A szénatomos kormeghatározásra irányuló vizsgálatok eredményei azt bizonyítják, hogy az előkerült embertani anyag egy része biztosan a kripta használatának legelső, XI. századi időszakához köthető – ismertette a radiokarbon-vizsgálat eredményeit Mende Balázs Gusztáv paleoantroplógus.

Balogh Balázs, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont (BTK) főigazgatója felidézte, hogy a tényleges régészeti feltárás, a hitelesítő ásatás és a műemléki falkutatás 2021. április 30-án indult meg a Királykriptában. Ezután a szakemberek több nemzetközileg elismert laboratóriummal együttműködve vizsgálták a tihanyi apátság Királykriptájában feltárt emberi csontmaradványokat.

A Szovák Kornél professzor vezetésével, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) finanszírozásával indított projektben többek között az ELTE, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, valamint a Magyar Nemzeti Múzeum és a Laczkó Dezső Múzeum munkatársai vettek részt. A BTK koordinálásával megkezdett vizsgálatok folytatódhatnak, mivel az ELKH további pénzügyi támogatásáról biztosította a projektet.

Mihályi Jeromos atya, a tihanyi bencés apátság perjele köszöntőjében emlékeztetett arra, hogy

I. Andrást 1060-ban temették el a tihanyi monostorban, és azóta a bencés közösség feladata, hogy őrzője legyen a királysírnak, és hogy imádkozzanak a király és családja lelki üdvéért.

2019-ben kezdődött el az apátság komplex felújítása, ekkor fogalmazódott meg az altemplom megújítása. Ennek egyik első mozzanata volt a régészeti feltárás.

Eredeti célkitűzésük az volt, hogy a számos alkalommal bolygatott területet régészeti tekintetben hitelesítsék, illetve dokumentálják. Középkori dokumentumok igazolják, hogy I. Andrást, illetve fiát egyaránt a tihanyi bencés monostorban temették el. Nagy a valószínűsége annak, hogy I. András király feleségét, Anasztáziát is Tihanyban temették el.

 A királyi kripta az 1953-as régészeti feltárás előtt

Takács Ágoston ásatásvezető régész felidézte, hogy a kripta területén utoljára 1953-ban folytak kiterjedt régészeti munkák. Ezek dokumentációja alapján is várható volt, hogy érintetlen maradványok nem fognak előkerülni a helyszínen. A hitelesítő ásatások eredményeképpen tisztázódott, hogy a királykripta korai temetkezési fázisában négy sírt alakítottak ki. A legkorábbi, XI. századi fázis után a középkorban már nem temettek ide további személyeket.

Az újkorból, azon belül is a XVIII. század eleji bencés visszatelepülés idejéből vannak egyértelmű bizonyítékok újabb temetkezésekről.

A négy XI. századi sír közül három szabályos rendben, a három hajó azonos részén, míg a negyedik – mérete alapján feltehetően egy gyermek sírja – az északi hajó nyugati végén, a többi sírtól nem messze található.

A feltárás során az 1953-ban kialakított sírhely betonszarkofágjából három rossz állapotú faládát emeltek ki. Ezek a ládák a kripta korábbi átalakításai során előkerült, méltatlanul rossz körülmények között őrzött emberi maradványokat tartalmaztak.

Már az elsődleges antropológiai vizsgálat jelentős eltérést mutatott a 2., illetve az 1. és a 3. számú faláda tartalma között a csontok számát, állagát és megtartási állapotát illetően.

A 2. számú faládából előkerült rossz állapotú, hiányos és töredékes csontokból néhány felnőtt maradványaira lehetett következtetni. Nagy valószínűséggel szintén a 2. számú láda maradványai között lehettek azok a csontok, amelyeket már az 1890-es évek végén zajlott átalakítások előtt is külön tartottak nyilván. 

A csontanyagon Mende Balázs Gusztáv, a BTK Archeogenomikai Intézetének tudományos főmunkatársa végzett antropológiai felmérést, majd ezt követően került sor a csontmaradványok szénatomos kormeghatározására.

A vizsgálatokat először a debreceni ATOMKI laboratóriumában végezték el, majd az itteni mérési eredmények alapján két másik laboratóriumban (Poznan és Mannheim) is megismételték azokat.

A laboratóriumi vizsgálatok összesített adatai alapján az előkerült embertani anyag egy része biztosan a kripta használatának legelső, XI. századi időszakát reprezentálja.

A vizsgálati eredmények azt is megerősítették, hogy a korai használati fázist követően a kriptát temetkezési célra nem használták, a többi csontmaradvány már a XV. század végétől keltezhető, míg az előkerült csontok nagyobb része XVII–XIX. századi radiokarbon-adatokat mutatott.

Az okleves források, a történeti kutatás eddigi eredményei, az apátság történeti hagyománya és az újonnan elvégzett régészeti feltárás eredményei alapján elmondható, hogy a XI. századra keltezhető csontmaradványok I. András király és szűkebb családja földi maradványaihoz tartozhatnak – összegezte a vizsgálat eredményeit a kutató. A vizsgálatok kiegészítéseként a XI. századra keltezett csontmaradványok genetikai vizsgálata jelenleg is folyamatban van a BTK Archeogenomikai Intézetében.

Nyitókép: az apátsági Királykripta. Fotó: Mudrák Attila