A székelyföldi Csíkszeredában született 1926. január 7-én. Sebészdoktor apja orvosi pályára szánta, de már gyermekkorában megmutatkozott kiváló készsége a rajzoláshoz, festéshez. Marosvásárhelyen érettségizett, majd az erdélyi város festőiskolájába járt. 1946-tól a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol Szőnyi István és Bernáth Aurél voltak mesterei.
Szász azonban nehezen viselte a politikai légkört és az iskolai kötöttséget, ezért abbahagyta tanulmányait. Dekorációs szakemberként helyezkedett el, de mivel nem volt hajlandó „Szabad Nép-félórákra” járni, 1950-ben fegyverrejtegetés koholt vádjával tíz év börtönre ítélték. Egy év múlva szabadult, ezután mintegy 600 könyvet illusztrált, vonalrajzaival, rézkarcaival több díjat nyert külföldi könyvkiállításokon. Illusztrációiban felhasználta a rézkarc-technikát, vonalrajzai máig meghatározóak a hazai könyvillusztrálásban. Számos közéleti ember portréját készítette el, festészetében a klasszikus mesterek technikájából merített, sajátosan egyedi, figuratív stílusban használta fel a szürrealizmus és a szimbolizmus elemeit.
A művész 1970-től Torontóban, majd 1974-től Los Angelesben élt, ekkor lett világhírű. A világ több nagyvárosában rendezett kiállítást – egyedi motívumai, jellegzetes, allegorikus fejdíszt viselő nőalakokkal díszített porcelánjai, ékszerei, kristályai mindenhol sikert arattak. Népszerű lett, rengeteg pénzt keresett, de boldogságot csak a munka hozott számára.
Csaknem húsz év után végleg visszatért Magyarországra, mert mesteriskolát szándékozott létrehozni a tehetséges fiataloknak. A Hollóházi Porcelángyár stúdiójának megalapításával tervét részben meg is valósította, itt születtek meg világviszonylatban is egyedülálló falképei. Ötven „porcelánfalat” készített, de különleges forma- és színvilágú vázák, dísztárgyak is köthetők a nevéhez. A hatalmas porcelán faliképek megalkotásakor a nyers, öt milliméter vastag porcelánra szórópisztollyal fújta rá a festéket, azután égette ki nagy gondossággal a lapokat. Így készült a Győri Nemzeti Színház előcsarnokának arany-fehér porcelánfala, a Miskolci Egyetem aulájának faliképe, a kaposvári kormányhivatal Somogy múltját és jelenét bemutató, több mint 100 darabból álló porcelánkép-sorozata.
A hollóházi évek után Sopronba költözött, majd kaposvári kötődése miatt a megyeszékhelyhez közeli Várdán telepedett le. Az általa felújított kastélyban élt és alkotott. Nemcsak rajzolt, festett, hanem bútort, ékszert is tervezett, otthonában éveken át szervezett képzőművészeti tábort fiataloknak. Az egész ország megismerte a tévében tartott „live show-k” révén: a stúdióban öt perc leforgása alatt tökéletes képet festett.
Számtalanszor kényszerült újrakezdeni viharos életét. Ötször nősült, második házasságából egy fia született. Hollóházán ismerte meg Hajdú Katalint, aki nemcsak tehetséges tanítványa volt, hanem élete végéig hűséges társa maradt, halála óta szellemi-tárgyi hagyatékát gondozza. Szász Endre nyolcadik infarktusa után őssejt-beültetésen esett át egy frankfurti klinikán, de állapota nem javult. 2003. augusztus 18-án, 77 éves korában szívelégtelenségben hunyt el a Somogy megyei Mosdós szívszanatóriumában, sírja a kaposvári Keleti temetőben található.
Egyedi művészetével új stílust teremtett a magyar képzőművészetben, bár látványos sikerei heves vitákat váltottak ki a művészettörténészek körében. Munkásságát 1965-ben Munkácsy Mihály-díjjal ismerték el. Művészi életútja elismeréseként 1992-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2003-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét.
Munkáiból 2000-ben kötet jelent meg Szász-ország címmel, több könyv, portréfilm is megörökítette életútját, alkotói tevékenységét. Tiszteletére 2005-ben Csíkszeredában emléktáblát, 2006-ban Kaposvárott domborművet avattak. Emlékét őrzi a róla elnevezett egyesület és 2011 óta a várdai Szász Endre Kastélymúzeum, hagyatékának egy része a miskolci Herman Ottó Múzeumba került. Utóbbi gyűjteményből a Miskolci Galériában 2018-ban Fókuszban Szász Endre művészete címmel nyílt időszaki kiállítás.
Nyitóképen Szász Endre festőművész az alkotásai között 1964-ben. Fotó: Hunyady József / Fortepan
