A különböző életszakaszaidban melyik magyar város, táj jelentette számodra a legtöbbet?
Pilisvörösvár meseszép völgyében nőttem fel, és csodálatos volt a gyerekkorom, így amikor hazalátogatok, a várostábla látványa megdobogtatja a szívemet, szóval mindig is az volt és lesz a kedvenc magyar városom. 18 évesen kerültem a fővárosba, az életem nagyobbik felét így már nem Pilisvörösváron töltöttem, de mindig fantasztikus érzés visszamennem. Más onnan elszármazott színésszel, Sodró Elizával és a Peller nővérekkel együtt én is a pilisvörösvári fák nagykövete lettem. Rengeteg gyerekkori élmény köt oda: mozi, szerelmek, barátságok, focimeccsek, nagy bandázások, iskolai emlékek, az első versmondó verseny. Családi házban éltünk, szerettem a kertben sütögetni, pingpongozni, és amikor még földút volt az utcánkban, autók pedig alig jártak arra, éjjelig tollasozni. Középiskolás korunkban hetente egyszer éjfél körül felmentünk a barátokkal az egyik hegyvidéki pékségbe, mert akkor sütötték a friss kifliket, buktákat, amiket a csillagokat bámulva azon melegében meg is ettünk. Amíg éltek a szüleim, hetente-kéthetente hazamentem hozzájuk, és a régi barátokkal is találkoztam.
A másik, számomra kedves gyerekkori helyszín édesapám szülőfaluja: Detk, ami Gyöngyös mellett, Heves megyében található. Nyaranta több hetet, akár egy hónapot is a nagyszüleimnél töltöttem. Csodálatos volt ott lenni: háziállatok vettek körül, a kukoricásban rohangáltam, borsót szedtem, fára másztam, kardot készítettem, fociztam, haverkodtam a többi gyerekkel, éjjelente pedig a falut jártuk. Én voltam a kisebbik unoka, és nemcsak a nagymamám, hanem az utcában élő többi néni is mind engem etetett. Klári néni kakaós csigát, Mancus néni kalácsot sütött, a mama pedig nokedlit készített nekem. Lenyűgözött a falusi lét gyönyörűsége! Még ma is beleborzongok, ha felidézem, milyen érzés volt a nagymamám dunyhájába a hűvös szobában belefeküdni. Bár a nagyszüleim házát a haláluk után eladtuk, a nénikéméket még mindig látogatom. Amikor valahol meghallom a baglyokat, mindig Detk jut eszembe, ahogy ott éjjelente a huhogásukat figyeltem. Egyszer Nyugat-Magyarország egy részét is bejártam: több mint húsz évvel ezelőtt Karádi Viktor barátom Trabantjával háromnapos túrára mentünk Villányba, az Őrségbe és a Fertő tó környékére.
Mi vonz a várakban?
A történelem, a múlt; a döbbenet, hogy hány ember veszítette bennük az életét. Amikor például a sümegi, a szigligeti vagy a cseszneki várban sétáltam, gyomorgörcsöm lett, és hevessé vált a pulzusom, mert elképzeltem, milyen szörnyűségek történhettek ott. Pacifista vagyok, és erős hatással volt rám a rengeteg kivégzés emléke. Nem a várcsaták vonzanak, hanem az egész fájdalma.
A Ledarálnak, eltűntem és az Ivanov című előadásokkal a fél világot bejártátok. Soha nem fordult meg a fejedben, hogy máshol élj?
Porto, Dublin, Norvégia, Svédország, Németország, Franciaország, Dél-Amerika, Ausztrália is a turnélistánkon volt. Kolumbiában úgy éreztem, hogy ott akár szívesen is élnék, de tudtam, hogy a honvágy úgyis hazahúzna Magyarországra. Például Pécs és az egész Dunántúl is nagyon hiányozna. A Balaton korábban nem vonzott. Nem tudok úszni, noha az unokatestvéremék telkén, Kenesén rendszeresen nyaraltunk. Az utóbbi években kezdtem megint odajárni Hajnalkával, a feleségemmel, aztán most már a kislányunkkal, Vilmával. Odavagyunk a Balaton északi részéért: Szentbékkálla, Köveskál, Badacsonytomaj, Ábrahámhegy mind gyönyörűek, de a déli parti Balatonszemes is nagy kedvencünk lett. Hajnalka egyik kedves kollégája nyitott ott szállót, ahová már negyedik éve járunk. Fantasztikus környék!
Érdekességek Pilisvörösvárról
Ezen a településen lakik hazánk – arányait tekintve – egyik legnagyobb német kisebbsége. Pilisvörösvár utcanévtábláin nemcsak magyarul, de irodalmi német és a helyi sváb nyelvjáráshoz illeszkedő átírással is olvashatók a közterületek elnevezései.
A térség különleges rendezvénye a minden év augusztusában megrendezett tutajhúzó verseny, amelyet a városi búcsúhoz kapcsolódva egy közeli bányatavon tartanak. A hagyomány a török hódoltság után elsőnek érkező telepeseknek állít emléket, akik többnyire tutajon utaztak Pilisvörösvárra Ulmból.
„Nyugalom, elvtársak, a május elseje rövid szünet után folytatva lesz.” A szállóigévé vált idézet a Csocsó, avagy éljen május elseje! című vígjátékból származik. A Koltai Róbert rendezte film több jelenetét a pilisvörösvári vasútállomáson forgatták.
Mészáros Béla mellett itt született Peller Anna színésznő, Benkó Barbara hegyikerékpáros olimpikon, Pataki László zenész, a Liversing és a Syrius billentyűse és zeneszerzője, valamint Sodró Eliza színművész is.
