Egy kezdő énekes előtt az is kérdés lehet, melyik műfajban találja meg magát, nem beszélve a hangszínről, a nyelvről vagy a technikáról. A te történeted miként alakult?
Az én történetem a népzenével kezdődött: hatéves voltam, amikor magába szippantott, és máig visszajárok hozzá, mint egy forráshoz, de nevezhetném kincsesbányának is. A nép körében úgy volt szokás, hogy senki nem nyitotta az ajkát énekre, míg oka nem volt rá. Előbb volt meg, ami a lélekből kikívánkozik, és annak az eszköze volt az ének. Sebő Ferenc mondta egyszer a turnébuszban: annak idején a pszichológusok éhen haltak volna. Lehet, hogy vitatkoznék ezzel az állítással, mert a pszichológia nagyon hasznos tudomány, de az tény, hogy az éneklés gyógyít.
Aki a lelkét megnyitja a közösség előtt, beénekli magát a többiek közé, máris nincsen egyedül.
A dal az emberek közötti kapcsolódásnak is eszköze volt, a templomban, a fonóban, Szent Iván-éjkor a tűz körül, pünkösdkor, a táncházban szólt az ének. Ez a világ ebben a formában már elmúlt, de éneklő közösséget most is lehet szervezni, a léleknek pedig megvan a kikívánkozó része. Nekem arra van erőm és tehetségem, hogy új dalokat írjak, azokkal énekeljem be magam a világba, bátorságom legyen az élményeimet művészetté formálni. Az én szupererőm a bátorság. Ez a válaszom arra, hogy hogyan lett saját hangom: előbb volt ez az üzenet a lélekben, és ahhoz tanultam meg a zene grammatikáját, a dallamot, a díszítéseket, a ritmust.
Hogyan kell megtalálni a saját hangot?
Nagy kérdés. Nem kisebb annál, hogy mi az élet értelme. A tanítványaimmal sok zenét tanulunk, magyar, szefárd, bolgár, zsidó, cigány népzenét, református énekeket, Bach-példákat. Sok gyakorlatunk van a test és a hang összekapcsolására, hogy a rezgésekből szomatikus tapasztalat váljék, és a hangképző szervek megnyíljanak. Ez az első lépés. Aztán mindig arra vagyok kíváncsi, hogy kiket tanítok – kik ők, mit énekelnek jól, kiben milyen zene van –, és hogyan szerezhetnének zsigeri élményt az énekléssel. Az én szememben az akció fontosabb a perfekciónál. Merthogy dolgokat tanulni csinálva lehet.
Az éneklés gyógyír, de vajon igaz-e a fordítottja is, miszerint a múltad, a traumáid, a feldolgozatlan tapasztalataid is meghatározzák a hangodat?
Mindenkinek egyedi hangja van. Egy afrikai törzsben az ütőhangszer hangjáról megismerik, hogy ki játszik éppen, de egy jazzdobosnak is saját megszólalása van. Az énekhang esetében pedig még könnyebb felismerni Cecilia Bartolit, Miklósa Erikát vagy éppen Palya Beát. Az egyéni történeteink és a személyiségünk ott van a hangunkban.
Milyen tapasztalataid vannak a kurzussal?
Gyűjtöm a visszajelzéseket, és sok üzenetet kapok a résztvevőktől, mert egy tanár számára nincs jobb marketing a tanítványok konkrét, saját maguk által elmondott eredményeinél. Éppen most küldte egy kurzusrésztvevő: „Olyan mély transzformatív ereje van a kurzusnak, amit szavakban nehéz kifejezni. Olyan tágasság és belső béke alakult ki bennem a hat hét megélésével, amit régóta nem éreztem.” A végén mindenki ír egy saját dalt, és ezek rendkívül sokfélék. Volt olyan klasszikus zenész, aki viola da gamba kíséretével adta elő a sajátját, volt, aki népdalt írt át, volt, aki meghangszerelt számot hozott.
Újságíróknak nem kínálsz kurzusokat? Itt is mindenki a saját hangját keresi.
Igen, igen, jó felvetés, mert a „saját hang” nemcsak a fizikai hangot jelenti, hanem a belső igazságot is, ami az író esetében szavakat, a festő esetében színeket, vonásokat jelent. A saját hang megtalálása mindenkinek izgalmas téma. Dolgozom professzionális dalszerzőkkel is időről időre, például nemrég tartottam a DEX-en, az Artisjus által szervezett Dalszerző Expón egy workshopot, ott is nagyon népszerű volt: terv szerint öt emberrel dolgoztam volna, abból lett tizennégy, végül huszonnégyen jöttek. Megjelentek az ajtóban, kérdezték, hogy bejöhetnek-e. Mondtam, persze, de akkor csinálni kell, mert ez egy „csinálós” workshop. A végén ebből a professzionális dalszerzői közegből is rengetegen megkerestek, hogy foglalkozzak velük. Ezért most egy nagy, egyéves énekes kurzus születésén dolgozunk, hiszen a módszertan már évek óta alakul és csiszolódik, és az utóbbi időben kiderült, hogy online, kamerán keresztül is át lehet adni mindent, ami lényeges.
