Tudatosan építed saját márkádat, alkotóként nagyon aktív vagy, és élénk szakmai közösségszervező munkát is végzel. Hogyan tudod összehangolni ezt a sokféle tevékenységi kört?
A márkámat 2012 óta építem. Mindig is megvolt bennem a vágy, hogy a saját terveim szerint alkothassak, és le is gyárthassam a munkáimat. Szériát alakítottam belőlük, majd formálódni kezdett a márka arculata, annak nyomán pedig elindult az építkezés. Így jött létre a Mastrodesign, amelynek égisze alatt különféle designtárgyakat hozok létre, többnyire porcelánból.
Lámpák, ékszerek és különféle funkciójú asztali tárgyak szerepelnek a portfóliódban. Mitől függ, hogy mikor melyik szériához kezdesz hozzá?
Nagyon sok dolog érdekel, ezért foglalkozom sokféle tárgytípus létrehozásával. Már az egyetemi képzésem során is leginkább a funkció és a termékfejlesztés érdekelt. A tevékenységem az érdeklődési köreim változásának alapján akár korszakokra is bontható – ettől függően home deco és az asztali kultúrához kapcsolódó tárgyakat vagy éppen ékszereket készítek. Aktuálisan pedig lámpák tervezésével és alkotásával foglalkozom. Nem szűkítem le a munkámat egyféle tevékenységre, de mindig van egy fő csapásvonal.
A Kozma Lajos Kézműves Iparművészeti Ösztöndíjat az említett lámpák tervezésének koncepciójáért kaptad. Mitől különleges egy porcelánlámpa?
Tavaly már másodszor nyertem el a Kozma-ösztöndíjat, amit nagy lehetőségnek tartok. Ösztönző és biztonságot is adó helyzet, amikor az ember egy évre előre tudja, milyen alkotómunkát tervezhet, mert a fedezete adott. Emellett a nagy ívű projektek fókuszálják a tevékenységemet. Régóta érdekelnek a lámpák, több sorozatot is terveztem már az évek során, de a jelenlegi szériám teljesen új ötlet köré épült. Az elképzelésem alapja az volt, hogy olyan lámpasorozatot hozzak létre, amelynek fő anyaga a porcelán. Arra törekszem, hogy a lehető legkevesebb egyéb anyagot vonjak be. A két elemből álló lámpatest alsó részébe kerülnek a technikai feltételeket biztosító egységek, mint például a kábelek, az izzó, a foglalat. A felső rész így funkcionálisan mentesül minden kötöttség alól, és a méretbéli, formai vagy a technológiai megoldásokban teljesen szabad lehetek.
Pontosan mit tesz lehetővé ez a fajta szabadság?
Vesszőparipám a porcelán anyagszerű kezelése. Csodálatos, hogy milyen sokrétűen használható, és bár nem egyszerű, nagyon jó vele dolgozni. Az egyik legizgalmasabb tulajdonsága az áttetszőség. Ennek mértéke a megvilágítás erősségétől és a falvastagságtól függ. A lámpasorozatommal ezt a jelenséget próbálom mindinkább körüljárni, és kísérletezem a megoldási lehetőségekkel.
Mivel a koncepcióm középpontjában a porcelán különleges fényáteresztő képessége és rétegérzékenysége állt, a tárgyegyüttes megvalósításához olyan klasszikus európai luxusporcelán-gyártási hagyományokon alapuló technikákat használtam fel, mint a litofán és az áttörés. A porcelánelemeket egyéb anyagokkal párosítottam: a felhasznált anyagok között magas minőségű műanyag elemeket, különböző színű és textúrájú textilkábeleket, parafát, valamint más-más fényerejű és hőmérsékletű LED-fényforrásokat használtam fel.
A fényobjektnek is tekinthető lámpa mint home decor kategória mára a kortárs design, ezen belül a porcelándesign igen hangsúlyos és meghatározó elemévé nőtte ki magát. Szerepe reprezentációs szempontból is igen jelentős, főleg az otthoni, személyes terek felhasználását tekintve, ezért helyeztem ezt a koncepcióm fókuszába. A moodlamp esetében nem a százszázalékos funkcionalitás áll a középpontban, elsősorban nem fényforrást jelent, hanem inkább a hangulatkeltés a szerepe. A tér intimitásának függvényében az általam használt fényerősség, valamint maga a fényobjekt által keltett fényjelenség milyensége egyenes arányban változik.
