A régi ház című interaktív foglalkozás Juhász Erzsébet vajdasági író halálának huszonötödik évfordulója alkalmából született. A régi tárgyakat is bevonó papírszínházas meseelőadás hamarosan a magyarországi Gyerek Szigeten is látható lesz. A projektről Vastag Gazsó Hargita főmuzeológust kérdeztük.

Juhász Erzsébet (1947–1998) topolyai születésű író, irodalomtörténész, kritikus hagyatékában találtak két gyermekmesét, melyből a Forum Könykiadó 2004-ben A régi ház címmel kötetet jelentetett meg Csernik Attila képzőművész, az író férjének illusztrációival. A könyv két meséjében topolyai helyszínekkel és szereplőkkel találkozunk, a művészcsalád házával, azaz „a régi házzal”, a gyermekeikkel, az író felmenőivel, édesapja vegyeskereskedésével.

A papírszínházzal pár évvel ezelőtt ismerkedtem meg. Topolya Község Múzeumában az Ifjúsági és Gyerekirodalmi Centrummal szerveztük a Vadlazac 2 programot, amelynek részeként ezzel a műfajjal is foglalkoztunk. Nemcsak a kislányomat, hanem engem is annyira lekötött a mesélésnek ez a formája, hogy beépítettem a múzeumi munkámba. Néhány évvel ezelőtt, amikor Csernik Attila-kiállításunk volt, a művész gyermekrajzsorozatait úgy mutattam be a gyermekeknek, hogy közben elmeséltem a hozzájuk kötődő meserészletet. Aztán a szerbiai emberi és kisebbségi jogi, társadalmi dialógussal megbízott minisztérium pályázatát kihasználva a múzeumunk a topolyai Juhász Erzsébet Könyvtárral, Topolya Község Művelődési Házával együtt pályázott arra, hogy Juhász Erzsébet meséjét lefordíttathassuk Topolya község hivatalos nyelveire, szerbre, szlovákra és ruszinra Orovec Krisztina, Melanija Rimar és Anna Funtíková jóvoltából. Közben az asztalosunk papírszínházas fakeretet készített, Csernik Attila és Juhász Erzsébet fia, Csernik Előd pedig átültette a mesét és az illusztrációkat a papírszínházas keretbe.

Mindez egy nagyobb projekt része. Milyen elemei vannak még A régi háznak?  

Amikor a papírszínház minden eleme megvolt, s készen lett a mese négynyelvű kiadása, összefogtunk az említett intézmények munkatársaival, külsősökkel, és négy nyelven szerveztünk papírszínházas felolvasást piciknek, iskoláskor előtti gyermekeknek, valamint általános iskolásoknak. Néhányszor hozzánk jöttek a csoportok, de főleg mi mentünk ki az oktatási intézményekbe, Topolya község többnyelvű falvaiba. Később más vajdasági településekre is eljutottunk Újvidéktől Magyarkanizsáig, egészen Bánátba is. A mesélést kiegészítettük tárgyakkal, előkerült a mesében szereplő katonaláda, kulcs, régi játék. Miközben mesélünk, ezek a tárgyak kibújnak a ládából, beszélek róluk, megfoghatják őket a gyermekek, közben énekelünk hozzájuk köthető dalokat, menetelünk, ha éppen kell, és a kis nézők megismerkedhetnek a régiségekkel is, a tapintásukkal, formájukkal, készítési módjukkal. A mesélést követően a gyermekek rajzolnak, vagy ha még picikék, kifestős papírokat kapnak Csernik Attila illusztrációinak vonalaival, azokat színezhetik ki, vagy éppen pecsételhetnek. Június 6-án volt a vajdasági rajzpályázatunk díjkiosztója, kiállításmegnyitója Topolyán.

Tizenöt településről érkeztek a rajzok, háromszáz közül válogatta ki a zsűri a legjobbakat. Szép csomagokat állítottunk össze a Forum Könyvkiadó, Gazsó Sándor, a P Market, a Solymosy Könyvesház és a TSC Akadémia jóvoltából. A projekt haladtával Juhász Erzsébet személyes tárgyaiból is sikerült gyűjteni Csernik Attilának köszönhetően. Hozzánk került a menyasszonyi ruhája, a kalapdoboza, kalapjai, táskája, kiegészítve a már korábban összegyűjtött anyagot. A három intézmény összefogásának apropója is onnan eredt, hogy mindhárom őriz Juhász Erzsébet-hagyatékot: a könyvtár a könyveit, a művelődési ház az iratait, míg mi főleg a tárgyait.

Máshol is bemutattátok A régi házat, vagy főleg a legkisebbekre koncentráltatok?

A szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar óvóképzős hallgatóihoz is elvittük, ugyanis remek módszernek tartjuk a papírszínházat. Ezt felhasználva bármilyen témát érdekfeszítően lehet előadni, sőt, az óvodás gyermekek elkészíthetik a mese rajzait, az óvónő pedig a lapok másik oldalára írja a szöveget, és így adja elő a pöttömöknek. Akár egy kartonkeret elkészítésével és tárgyak segítségével egész délelőttös programot lehet összeállítani. Bemutattuk a hallgatóknak, mi hogyan dolgoztuk fel a mesét, hogyan emeltük be mellé a muzeológiát, keltettünk életre régi tárgyakat, s milyen interaktív módszerekhez nyúltunk. Az előadás végén azt a feladatot adtuk, hogy Juhász Erzsébet A családom „regényhősei” című meséjét dolgozzák fel a papírszínház műfajával, és építsenek bele olyan interaktív elemeket, dalokat, kiszámolókat a mese folyamába, amikre az inspirálta őket.

Juhász Erzsébet, Csernik Attila mindketten topolyaiak, ahogy te magad is az vagy. Egyfajta küldetés, hogy hírét vidd a helybéli művészeknek?  

Múzeumpedagógusként és irodalmárként ez a pillanat remek alkalom arra, hogy népszerűsítsem a gyermekek és szüleik körében Juhász Erzsébet munkásságát, a régi tárgyak világát, az általuk hordozott történeteket, s mindezt Csernik Attila illusztrációin láttatva a közönséggel. Egyébként a gyermekkorom meghatározó Mézeskalács című gyermeklapot ő illusztrálta hónapról hónapra, így az ő képein nőttünk fel.

Hány éves gyerekekre van szabva a papírszínház?

A régi ház című mesének kidolgoztam a bölcsődésekre szabott verzióját, ebben két rongybaba meséli el röviden a történetet, sok-sok énekkel. A három–hét éves gyermekeknek a türelmükhöz mérten mesélek a papírszínházzal, közben sok-sok interakciót, játékot, tárgynézegetést, majd rajzolást alkalmazok, de a kisebb általános iskolások körében is működik a program.

443717020_1058566972607795_1801899594422669762_n.jpg
Papírszínház

Lesz folytatása? Mik a terveitek? Új mese újabb papírszínházban elmesélve?

Most csak az egyik mesével tájoltunk, jártuk a falvakat, még hátravan A családom „regényhősei”-nek a kidolgozása, ezt szintén lefordíttattuk, kinyomtattuk Csernik Attila rajzaival. Ez egy valós helyszínről mesél, Juhász Erzsébet édesapjának, Juhász Ferencnek az egykori vegyeskereskedéséről, ahol mindenféle érdekes étel és tárgy megbújt. Igazi kihívás lesz életre kelteni a papírszínház és a múzeumpedagógia műfajával.

A személyes életedben is fontosak a mesék?

Amikor még meg sem volt a gyermekem, csak az álmaimban, vettem neki egy varázsmese-gyűjteményt Boldizsár Ildikó válogatásában, Kun Fruzsina gyönyörű illusztrációival, hogy majd egyszer abból mesélek neki orosz varázsmeséket. Azóta nemcsak az álmom, a gyermek vált valóra, hanem a mesélés is. Nemcsak mi mesélünk neki a férjemmel, hanem a gyermekünk is mesél a hallottakból a játék állatainak. Úgyhogy igazi mesekörforgás van otthon. Nemcsak mesék röpködnek, hanem versek is, felfedeztem az általam oly kedvelt íróim gyermekverseit. A csodálatos Kovács András Ferenc gyermekverseivel nem tudok betelni. Általa képzeletben bejárjuk az erdélyi kisfalvakat, történeteket, és olyan hangzásvilággal, ritmusokkal telítődünk, amelyekkel, bízom benne, útmutatót adunk a gyermeknek egész életére.

A múzeumi munkáid most háttérbe kerültek, vagy dolgoztok új kiállításon, esetleg más kreatív projekteken?

A cél egy Juhász Erzsébet-kiállítás, -emlékház létrehozása. Ehhez most jó alap, hogy gyűjtjük a tárgyakat, és a mostani gyermekek körében elültetjük a Juhász Erzsébet-i világot, aztán amikor az virágba borul, minden más is ki fog bontakozni.