A regéci vár a történeti Abaúj megye délkeleti részén, a Zempléni-hegységben helyezkedik el. Jelenleg közigazgatásilag Mogyoróska külterülete, az állam tulajdona, de a várat Regéc önkormányzata üzemelteti.
A regéci vár a 13-14. század fordulóján épülhetett a szarv formát idéző, nagyjából észak-déli irányú hegyre; Mátyás uralkodásáig többnyire királyi kézben volt. A 15. században az épületegyüttes már a Várhegy teljes platójára kiterjedt. A 16-17. században a középső vár területére reneszánsz kőfaragványokkal díszített palotaépületeket emeltek. Az erődítmény az oszmán hódítás korában biztonságos lakhelyet nyújtott számos főúri családnak. A 17. század közepén a Rákócziak birtokába került. Regéc legfényesebb időszakát a Rákóczi-család két nagyasszonya, Báthory Zsófia és Zrínyi Ilona alatt élte. A várat Thököly fejedelemségének összeomlása után Caprara császári tábornok a Habsburgok haditanácsának döntése értelmében 1686-ban gyújtatta fel és tette védhetetlenné.
A vár feltárása és állagvédelme több mint húsz éve zajlik; a helyreállítás nagyobb léptékben 2015-től folyamatos. Az első nagy rekonstrukciós ütemben elkészült a felsővár tornyának teljes, épületeinek részleges rekonstrukciója és konzerválása, valamint fogadóépület létesült a vár előtt, Regéc településen belül pedig látogatóközpont.
Jelenleg a második helyreállítási ütemben folyik a munka. Ennek során helyreállítják a középső vár keleti részét és újjáépül egy 16. századi, emeletes reneszánsz palota.
A regéci vár reneszánsz palotájának rekonstrukciója és a csatlakozó épületrészek állagvédelme több mint 423 millió forintból valósul meg. A helyreállítás csaknem 1000 négyzetméternyi épületrészt érint, amelyből 384 négyzetméter padló alatti szint.
A terület régészeti feltárása sokszor csak gépészeti segítséggel együtt lehetséges. Az ásatások fényt deríthetnek a vár korábbi történetére, egykori lakóinak életmódjára.
A régészeti feltárás a keleti palotaépület déli részén folyik. Ott az emeleten díszes erkéllyel, festett boltozattal, drága kályhákkal, továbbá kettős árnyékszékkel felszerelt fogadóterem, a földszinten pedig a pékáru sütésére szolgáló kemencékkel ellátott terek helyezkedtek el.
A pincében a tartósításra is használt ecetes hordókat őrizték. E nagyméretű pincének a kibontásán túl az idei ásatási szezonban a páterek házának alépítményét, a keleti falszoros feltöltődését, a későbbiekben a várudvar korábbi építési korszakokhoz tartozó maradványait is vizsgálják a Nemzeti Múzeum szakemberei.
Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum, fotók: MTI/Balázs Attila