A fény intenzitása a közösségi terekbe szánt tárgyak esetében, mint például a nappali vagy a konyha a legmagasabb, míg az intim terekbe tervezett tárgyak esetében, mint például a hálószoba, a legalacsonyabb. Az előbb említett kategóriába a közepes és nagyobb áttört tárgyak tartoznak, amelyek sok fényt képesek átereszteni, projektálni. Ez a fényjelenség igen fontos szerepet játszik a koncepcióban, mert a projektált fény nagymértékben kiterjeszti a tárgy alapvető dimenzióit, és komoly térformáló erővel bír. Az utóbb említett kategóriába pedig a közepes és a kisebb tárgyak tartoznak, amelyeket áttörés nélkül készítettem annak érdekében, hogy a lehető legfinomabb, legvisszafogottabb, puha, intim, szinte már jelszerű fényhatást keltsék.
Ha már említetted a klasszikus eljárásmódokat és hagyományokat: mennyire kapcsolódsz az itthoni hagyományos porcelánmanufaktúrákhoz?
A diplomamunkámat Herenden készítettem, és rengeteg időt fektettem egy átfogó redesignkoncepció kidolgozására, ami a porcelánmanufaktúrához kapcsolódott. Ennek keretében újraterveztem a klasszikus herendi forma- és mintakincset. A munka során az foglalkoztatott, hogy miként lehet a hagyományokat tiszteletben tartva friss szemléletű tárgyakat létrehozni. Átfogó koncepciót dolgoztam ki, mely nem kizárólag az akkor tervezett készletre szorítkozott, hanem komplex rendszert kínált fel a gyárnak, amelynek segítségével egész gyártmánystruktúrákat lehetett volna átdolgozni és frissíteni.
A MOME-n a képzésünk során bevett gyakorlat volt, hogy a porcelánnal foglalkozó hallgatók Herenden készíthették el a diplomamunkájukat. Számomra ez az időszak szakmai szempontból rengeteget adott, de azóta is nagy fájdalmam, hogy a gyár nem érdeklődött az általam kidolgozott redesignkoncepció iránt, amit még ennyi év után is relevánsnak tartok.
Szereztél Herenden olyan tapasztalatot, amelyet máig használni tudsz?
Igen, mindenképpen. Számomra nagyon érdekes a gyárak működése: az egymásra épülő struktúrák, az alkalmazott technológiák és a folyamatok tökéletességig kiérlelt összehangolása. Fantasztikus élmény végigkövetni, ahogyan a likvid öntőmasszából a gyártási folyamat végén elkészül a lehető legmagasabb minőségű, hófehér porcelán. Herenden lehetőséget kaptunk arra, hogy bepillanthassunk egy luxusporcelángyár működésébe, és hogy az ott dolgozó kiváló szakemberek segítségével készíthessük el a munkáinkat.
Mikor kezdtél el ismerkedni a porcelánnal, és hogyan kezdted el alkalmazni?
Már középiskolás korom óta dolgozom porcelánnal. Kecskeméten, a Kandó Kálmán Szakközépiskola (most Kondor Béla Képző- és Iparművészeti Tagozat) művészeti szakára jártam. Azok az évek szemléletalakító korszakot jelentettek az életemben. Kiváló tanáraim voltak, akik rengeteg tudást adtak át nekünk, és hagytak bennünket önállóan dolgozni. Később komoly kérdés volt számomra, hogy szobrász vagy kerámia szakon folytassam a tanulmányaimat, de az utóbbi győzött. Az egyetemen pedig a funkcionalitás került az érdeklődésem középpontjába.
Kecskemétről indultak a tanulmányaid, és jelenleg is ott élsz, visszatértél a városba. Mit ad számodra ez a hely? Sokszor gondoljuk úgy, hogy minden Budapesten történik. Jelent bármilyen nehézséget, hogy nem vagy jelen a fővárosban?
Néhány éve költöztem vissza Kecskemétre Budapestről, mert egy ideig próbálkoztam az ingázással, de nem igazán tudtam jól megoldani. Sokszor nehezen élem meg, hogy nem Budapesten élek, de ez inkább a magánéletemet érinti. A szakmai életemre inkább pozitív hatása van annak, hogy Kecskeméten vagyok. A városban nagy hagyományokkal bíró kerámiaművészeti központ működik, amelyben a műtermem is van. A kerámia olyan művészeti ág, amely nem feltétlenül Budapest-centrikus. Kecskemét ebből a szempontból különleges város, ugyanis a Nemzetközi Kerámia Stúdió az ország legnagyobb, legrégibb és legkomolyabban felszerelt kerámiaművészeti intézménye.
