A Pray-kódex újjászületése

Hogy milyen nehézségekkel kellett megbirkózniuk a replika elkészítőinek, s hogy miként oldotta meg őket az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) kiváló csapata, annak kapcsán a minap előadáson vehettek részt az érdeklődők, amelynek révén ízelítőt kaphattak a rendkívüli alkotófolyamatból.

Köztudott, hogy a nevezetes Pray-kódex díszmásolatát Magyarország kormányának ajándékaként az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra hazánkba látogató Ferenc pápa számára készítették el az OSZK munkatársai. A munka izgalmas részleteiről Tóth Zsuzsanna főrestaurátor tartott előadást a kultúra napjának előestéjén. Mielőtt azonban beszámolnánk a nem mindennapi munkafolyamatról, hadd idézzem a könyvtár főigazgatóját, Rózsa Dávidot, akitől azt kérdeztem: mit gondol, vajon gyakran kap-e a pápa efféle ajándékot.

„Minden kultúrának megvannak a maga szent szövegei, szövegegyüttesei. De azt azért meg kell jegyezni, hogy a keresztény kultúrkörben sem mindennapos az, hogy a 12. századból olyan nyelvemlék kerül elő, amelyben egybefüggő szöveg van, ráadásul rögtön egy nemzeti klasszikus. A Halotti beszéd nem egyszerűen egy latin nyelvű temetési beszéd fordítása, hanem önálló műalkotás gyönyörű magyar nyelven. A teljes magyar ragozási rendszer fölragyog a szövegben; választékos a szókészlete, megjelennek benne szóképek, mint az azóta is használt halálnak halálával kifejezés és hasonlók. Ez egy tanult ember szövege. Nagyon szép, és ami különleges, az az, hogy érthető.

Most, hogy így fölemlítem, milyen egyedi tulajdonságai vannak ennek a kódexnek és a szövegnek, nem vagyok biztos benne, hogy sok hasonló van. Unikális dolog. Sok ilyet nem kaphat a pápa… És az, hogy a több mint ezeréves keresztény kultúrának van egy ilyen dokumentuma, szintén hatalmas dolog” – válaszolta a szakember.

A különleges szöveg hétsornyi részletét Pray György jezsuita történész lelte meg és tette közzé 1770-ben. Pray azonban nem ismerte fel felbecsülhetetlen értékét, az a 19. század kutatóinak, történészeinek kiválóságát dicséri. A kézirategyüttes a Halotti beszéd nélkül is a 12. századi magyarországi egyházi kultúra egyik legfontosabb dokumentuma.

Az OSZK közleménye így foglalja össze a tartalmát: „A latin nyelvű liturgikus kódexben a magyarországi használatra szerkesztett sacramentarium – azaz a miséző pap könyörgéseit tartalmazó szerkönyv – után egyes misén kívüli szertartások (esketés, a templom alapkövének letétele, temetés) szövegei következnek. A Halotti beszéd és könyörgés, legkorábbi összefüggő magyar nyelvű szövegemlékünk a temetési szertartás végén, annak függelékében olvasható egy valamivel bővebb, latin nyelvű temetési beszéd kíséretében, a kódex 136. levelén.”

A kódexben öt
színezett tollrajzot is megcsodálhatunk, amelyek Krisztus kereszthalálát, sírba
tételét, feltámadását és megdicsőülését ábrázolják. Ezek a korabeli
közép-európai könyvfestészeti kultúrába szépen illeszkedő képek. A kódexnek
zenetörténeti jelentősége is van, mivel a vonalrendszeres reformkottaírás hazai
alkalmazásának egyik legkorábbi emléke is benne található.

Nos, ezt a csodát
alkották meg újra a Széchényi Könyvtár munkatársai.

A munkafolyamatról beszámolva Tóth Zsuzsanna elmondta, hogy a kódexet restaurátor jelenlétében és szigorú állományvédelmi előírások mellett végigfotózták, majd a képanyagot digitális restaurálás után a díszmásolathoz rendelt különleges papírra nyomtatták.

Nem ez jelentette
az igazi nehézséget, hanem az, hogy a Pray-kódex eredeti kötése nem maradt
fenn, és a füzetszerűen őrzött pergameníveken található nyomokból csak a fűzés
módjára lehetett következtetni. Szerencsére az OSZK-ban már több évtizede
folynak kötéstörténeti és készítéstechnikai kutatások, így e tudományos műhely
eredményeire alapozva és a nemzetközi analógiákat figyelembe véve tervezhették
meg a díszmásolat borítóját.

A főrestaurátor előadása szerint a nyolc milliméter vastag bükkfatáblákat timsós cserzésű, színezetlen kecskebőrbe kötötték, aprólékos munkával, kéziszerszámok segítségével készült veretekkel díszítették, és könyvzáró kapcsokkal látták el. Minden részlet megtervezésénél és kivitelezésénél figyeltek arra, hogy az újraalkotott kódex hiteles legyen, azaz olyan anyagi és formai elemekből álljon össze, melyek a 12. században elérhetők és gyakoriak voltak. Azt is szem előtt tartották, hogy az eredetileg hétköznapi használatra szánt könyv ne legyen díszesebb az indokoltnál, letisztult kivitelével mégis méltó ajándék lehessen az egyházfő számára.

A díszmásolathoz
magyar és spanyol nyelvű ismertetőszöveg is készült, amelyet az egykori
írásképet tanulmányozva könyvkötő mester rótt pergamenre lúdtollal. Az
ismertetőt úgy kapcsolták a kódexmásolathoz, hogy sem formai, sem anyagi
szempontból ne térjen el a kötetet alkotó lapoktól.

A kódexet saját
tervek alapján épített, fekete bőrrel borított és bordó hernyóselyemmel bélelt
dobozban helyezték el, amelyet a szövegét illusztráló egyik tollrajz, a
feszület szintén kézzel festett másolata díszít.

A mestermű létrehozásának több hónapos folyamatát az OSZK Történeti Fénykép- és Videótárának munkatársai rögzítették, és a felvett anyagból izgalmas, két szálon futó dokumentumfilm készült. Ez egyrészt a Pray-kódex és a benne lévő Halotti beszéd és könyörgés különleges értékeit, másrészt a Ferenc pápának ajándékozott díszmásolat elkészítésének hosszú folyamatát mutatja be. A filmet a magyar kultúra napja alkalmából, „Látjátok, feleim...” címmel mutatta be az M5 televízió. 

A főigazgató így foglalta össze a kódexmásolat születésének történetét: „Az a lelkesültség, amit a díszmásolat elkészítése kapcsán lehetett tapasztalni a munkatársaink részéről, amit a filmforgatás kapcsán a szakértőink, a kutatóink mutattak vagy ahogyan hozzányúltak ehhez a filmhez a kreatív szakembereink, valószínűleg pont azért párját ritkító, mert itt nem akármilyen műről van szó, hanem egy magyar nyelvű remekműről és egy belőle készített műremekről.”  

Fotók: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu