Ebben az interjúban többször is szó esik az úgynevezett „népi hangról”, pedig talán nincs is olyan. Fekete Bori pedig nem ,,csak” népdalénekes, és nem is híve valamilyen eszményinek tekintett éneklésmódnak. Mint újra meg újra hangsúlyozza: a saját hang megtalálása a fontos. Meg a saját úté. Ha az sikerül, már magabiztosan lépkedünk vagy autózunk majd rajta.

Tavaly Junior Prima díjat kapott. Hogyan méltatták a díjátadó ünnepségen, és mit gondol: mi az, amit nem mondtak el, de értékelhettek önben?

Szóbeli indoklás nem volt, és az
átadó ünnepség a járvány miatt sajnos csak tíz percig tartott, az
óvintézkedéseknek megfelelő keretek között. Szívesen emlékszem vissza 2012-re,
amikor a bátyám vehette át a díjat: akkor hatalmas buli, csinnadratta járt
vele. Nem ért váratlanul, hogy megkaptam, mert korábban már háromszor jelöltek,
és mert nem arra kapják az ifjú tehetségek, hogy mennyit tettek már le az
asztalra, hanem hogy „jó úton járnak-e”. Háromszor vettem részt a Fölszállott
a páva
című televíziós népzenei tehetségkutatóban, a Zeneakadémián végeztem
2017-ben, népi ének előadóművész szakon, szólólemezem jelent meg 2018-ban, több
zenekarban énekelek, és még éppen nem voltam harminc, ami a felső korhatár.
Sokat forgott a nevem, és 2020-ra már engem is érdemesnek találtak a
megtisztelő díjra.

A díjak kiosztása után megjelent
sajtóközleményből kiderült: fontos szempont volt, hogy
az alkotó tevékenységen kívül melyik jelölt fordít hangsúlyt arra, hogy a
fiatalokat képezze, tudását átadva hozzájáruljon az általa ápolt hagyomány,
mesterség fennmaradásához. Tudom, hogy Ön is tanított, és kíváncsi lennék,
hogyan gondol magára mint egy hagyomány átadójára, továbbörökítőjére már ilyen
fiatalon. Meg arra, hogy míg korábban kapott, most már átkerült a másik
oldalra.

Nem csak korábban kaptam, hanem továbbra is, folyamatosan. Valóban tanítottam zeneiskolákban, konzervatóriumban, és magántanítványokkal is foglalkoztam, de nem végeztem tanári szakot, és időközben rájöttem, hogy nem a tanítás az én utam. A színpadon is lehetek a hagyomány továbbadója. Másrészt ez soha nem egyirányú folyamat. Ma is tanulok még, és ez így is fog maradni, mert a tanulás olyan, mint a sportolók számára az edzés: soha nem lehet abbahagyni. A szinte naponkénti gyakorlást, hangképzést, önképzést és önfejlesztést sem testi, sem lelki szinten nem szabad elhanyagolni. Az új dalok tanulását, új stílusok elsajátítását, a repertoárom bővítését alapfeladatomnak tekintem. Vagyis amit kapok, magamba szívok, előbb-utóbb így vagy úgy tovább is adom.

Klasszikus
vitatéma, hogy az öröklés vagy a tanulás, saját döntéseink az elsőrendűek, hogy
magunk döntünk-e a sorsunkról, vagy amit a szüleinktől, a környezetünktől
kapunk, már eleve meghatározza az utunkat, legalábbis nagy vonalakban. Ön ebből
a szempontból hogyan gondol a pályaválasztására? Mit köszön a szüleinek –
népzenész apukájának és korábban néptáncos anyukájának –, és milyen kérdésekben
látja a saját döntéseinek a jelentőségét?

Tehetséggel születni egy dolog, ahogyan az is, hogy a család egy bizonyos irányba terelgeti a gyermekét. A tehetséget el is lehet herdálni, és az is megeshet, hogy hiába vágynak rá a szülők, hogy gyermekük kövesse őket a pályán, ha nem fogékony. Én azonban az voltam,

és óriási élményt jelentettek apukámmal az erdélyi utak, idős mesterekkel való találkozások, népzenei táborok.

Nagy szerencsém volt, hogy muzikalitást örököltem, és azzal is, hogy a szüleim egyáltalán nem „terelgettek” erőszakosan ebbe az irányba, hanem egyszerűen kirázott a hideg, amikor egy-egy népdalt meghallottam, és már nem volt kérdés. A népzene, a néptánc, a táncházak és a folkkocsmák fokról fokra, észrevétlenül váltak az életem részévé. De az már rólam szól, illetve az egyéni beállítottságomra utal, hogy más zenékre és hangképzési stílusokra is nyitott vagyok.

Ismertem
egy hangját és emiatt állását vesztett operaénekest, és amikor néhány hete
először kerestem interjúügyben, éppen Ön is csak suttogni tudott. Színészek
szoktak olyat álmodni, hogy a színpadon egyszer csak nem tudják, mi a szöveg,
vagy hiába mondanák, csak tátognak, de nem jön ki hang a szájukon. Önnek is
vannak hasonló rémálmai?

