A repülőgép, amit nem kerozin hajtott, hanem kokain

Mondjuk Pascal Fauret és Bruno Odos szállítottak már a kokainnál is veszélyesebb anyagot. A két pilóta annak idején a francia hadseregben szolgált, és nukleáris fegyvereket hordoztak, mielőtt úgy döntöttek, hogy a polgári repülést választják. E két derék veteránról, akiket nemzeti hősként tartottak számon honfitársaik, senki nem tudta elképzelni, hogy drogot fuvarozott kontinensek között. Volt velük egy pótpilóta is, Alain Castany, szintén makulátlan múlttal, és egy utas, Nicolas Pisapia üzletember. De nála sem bukkantak gyanús jelre a francia hatóságok. Ám valahogy mégiscsak a magánrepülőgépre került huszonhat bőrönd, amelyben hétszáz kiló kokain volt, ötszázmillió euró értékben.

Mind a négy férfi azt állította, hogy semmit nem tudott a bőröndök tartalmáról. És ekkor jön néhány érdekesség, amin, ha nem szoktunk magángépen utazni, nem vagyunk része a luxus szubkultúrájának, akkor talán meglepődünk: a felső tízezer utasait nem vetik szigorú ellenőrzés alá, tudomásul veszik a hóbortjaikat, és rájuk nem ugyanazok a szabályok érvényesek, mint az átlag adóalanyokra. Egy Falcon 50-es gép bérlése többe kerül, mint egy tanár éves jövedelme, mégis előfordult, hogy valaki csak azért fizetett be egy magángépre, hogy a kutyáját szállítsa vele haza, míg más fürdőszobacsempét fuvarozott, és biztosra vehetjük, hogy a szállítás sokkal többe került, mint maga az áru.

Ez alapján felvetődhet bennünk, hogy a pilóták talán nem is foglalkoznak a szállítmánnyal, hiszen nyilván láttak már hóbortos milliárdosokat. Ugyanakkor a szóban forgó esetben voltak olyan bőröndök is, amelyeket az utastérben helyeztek el, és hiába van jól becsomagolva a kokain, a szagát akkor is érezni lehet. Szóval újra és újra ott a kérdés: hogy került ennyi drog a gépre, és a nemzeti hősnek tartott pilóták tudtak-e arról, mit szállítanak? Ez persze nem elégséges ahhoz, hogy sorozat legyen a témából, és amikor konstatáltuk, hogy a filmben majdnem annyi az animáció, mint a forgatott anyag, akkor felmerülhet bennünk a gyanú: a sztorit alaposan fölfújták a készítők.

Visszatérő animációs motívum A kokainjáratban a borítékra ragasztott, repülőt ábrázoló bélyeg, amelyről elszállt a jármű, és szaggatott nyíl mutatja az utat egy térképen, ahogy a Dominikai Köztársaságból Franciaországba ért. És akkor még nem beszéltünk a film kísérőzenéjéről, amely olyan, mintha egy kémfilmből kölcsönözték volna, csak AI-jal megtekerték kicsit. Hanem aztán a sorozat készítői meggyőzik a nézőt: ebben a sztoriban több is van, olyannyira, hogy csak idő kérdése, és szélesvásznú mozifilm lesz belőle. De igaz, ami igaz, három rész helyett elég lett volna egy is.

A történet azért kapott nagy nyilvánosságot Franciaországban, mert Nicolas Sarközyt is belekeverték, csak mert ő is bérelt repülőt a szóban forgó magán-légitársaságtól. Lehallgatták, de nem találtak semmi gyanúsat, ugyanakkor a nyomozás alaposan megtépázta a politikus hírnevét. A pilóták a tárgyalásokon azzal védekeztek, hogy ők a repülőgépet vezetik, nem poggyászkezelők. A dominikai hatóságok azonban másképp gondolták, és a négy franciát Punta Cana minden képzeletet felülmúlóan ledurrant börtönébe zárták. A legizgalmasabb mégis az volt, hogy a franciák szerveztek egy gonzószerű műveletet, és megszöktették a két nemzeti hőst. (Az utast azért nem menekítették ki, mert idiótának tartották, a tartalék pilótát pedig amiatt nem hozták el, mert előtte eltörte a lábát, és nehezen mozgott.)

A francia nyomozó, Christine Saunier-Ruellan szerint a pilóták érintettek voltak a csempészésben, és mi is annak ellenére gondolhatjuk ezt, hogy hatásos Eric Le François, a vádlottak ügyvédjének érvelése, mely szerint a látványos, kamerával rögzített repülőtéri rajtaütés csak show volt, és a dominikai hatóságok az egész műveletet megrendezték.

Ugyanakkor legalább ilyen színpadiasak azok a vágóképek, amelyeken Saunier-Ruellan alaposan tanulmányoz egy kapcsolati hálózatot mutató, kézzel készített ágrajzot, amilyet csak a sorozatgyilkosos filmekben látunk. De ami a legfontosabb: a pilóták készülékeit lehallgatták, és kiderült: rengeteg gyanús, kódnyelves üzenetet váltottak: „A rakomány jellege megerősítve.” „Megtettük, amit meg kellett tennünk.”

A bíróság hat év börtönnel sújtotta, majd felmentette őket, mert szerintük kizárólag a dominikai vámhatóság volt bűnös, és nem a pilóták. Dominikában húsz évre ítélték őket, és nemzetközi elfogatóparancs van érvényben ellenük. A tanulság maximum annyi, hogy nemcsak egy gép kerülhet turbulenciába, hanem az igazság is.