Úgy tudom, beszélgetésünk napján hajnali három órakor ért haza Pécsre. Csak nem Bécsből?
Vasárnap Bécsben adtunk koncertet, hétfőn este pedig Győrben, mindkét helyen szívélyesen fogadtak minket.
Hát akkor maradjunk még Bécsnél! Ez már a második koncertjük a Musikvereinban, Európa egyik legrangosabb koncerttermében, ahol rendszeres fellépők lesznek. Mit kellett tenni ezért a szép feladatért?
2020-ban, többéves előkészítés után hároméves együttműködést írtunk alá a Musik der Meister sorozatot jegyző zenei egyesülettel, amely már több mint hatvan szezonban szervezett koncerteket a Musikverein színpadára. Az első koncertünkön Liszt- és Sibelius-műveket játszott a zenekar, most pedig Schumannt és Schubertet vezető karmesterünk, Bogányi Tibor vezényletével. Nem kell ragoznom, hogy milyen feladat az utóbbi szerző Nagy C-dúr szimfóniáját eljátszani itt – bécsi szerzőt bécsi közönségnek.
A Schumann-csellóverseny szólistája Várdai István volt, aki pécsi születésűként most – Heinrich Schiff utódjaként – a bécsi Universität für Musik tanára. Egy zenekar igazgatójának megvalósult álom egy ilyen bemutatkozás, amely egyúttal új, magasabb helyett jelöl ki a Pannon Filharmonikusoknak, nekem pedig azért is különleges, mert Bécsben voltam zeneakadémista, vagy kétszáz estét én is eltöltöttem a Musikvereinban, jó két tucatszor előadóként. A bécsi terem és a Kodály Központ akusztikája egyébként hasonlít egymásra, sokkal kisebb átállást igényel a zenekartól itt játszani, úgyhogy otthon éreztük magunkat. Ismeri azt a kellemes érzést, amikor minden a helyén van, minden klappol? Hát így éreztük magunkat ebben a patinás, letisztult, emberközeli helyszínen. Egy mellettem ülő házaspárról kiderült, hogy jártak már Pécsett, ismernek és jó szívvel ajánlanak minket. Megtiszteltetés volt, hogy a közönség, amely talán hangról hangra ismeri a Schubert-szimfóniát, álló tapssal fogadott minket.
Mikor mennek vissza újra?
Novemberben, Richard Strauss és Bruckner műveivel.
Amikor 2003-ban első vidéki zenekarként indítottak budapesti bérletet, számítottak arra, hogy Bécsig jutnak majd?
Lassan húsz éve, hogy megújult és új nevet kapott a Pannon Filharmonikusok. Komoly stratégiai munka fekszik abban, hogy mind művészi színvonalban, mind társulatépítésben ilyen szintre jutottunk. Azt szerettük volna elérni, hogy ne kelljen minőségi kompromisszumokat kötnünk, és olyan helyszíneken léphessünk fel, ahol elsődlegesek a zeneművészeti szempontok. Büszkék vagyunk arra, hogy állandó koncerthelyszínként most már a Musikvereinre is számíthatunk.
Sokat ismételt megállapítás, hogy Budapesten nagyon sok zenekar van, a vidék viszont hátrányt szenved a kultúra terén. Nehezebb a verseny egy vidéki zenekar számára?
Hadd fogalmazzak markánsan: én nem akarok a főváros–vidék kontextusban gondolkodni. Sekélyesnek és megdöbbentőnek tartom ezt a szembenállást. Amikor húsz évvel ezelőtt úgy döntöttünk, hogy szeretnénk kilépni a városunkból a fővárosi közönség elé is, abból indultunk ki, hogy a Pannon Filharmonikusok nem csupán lokális, hanem nemzeti, országos intézmény. Nem szabad úgy tekintenünk a vidéki együttesekre, mint amik csak a városi igényeket elégítik ki, a budapesti zenekarokra pedig mint a teljes magyar zenekultúra letéteményeseiként. Ha így ítélkeznénk, és nem a teljesítmény alapján a tudományos életben, akkor aligha a pécsi egyetem virológusait hallgatta volna az ország az elmúlt években. Jakab Ferencék a Pannon Filharmonikusok hangversenyeire járnak a pécsi Kodály Központban. Ahogy a nemzetközi tudományos vérkeringés része lehet egy vidéki egyetem kutatócsoportja, úgy egy pécsi szimfonikus zenekar is lehet a magyar zenekultúra egyik olyan prominens képviselője, amelynek helye van a Musikvereinben is.
Gyakran találkozott ezzel az előítélettel?