Tapasztalatom
szerint a kíméletes gyakorlás és a saját hang megtalálása jó ellenszerek
lehetnek az esetleges hangproblémákra. Ma már elég jól tudom fogni a hangomat
ahhoz, hogy ez a veszély ne fenyegessen. A hangelcsuklás és a lerekedés akkor
voltak nagy ellenségeim, amikor még nem én irányítottam, mert mint énekes nem
voltam tudatos. Egy megfázás persze bármikor bárkivel előfordulhat, de hihetetlen,
hogy milyen sok dől el fejben ezzel kapcsolatban is.

Mit
jelent az, hogy fogni tudja a hangját?

Olyan ez, mint az autóvezetés: ha már gyakorlott sofőr vagy, nem kell külön odafigyelned a váltásra, automatikusan és magabiztosan csinálod. Ugyanígy: ha a hangtechnikád már biztos, figyelhetsz a mondanivalóra, és nem a hangoddal leszel elfoglalva.

Általános
az énekesek körében, hogy problémás „munkaeszközük” a hangjuk?

Az, hogy
a testünk a hangszerünk, kétségtelenül gyakran állít bennünket nehéz helyzetek
elé. A hangot több minden befolyásolja, így a lelkiállapotunk, az, hogy eleget
aludtunk-e, sőt még a női ciklus is. Hogy ki hogyan küzdi le ezt a gondot, az
egyénfüggő. Van, aki a jó adottságai ellenére is hajlamos rágörcsölni, valaki
más maga talál rá a saját hangjára, egy harmadikon pedig a sok gyakorlás segít.
Én Tóthné Bures Évának köszönhetem, hogy az elmúlt években magabiztosabb
énekessé váltam. Az eddig közös hét év során megtanultam tőle, hogy ha
rátalálsz a saját hangodra, akkor már nyugodtan színezheted, helyezgetheted:
szabad leszel. Ez a munka még most is tart Évivel. Szükség van az állandó külső
kontrollra, mert a fejlődésnek soha nincs és nem is lehet vége!

Gajdos
zenekar, Budapest Mezőség Band, Borinka Trió, Attacca World Music, Dobroda
zenekar, Chalga, Tárkány művek. Melyik együttesbe hogyan került, és miért
döntött a belépés mellett? Melyikben milyen oldalát mutatja meg? Egyáltalán mit
jelent az, hogy egy énekesnek különböző oldalai vannak?

Mindegyikbe hívtak, de én döntöttem mellettük. A Dobrodához 2011-ben csatlakoztam, és ez a zenekar volt számomra az első, az alap, amely mindmáig megmaradt. A Budapest Mezőség Bandben, ahol apukám és a bátyám is játszik, két-három éve vagyok fix beugró, mivel ők főként táncházakban működő formáció.

A mezőségi zene egyébként a kedvencem, mondhatni a szerelmem a népzenén belül.

A népdalokat Ön szerint
„népdalos” hangon és tájszólásban kell énekelni?

Ez egyénenként változhat. Sokan
gondolják, hogy népdalt erősen, kiabálva kell énekelni, mások a puha hangra esküsznek.
Mi a megoldás? Szerintem a lehető legtermészetesebb hang számít ,,népi
hangnak”, ami ugye mindenkinél más és más. Nem az eltorzított vagy valakitől,
például egy híres énekestől vagy adatközlőtől átvett hangszín. A saját hangot
nehéz megtalálni, de nem lehetetlen, méghozzá úgy, hogy közben mégis hűek
maradjunk az adott stílushoz. Vannak, akik megtanulják a tájszólást, számomra
ez erőltetettnek tűnik, de lehet, hogy csak azért, mert nekem nem megy.

A további öt zenekarához mi
köti?

A Gajdoshoz erősen kötődöm
lelkileg, egyrészt azért, mert egri, és Okos Tibi vezeti, akihez rokoni szálak
kötnek, másrészt azért, mert az ő zenéjük rengeteget szólt nálunk otthon
kazettán. Autentikus népzene mellett feldolgozásokat is játszanak, ami 25 éve
még viszonylag újdonságnak számított. 2020-ban az énekesnőjük, Polgár Lilla –
aki egyébként az első népiének-tanárom volt – kilépett az együttesből, én pedig
meghatódva mondtam igent, amikor a helyére hívtak. Nosztalgikus érzés velük
dolgozni.

A Borinka trióba a bolgár népzene
iránti rajongásom vitt. Valamiért kiskorom óta vonzódom a balkáni zene
hidegrázós hangulatához. 2018-as első lemezemen, a Népdalaimon is volt
egy török és egy bolgár összeállítás, kiváló zenésztársaim által összeállított
hangszereléssel.

A Chalga volt az első olyan
zenekarom, amellyel nem népzenét énekeltem, és velük kellett megtanulnom a
hangommal játszani, például időnként akár fejhangra váltani. A próbáikon és a
koncertjeiken oldottabbá váltam, és ez a népzenei fellépéseimre is pozitívan
hatott.

