Bemutatták Visky András Kitelepítés című regényét Kolozsváron a 8. Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztiválon. A könyv azt az időszakot eleveníti fel, amikor az ’56-os forradalom után Visky András református lelkész édesapját huszonkét év börtönre ítélték, és elkobozták a vagyonát, édesanyját pedig hét gyermekével együtt kitelepítették a Duna-delta közelében lévő lágerbe.

A kedden tartott könyvbemutatón Visky András író, dramaturg beszélgetőtársa Tompa Gábor színházigazgató, rendező, illetve Mărcutiu-Rácz Dóra költő, szerkesztő volt. Tompa Gábor az idei év egyik legjelentősebb könyvének nevezte Visky regényét. Mint mondta, bár a történet több részletét ismeri, hiszen sok motívuma megjelent már a Visky András által írt darabokban, mégis megrendítően hatott rá.

Visky András elmondta, hogy a kitelepítés élménye nem a múltra, hanem a jelenre vonatkozik. A regény címét az orosz agresszió és az ukrán háború szülte meg számára. „Ahogy látom a fiatal anyákat a körülöttük futkosó gyermekekkel, akik meg boldogok, akkor megfogalmazódott bennem, hogy nincsen jobb szó rá, mint a kitelepítés” – fejtette ki.

„Mi két lágerben laktunk, az egyik közülük nagyon híres lett, a Lăteşti láger. Én személyesen ismerem a román történelmet, nem a történelemkönyvekből, ismertem minisztereket, ismertem bölcsészeket, akiknek a nevét azóta mindannyian ismerjük. Valahogy ez egy másfajta perspektívát nyújtott számomra a világértelmezésem vonatkozásában, mint ahogy egy gyerek szemléli ezt a dolgot. A gyerek játszik, a gyerek nevet, a gyerek boldog, a gyerek elvárja azt, hogy a környezete boldog legyen. A gyerek ráhelyezi ezt a nyomást a környezetére, és én mint hetedik gyerek, nagyon sokat kaptam a testvéreimtől, az édesanyámtól, körülvettek gondoskodásukkal és szeretetükkel” – mesélte Visky András.

Az író véleménye szerint nem a jövőben, hanem a múltban kell reménykedni.

„A múltban azért kell reménykedni, mert a múlt, amennyiben a sajátunkká válik, jelentéshordozó lesz. Tehát dolgoznunk kell azon, hogy a múltnak jelentései legyenek. Nemcsak a boldog múltak, hanem a sötét múltnak, a gonosz múltnak. Én egy boldog regényt, de nem egy hazug regényt akartam írni. A múltban akarok reménykedni. Abban, hogy a múltnak jelentése volt, tehát a szenvedésnek nem vagyok hőse, hanem megajándékozottja vagyok” – mondta.

Visky azt is elmondta, hogy a regény megírásakor a legnagyobb küzdelem a számára a gyermeki nézőpont megtalálása volt: az, hogy ki beszéli el a történetet. Ennek megoldására az a felismerés vezette rá, hogy a gyermek és a felnőtt közös nevezője az értetlenség, hogy nem értjük, ami velünk történik, és ebből az értetlenségből kell fölfedezni a szavaknak az értelmét, az emberi kapcsolatokat.

„Egy dolgot tudtam csak, és ezt nagyon tudtam, hogy én készülök erre a könyvre. Minden írásom tulajdonképpen valamilyen értelemben lelkigyakorlata ennek a könyvnek” – mondta Visky András.

A Jelenkor Kiadó által gondozott, Kitelepítés című regény trilógiának készül, melynek jelenleg az első kötete olvasható. Visky András elmondta, hogy rengeteg olyan történet van még, ami végül nem került bele a kötetbe, de úgy gondolja, ez így van rendjén.

Forrás: Magyar Szó