1945-ben Konecsni plakátjai öntöttek reményt a romokban álló ország lakóiba: óriásiak a károk „és mégis lesz kenyér” – üzenték. Konecsni háború utáni plakátjainak üzenete ma, a járvány és a nyomában járó gazdasági válság idején különösen aktuális: a heroikus újrakezdésről szólnak.
Konecsni festőnek tanult, de nevét inkább plakátjai tették híressé. Az emlékkiállítás felhívja a figyelmet munkásságának sokoldalúságára: illusztrációval, köztéri művészettel, bélyegtervezéssel, autonóm grafikával és festéssel egyaránt foglalkozott, valamint a korszak egyik legnagyobb hatású művésztanára volt. A kiállítás új megvilágításba helyezi az életművet, mivel a művész kevésbé közismert korszakára (1960-as évek), illetve oldalára (kísérletező, újat kereső autonóm alkotó) irányítja a reflektorfényt.
A kiállítás első része a plakátos Konecsni gondolkodásmódját mutatja be; a kis ötlettől a megvalósuló tervig bejárt utat, a tervekből készülő nyomtatott plakátokat. Így beleláthatunk a tervezői folyamatba, ahogy a vázlat formálódik, majd kész plakátként testet ölt. A tervtől a plakátig tartó ívhez jönnek impozáns ráadásként az utólag újrafestett plakátok. Konecsni az 1968-as életmű kiállítására ugyanis legfontosabb plakátjait nagyméretű, farostlemezre festett képekként újra-alkotta, úgy, ahogyan szerinte, a megrendelői befolyástól mentesen tökéletesek lettek volna. Az így létrejött plakátfestmény sorozat ritkán látható. Ezek a művek plakátokból indulnak ki, de festői értékeket mutatnak, és a művész egész pályájának monumentális összefoglalóját adják.
A tárlat második része mint autonóm művészt mutatja be, a középpontba állítva Konecsni kísérletező attitűdjét. 1954-ben visszavonult a nyilvánosságtól, tanári pályáját és plakátgrafikusi tevékenységét egyaránt otthagyta (mindkettőt csak időlegesen), és a fióknak alkotott az 1960-as évek végéig. Ezeken a műveken az alkalmazott grafikával való látszólagos szakítás vehető észre, hiszen a gondolat személyes, az üzenet nem egyértelmű, gyakran groteszk, a technikai kivitelezés montázsolt, kollázsolt, a zománcfesték fröcskölt, elfolyatott. A formai kifejezések egész skálája figyelhető meg a tasisztától egészen a szürrealistáig, amelyeket a hatvanas években egyes plakátjainak hátterében felhasznált.
A kiállítás egyik célja, hogy a kétféle Konecsni-képet összeillessze: a sikeres plakátgrafikust és a rejtőzködő autonóm művészt. Számára ez a két tevékenység szerves egység volt, miközben megbízásra dolgozott, felmerülő ötleteit eltette, később máshoz felhasználta, vagy például az autonóm, groteszk ötletekből, kollázsokból naptárlapokat tervezett. Az alkalmazott és autonóm művészet határán álló, dekorációs munka volt a Fészek kávézójába készült műve, amely a kiállítás része, és ezúttal látogatható.
„A túlzó rendszerezők és a sznobok nagyon szeretik vitatni a műfajok közötti határok kérdését. A valóságban ezek a határvonalak alig-alig érzékelhetők"
– mondta a róla készült portréfilmben. A tárlat erre, a határokat nem ismerő, kreatív alkotói hozzáállásra helyezi a hangsúlyt.
A kiállítás kísérőrendezvénye egy fiatal tervezőgrafikus hallgatóknak szervezett plakátpályázat (az OPLA projekt szervezésében), és a legjobb munkákból megrendezett kiállítás, amely a Szimpla plakátfalain lesz látható október 26-tól. Ebben a fiatalok Konecsni életművére, és az újrakezdés gondolatára terveznek majd plakátokat.
Továbbá kapcsolódik a projekthez egy online plakátkiállítás is a Magyar Plakát Társaság szervezésében, amely a Konecsnit még személyesen ismerő, őt mesterének tekintő generáció mai reflexióit fogja bemutatni „Hommage à Konecsni” címmel.