Mikor jött létre ez a nemzetközi műhely?
Az országban egyedülálló intézményt 1977-ben alapította Probstner János. A stúdió azóta is töretlenül biztosít páratlan technikai és szellemileg inspiráló hátteret az idelátogató művészek számára. Valóban világhírű és a nemzetközi kerámiaművészetben kiemelkedő fontosságú központ, amelyhez hasonló csak néhány létezik a világon. Hatalmas, nemzetközi szinten is egyedülálló, közel négyezer darabot számláló kortárs kerámiaművészeti gyűjteménnyel rendelkezik.
Jelenleg te vezeted ezt a nívós szakmai műhelyt.
Közel nyolc éve dolgozom a stúdiónak, ebből öt éven át budapesti galériánkat, a Museiont vezettem, majd olyan időszak következett, amikor mind a két szerepkörben helyt kellett állnom. Idén negyedik éve vezetem a Nemzetközi Kerámia Stúdiót, ahol rengeteg inspiráló alkotóval, a szakma hazai és nemzetközi krémjével találkozhatok.
Milyen tulajdonságok teszik nemzetközileg fontossá ezt a helyet? Különleges felszereltséggel rendelkezik?
Nálunk minden elképzelhető kerámiamegmunkálási és -égetési mód megvalósítható egy helyen. Nagyon kevés olyan intézmény van a világon, ahol annyiféle égetési módot (elektromos, gázredukciós, raku) és anyagot lehet kipróbálni, mint itt, Kecskeméten. Ezért a világ minden tájáról jönnek hozzánk művészek. A stúdió bentlakásos művészeti központ, ami azt jelenti, hogy a művész által bérelt műterem és a szálláshely ugyanabban az épületegyüttesben van. Ennek köszönhetően rendkívül koncentrált munkát lehet végezni az itt eltöltött idő alatt.
Szervezett programjaitok is vannak a művészek számára?
Egyik fő tevékenységünk hazai és nemzetközi mesterkurzusok szervezése. Az általában egyhetes kurzusok vezetésére olyan nemzetközileg elismert alkotókat hívunk meg, akik egy bizonyos egyedi kerámiakészítési technika vagy stílus művelőiként világhírre tettek szert. A meghívott mesterek pedig megosztják tudásukat a kurzusok résztvevőivel. Emellett több hazai és nemzetközi egyetemmel is kapcsolatban vagyunk, ahonnét szakmai gyakorlatokra szoktak hozzánk jönni. Nem utolsósorban pedig a kortárs kerámiaművészetet bemutató kiállításokat is szervezünk.
Említetted, hogy nagy darabszámú kerámiagyűjteménnyel rendelkezik az intézmény. Hogyan alakult ki a kollekció?
A stúdió több mint negyven éve gyűjt kortárs kerámiaalkotásokat. Jelenleg ez a világ egyik legjelentősebb kortárs kerámiaművészeti gyűjteménye. Közel négyezer darabot számlál, és unikális abból a szempontból, hogy nem megvásárolt műtárgyak alkotják, hanem az itt alkotó művészek által donált művekből áll. Mára már presztízsértékű, ha valakinek itt van alkotása.
Szimpóziumainkra – amelyek rendezése szintén fontos tevékenységünk – általában tíz művészt hívunk meg: öt magyart és öt külföldit. Ők egy hónapig közösen alkotnak a stúdióban, minden költségüket mi álljuk. Ennek fejében műtárgyakat ajánlanak fel a gyűjtemény számára. A szimpóziumok megrendezésének fő célja a gyűjtemény gyarapítása. Mindig két-három évre előre megtervezzük, hogy kiktől szeretnénk műveket kapni a gyűjtemény számára.
Amikor a sok szervezés mellett az alkotómunkára kerül a sor, mi inspirál és ragad meg téged?
Sohasem vettem észre ok-okozati összefüggést aközött, hogy mi inspirál és hogy mit alkotok – egyszerűen csak alkotnom kell. Rengeteg dolog megihlet; talán a klasszikus zene az, amit ki tudok emelni, de inkább különféle impressziók és emlékek, színek, ízek, textúrák határozzák meg nálam az alkotási folyamatot. Különösen a moduláris rendszerek foglalkoztatnak. Jelenleg olyan vázakollekción dolgozom, amelynek tervezését a különféle elemekből való építkezés határozza meg.
Fotók: Beliczay László / Kultúra.hu