A Tárkány művek szintén régi
szerelem: tinédzserkoromban rommá hallgattam az albumaikat. Annak idején nagyon
szerettem az egyedi népzenei feldolgozásaikat. Később jó időre eltűntek
számomra, de aztán Bálint, a cimbalmos frontember megkeresett, hogy újraszervezi
és új irányba viszi el a zenekart. Itt is együtt zenélek a bátyámmal.

A Chalgával is, a Tárkány művekkel
is új számaink születtek, amik mostanában robbannának, ha nem lenne a járvány.
De ami késik, nem múlik! Ezt a kettőt tartom fő zenekaraimnak.

Az Attaccába a Chalga zenekarból Horváth Móni, a fúvós hívott, és azért szeretem, mert az általuk játszott zene semmire sem hasonlít.

Egyszer egy erdélyi faluban egy
lány a fülem hallatára kedves aggódással így kérdezte idős apját, akinek
négyféle munkája is volt: „Aztán nem túl sok édesapámnak az a sok mesterség?” A
kérdése Önre is illik. Hogyan lehet egyszerre hét zenekarban énekelni? Soha nem
téveszti el, hogy éppen hol kell fellépnie? És mindig tudja, hogy éppen mit?

Azt, hogy ez a hét egyszerre hogyan
működne, élesben még nem volt alkalmam kipróbálni. Remélem, idén nyáron
kiderül. A korábbi tapasztalataim pedig kedvezőek: csak egy-két koncertet
kellett lemondanom azért, mert éppen egy másik zenekarral léptem fel. Fontos az
is, hogy nekem ezeken túl van egy „civil” állásom is: televíziós műsorvezető
vagyok Egerben, és nem is akarom otthagyni, szerelemmunka ugyanis, és
biztonságot ad. Illetve egy teljesen más oldalamat ,,edzhetem” vele. Ezzel a
hátországgal nem görcsölök a megélhetés miatt. De azért az éneklést sem
hobbiként fogom fel.

Az, hogy egy nap két különböző
koncerten is fel kéne lépnem, nem fordul elő gyakran, de még olyan is volt,
hogy összejött. Ennek ellenére minden alkalomra van időm lelkileg rákészülni, a
hangom meg automatikusan átáll.

Mi a különbség az Ön működésében
attól függően, hogy egy zenekar tagjaként vagy „saját jogán” énekel?

Semmi, hiszen mindegyikben azért
veszek részt, mert tetszik, tehát mindegyik én is vagyok, és az ízlésemnek
megfelelők.

Nincsenek itt vagy ott más
elvárások?

Vannak észrevételeik a tagoknak, de
alapvetően nem szólnak bele, hogyan énekelek, viszont a számokkal kapcsolatban
kikérik az én észrevételeimet is. Én pedig örömmel fogadok, sőt kérek
segítséget és támpontokat a megformáláshoz. De az is igaz, hogy egyik sem az én
zenekarom, projektem, hanem másoké, amelynek én ,,csak” a része vagyok. De ez
most még teljesen rendben van így, és számomra szakmailag kielégítő ez a
sokféleség.

Népdalénekesnek tanult, és
sokáig így is tartották számon. De aztán ettől ellépett. Miért?

Az, hogy énekes vagyok, azt is magába foglalja, hogy népdalénekes. Attól, hogy mást is énekelek, ez az elkötelezettségem még nem sérül, a részem marad. Tudom, hogy bizonyos körökben én örökké népdalénekes maradok, és ott örömmel maradok is az. Attól függetlenül, hogy mást is csinálok, a népdalok, a népzene az örök alap marad számomra.

Március 10-én került fel a YouTube-ra a Kis kece lányomnak az Ön és Torres Dani által énekelt változata. Hogyan jutott el a projekt az ötlettől a megvalósításig? Mit szeret benne leginkább?

Házibuliba mentem, amikor még
lehetett, és Dani is ott volt. A legjobb barátnőmmel néhány pohárka bor után
bolgár népdalokat énekeltünk két szólamban. Később továbbmentünk egy kisebb
buliba, és hajnaltájt elkezdtünk jammelgetni, mindenkinél volt hangszer. Dani
meg mindent felvett a telefonjára. Korábban nem ismertük egymást, de én mint
„népi arc” megmaradhattam az emlékezetében. Másnap aztán meghallgatta a
felvételt, és mivel tetszett neki, felhívott, hogy volna-e kedvem részt venni
egy projektjében. Nagyon titokzatos volt, úgyhogy én még azóta sem tudom, hogy
pontosan miről is van szó, hogy minek a része lesz ez a felvétel. Úgy készült,
hogy Dani arra kért, énekeljek magasan, mélyen, puhán, erősen és dúdolva…
Tetszik, ami ebből végül lett: a lassúsága, a sötét világa, a különféle
hangszíneim váltogatása, meg ahogyan Dani a sajátjával vegyítve sokszorozta a
hangomat.

Mi indította el a világzenei
irányban?

Szeretem, ha valami új; ha olyasmiben vehetek részt, ami korábban még nem volt. Népzenei alapokra épülő, népdalokat feldolgozó együttes sok van. A Chalga, az Attacca vagy a Tárkány művek viszont folkelemeket ugyan tartalmazó, de egészen eredeti, alapvetően írott zenét játszó zenekarok.

Fotók: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu