A program megnyitóján Szedlacsek Emília, a Nemzeti Művelődési Intézet szakmai igazgatója elmondta: a Pajtaszínházi Szemlét 2015 óta, a Magyar Teátrumi Társaság segítségével a Nemzeti Művelődési Intézet szervezi. Kiemelte ennek a segítségnek a jelentőségét, rámutatva, hogy segítők nélkül nehezen jutnak előre a települési kezdeményezések. „A Nemzeti Művelődési Intézet azt szerette volna elérni, hogy a településeken közösségek jöjjenek létre. Ennek egyik módja a pajtaszínház. Száz évvel ezelőtt nagyon sok helyi falusi színház működött, ezeknek mintájára alakítottuk ki 2015 óta ezt a rendszert” – ismertette a hátteret.
A megnyitóbeszédben ugyan nem hangzott el, de érdemes megemlíteni, hogy a Nemzeti Művelődési Intézet elsősorban olyan településekre koncentrált, amelyeken a projekt indulásának idején még nem működött színjátszó kör, ám a helybeliek komolyan érdeklődtek a lehetőség iránt, maguk is tervezték amatőr színjátszó közösség létrehozását. A cél olyan színpadi előadások megszületésének elősegítése volt, amelyeket a települések ünnepén, falunapon vagy más jeles alkalmakkor a helyiek örömére be lehet mutatni.
Erősíti a helyi kezdeményezéseket, ha a társulatok évente legalább egyszer professzionális színpadi környezetben mutatkozhatnak be egymásnak és az érdeklődőknek.
Ezek az alkalmak igazi ünnepei az amatőr színjátszásnak, és motivációt jelentenek a színjátszó közösségek számára. A Nemzeti Színházba most 19 megyéből érkeztek együttesek.
Rátóti Zoltán, a Nemzeti Színház stratégiai igazgatója személyes élményeit osztotta meg a közönséggel. Gyermekkorában a családi fényképalbumokat nézegetve szembesült azzal, hogy a szülei amatőr színjátszó csoportokban játszottak. „Akkor egészen misztikusnak tűnt ez a világ” – mondta, majd azt is elmesélte, hogy jóval később, felnőtt fejjel, az őrségi Magyarföldön hogyan szembesült a gyönyörű régi épületek pusztulásával, és kezdeményezte egy pajta felújítását. „Gyűjtést és munkát szerveztem, majd két-három hét alatt lecseréltük a tetőt, kimeszeltük az épületet, és aljzatot tettünk alá… És mi került a pajtába? Hát mi más kerülhetett volna, mint színpad? Egy pünkösdi napon avattuk fel, és azt a címet adtam a rendezvénynek, hogy A pajta rajtja.”
A szellemes szókapcsolat akár egy mai rendezvény címe is lehetne, hiszen a szombati, vasárnapi bemutatkozássorozat 19 megyei színjátszó köre mögött száz falusi pajtaszínház működése húzódik meg. Igaz, a 7. Pajtaszínházi Szemlén már nemcsak kistelepüléseken, hanem
városokban alakult csoportok is helyet kaptak, mások mellett Pécs, Vecsés és Hódmezővásárhely egy-egy amatőr társulata.
Szabó Ágnes, a Magyar Teátrumi Társaság alelnöke elmondta, hogy a vidéki színjátszó körökkel kapcsolatot tartva időnként milyen megdöbbentő körülményekről értesül. „Megesik, hogy csak a polgármester szobájában tud próbálni a társulat, mert csak az fűthető. A lelkesedést mutatja, hogy van, ahol 75-en laknak a faluban, és mindannyian eljöttek az országos Pajtaszínházi Szemlére. Nem tudom, kitették-e a táblát, hogy nem vagyunk itthon. Egy bakonyi településről, ahol 111-en élnek, 112-en érkeztek a találkozóra, mert mire ideértek, már megszületett egy baba.”
A program előadásai díjmentesen megtekinthetők a Nemzeti Színházban.
Fotó: MTI/Bruzák Noémi
