A terület első régészeti kutatását még 1913-ban Bibó Bige György szabadkai tanár vezette, hiszen az akkor még Szabadka északi részéhez tartozott. A rövid ásatás során egy Árpád-kori templom alapzatát tárták fel. Bibó Bige György akkor rendellenes testhelyzetben fekvő, arccal lefelé fordított halottak maradványait találta meg, emellett több fegyvert, nyíl- és lándzsahegyeket fedezett fel. A tanár úgy vélte, az egykori templomot egy nomád támadás során kunok rombolták le. A feltárások során az is kiderült, hogy a helyi keresztény közösség a templom körüli lakóházakban élt. A helyszínt a munkálatok végén visszatemették. A terület azóta érintetlen volt, mindössze kaszálták a rétet és legeltettek ott – mondta el a régész-múzeumigazgató. Mint Rosta Szabolcs múzeumigazgató hozzátette,
Bibó Bige György 20. század elején tett felfedezései mára további kérdéseket vetettek fel, így szükségessé vált egy hitelesítő feltárás.
Az elmúlt években sikerült azonosítani Szankon és Tázláron egy tatárjáráshoz köthető erődítésrendszert. Drónnal készült légi fotók alapján pedig kiválóan azonosítható Kelebiánál is az egykor védelmet nyújtó kör alakú árok. A régi és az új információk alapján a régészek úgy vélik, hogy az 1241–1242. évi tatárjárás pusztításának egy újabb helyszínét fedezték fel.
A kelebiai Templom-hegyen három hete a kecskeméti Katona József Múzeum munkatársai kezdtek ásatásokba.
Hitelesítették a kisméretű, téglából épített Árpád-kori templom alaprajzát, valamint több helyen átvágták a védelmi célú sáncrendszert.
Habár a most megnyitott területen rendellenesen fekvő emberi maradványok nem voltak, a tatárjárás egyértelmű további bizonyítékai nagy számban kerültek elő a föld alól. Az együttműködő múzeumbarát önkéntesek fémkeresőkkel számos fémtárgyat, köztük a tatárjárás idejéhez köthető fegyvereket, pénzeket, övcsatot, ékszereket találtak a föld mélyén. A múzeumigazgató hangsúlyozta: kétségtelenül e pusztulási horizonthoz kapcsolhatók azok a kiemelkedően igényes zománcozott-aranyozott, a francia Limoges-ban készített veretek, melyek egykor a templom körmeneti keresztjét ékesítették. Megtalálták a templom harangjának több darabját is, amely alapján hitelesen lehet azt rekonstruálni a későbbiekben. A templomtól mintegy 200 méterre pedig
előkerült egy 91 érméből álló kincs, amelyet egykori tulajdonosa rejtett a föld alá abban a reményben, hogy később majd visszatérhet érte.
A leletek feldolgozás és restaurálás után a kiskunhalasi Thorma János Múzeumba kerülnek.
Nyitókép forrása: Baon.hu. Fotó: Pozsgai Ákos
