajzolódott, hogy a modern múzeum fenntartható, nyitott, inspiráló, sokszínű, a tudásmegosztást előtérbe helyezi, elszakad a konvencióktól.
A múzeum a lokális értékek egyfajta gyűjtőpontja, s egyben az elfogadás, találkozás és a szocializáció terepe is. Fontos, hogy a múzeumokat ne csak turistaként látogassák, hanem a saját közösség tagjaival együtt, sajátként kezelve a helyszínt. A múzeumok „horgonyként szolgálhatnak a viharban”, amikor háborúval, kirekesztéssel, tudatlansággal kell szembesülni, mert az itt megszerzett tudás a legnagyobb erő.
Fotó: Deim Balázs