A kultúrpolitikában mindig is volt egy ilyen értelmezési keret, a Pannon Filharmonikusok viszont Petri-csészés kísérlete annak, hogy mivé tud nőni egy fővároson kívüli művészeti műhely, csak azáltal, hogy tenni kész és céltudatos művészek, szakemberek dolgoznak érte, benne. Amint a minőség lesz a támogatottság fokmérője, nem pedig a földrajzi helyzet, még többen élvezhetik majd a zenekar játékát akár a határon túli területeken is.
Beszéljünk az új, 2022/23-as évadról, amelynek hívószava a refrén lesz.
Egy zenekarnak két szempontot érdemes szem előtt tartani, amikor évadot hirdet és műsort válogat. Az egyik, hogy mit kínál a közönségének, a másik pedig, hogy mit érdemes játszania ahhoz, hogy a saját játékát csiszolja. Hogyan tud szebbet, jobbat és értékeset megmutatni mind a művészek, mind a közönség számára. A Pannon Filharmonikusok az utóbbi időben tudatosan emelte be a francia zenét a repertoárba – miközben közhely, hogy a magyar zenekultúrában a német hatás hagyományosan erősebb –, ennek jegyében játszunk Chausson-szimfóniákat és a párizsi kötődésű orosz zeneszerzőket, Alekszandr Szkrjabint és Igor Sztravinszkijt (Tavaszi áldozat). De mindig úgy alakul, hogy Bartók művei is kiemelt helyet foglalnak el az évadban.
Az őszi szezonban vendégünk lesz Eötvös Péter, aki saját művei – többek között a PFZ felkérésére írott Siren’s Song – mellett a Cantata profanát vezényeli a Rádió Énekkarával. Bogányi Tibor vezető karmester szívéhez közel áll Bruckner és Dohnányi zenéje, mindkét zeneszerző szerepel a programunkban, Andrij Jurkevics ukrán karmester vezényletével pedig Mahler V. szimfóniáját adjuk elő. Első alkalommal dolgozunk majd együtt Keller Andrással, Cristian Mandeal román karmesterrel pedig A fúga művészete című Bach-darab zenekari változata csendül fel.
Nagyon sok mindent ajánlanék még a következő évad bérletes koncertjeiből, de a szólistákat mindenképpen. Vendégünk lesz Baráti Kristóf és Alissa Margulis hegedűművész, Olli Mustonen zongoraművész, Antoine Tamestit brácsaművész, Sung-Won Yang csellóművész és Eri Nakamura szopránénekesnő.
Céljaink egyike, hogy minél népesebb közönséget szólítsunk meg, és „könnyű” belépési küszöböt állítsunk a fiataloknak is, hogy egyszerűbb legyen a klasszikus zenével való barátkozás.
Mit tesznek a fiatalok megszólításáért?
Szélesre tártuk a Kodály Központ kapuit a fiatalok előtt, minden 18 évesnél fiatalabb ingyen jöhet a bérletes hangversenyeinkre, a születéstől gondosan felépített edukációs programunk van, és jövőre szorosan együttműködünk a Mathias Corvinus Collegiummal is.
Mit tapasztalt?
Azt, hogy ezt a lépést már korábban meg kellett volna tennünk! Minden koncertre több mint száz-százötven kamasz érkezik a szüleivel. Szeretnénk, ha a hangversenylátogatás családi program lenne a pécsiek számára, de most már egyértelmű, hogy a legtöbb családban ez pénzkérdés.
Jelenleg Bogányi Tibor a zenekar vezető karmestere, 2019–21 között viszont volt egy társa is, a másik „konzul”, Varga Gilbert. Miért nem folytatják együtt?
Nézze, hadd ne köntörfalazzak! A két karmester nagyon jól működött együtt, vállvetve dolgoztak a zenekar fejlődésén, Gilbert óriási lehetőséget látott a Pannon Filharmonikusokban, és szerette volna, ha dinamikusabban nyitunk a külföldi lehetőségek felé, amiben ő a szakmai múltjának köszönhetően segíteni tudott volna. Ehhez azonban anyagi források hiányoztak, így végül az tűnt megfelelőnek, ha Gilbert Vargát mint gyakran visszatérő vendégkarmestert hívjuk.
Magam művész és közgazdász vagyok, 20 éves társulatvezetői és cégvezetői tapasztalattal, talán hitelesen említhetem, hogy mára rendelkezésre áll a módszertan a kreatívipar társadalmi hatásának egzakt méréséhez. Természetesen sok komponensű célfüggvényről van szó, ami azonban képes hátteret biztosítani a döntéshozók számára. Azt is látom, hogy a PFZ már bizonyította, hogy nagyszerű és hasznos művészi szervezet, ezért megérdemelné azokat a támogatásokat, amik új kapukat nyitnak előtte a klasszikus zenei szakmában.
Fotók: PFZ/Dékány Zsolt