Árulj el egy-két titkot! Mire tanítottad őket?
Sokan kérdezték, hogyan kell jó dallamot írni. Az én tanácsom az volt, hogy távolodjanak el a gitártól vagy a zongorától, dúdoljanak, rögzítsék, amit énekelnek. Legyen testi tapasztalat egy dallam megalkotása is. Vagy volt olyan gyakorlat is, hogy csak a dó-ré-mi hangokból lehet válogatni.
Átfogó módszertan készül?
Az előbb említett egyéves énekes kurzus – Énekeld magad szabaddá lesz a neve – online formátumú, ám lesznek offline részei is. Ez a tanítói tapasztalat évek óta halmozódik, és nagyon jól működik online. A négy modulból álló program célja, hogy a hallgatók, az éneklés és a hangnyitó játékok eszközét használva tényleg hangot adjanak a legbelső autentikusuk énjüknek, azaz szabaddá énekeljék magukat.
Ez nemcsak énekeseknek hasznos. A vállalati szférában dolgozóknak is nagyon megtolja a hatékonyságét, ha a saját hangján tud prezentálni, van jó néhány ilyen kliensem. Tehát az egyéves kurzusban vannak énekes-daltanulós és vannak önismereti részek. És a kettő egymásba fonódik. Az első modul az éneklés öröméről szól, a második a testben lakó hangról. A harmadik az éneklés és a szexualitás kapcsolódásait mélyíti el, a negyedik modulnak pedig az a címe, hogy az Átmeneti rítus belső éneke, itt a hallgatók saját dalt írnak a saját történetükből, ezzel énekelve át magukat egy szabadabb énjükbe. És mindez január 1-én indul majd, egy offline eseménnyel: énekeld át magad életed legjobb évébe.
Biztos találkozol azzal a kifogással, hogy „nincs jó hallásom, nem tudok tisztán énekelni”.
Nagyon gyakran! A magyar nyelv árulkodó, mert a ’hamis’ ellentéte a ’tiszta’, de az ’igaz’ is. Ha igazul létezem, az a jelenlétről szól. Jelen vagyok a pillanatban. Ha éneklek egy hangot – „ááááá” –, te pedig igazán figyelsz rám, akkor nagyobb eséllyel vissza is tudod énekelni. Énekeld!
Áááá!
Látod, megy ez, pedig egy kávézóban ülsz, ezer dolog eltereli a figyelmed, de visszaénekelted, mert jelen voltál, kapcsolódtál velem és a hangoddal. Aztán arról az egyszerű tényről is beszélhetnénk, hogy hogyan kell kinyitni a szájat. A felső ajak nyitása kulcsfontosságú elem, regényt tudnék írni az ezzel kapcsolatos tanítási élményekről. Egy kisbaba sosem zárja össze az ajkát, ha tejért kiabál, sír vagy nevet. Az összes fizikai zártság, a felső ajkak bénulása és mozdulatlansága csak később alakul ki, a külső korlátozások által válunk rejtőzködővé vagy épp szégyellőssé. Az én alapvetésem szerint ezek a nyitások visszatanulhatók. Az is alapvetés nálam, hogy mindenki tud tisztán énekelni, hisz az a jelenléten múlik. És maga a jelenlét is tanulható, mint ahogyan egy bizonyos szintet elérve több munkát kell beletenni magába az éneklésbe is, hogy az fejlődhessen. Ám ugyanígy fejleszthető a hangadással járó jelenlét, a fizikai rezgés öröme és az énekléssel járó szabadságélmény.
Van olyan dal, amelyikre azt mondod, bárcsak te írtad volna?
Hadd gondolkodjam! Joni Mitchelltől a Woodstock ilyen.
És melyik dalaidra vagy a legbüszkébb?
Az egyik a Szaladós. A másik a Családbörtön, ami életem egyik összetört szakaszában született, az abból való kitörésről, kinövésről szól. A Hívlak téged is közel áll a szívemhez, tudod, a családomról szól. És ez a két dal pontos modellje volt annak, ami ma tanítok másoknak: az éneklés, a dalszerzés erejével áténekeltem magam egy szabadabb fázisba, az éneklés által növekedtem. És ha én meg tudtam csinálni, és mára már át is tudom adni az ehhez szükséges eszköztárat, akkor ez az út másnak is lehetséges.
Palya Beával július 9-én a Városmajori Színpadon, július 27-én a Művészetek Völgyében találkozhatunk.
Nyitókép: Veres Anita
