Velence télen is izgalmas, bár kissé más. A város nagy szerelmese, Joszif Brodszkij Nobel-díjas költő szerint nem is szabad máskor ide jönni. És nemcsak azért, mert ilyenkor alábbhagy az irdatlan turistaáradat. Ő tizenhét telet töltött itt, és a sírja is itt van a San Michele-temetőszigeten.

Orosz lévén Brodszkij nyilván jól bírta a hideget. De igazából azt kedvelte a téli időszakban, hogy ilyenkor a város sallangmentesen, egyszerűbben és őszintébben mutatkozik meg a szemlélődő számára. Végre önmaga van.

A tél, különösen ha havat is hoz, újrakeretezi a történeteket és a megszokott helyszíneket. Ezen a képen például behavazott gondolák sorakoznak a Szent Márk tér mellett, a Hotel Cavaletto előtti gondolakikötőben. A nyári Velencéhez szokott szem számára szokatlan képnek meseszerűséget kölcsönöz, ahogy a hó belepi a gondolák orrdíszét, a ferrót: mintha fröccsöntött műanyag törpe- vagy mikulásfejek díszítenék a hajók orrát hosszú fehér szakállal.

Azt gondolnánk, hogy Velencében igen ritka a hó, pedig ez nem teljesen így van. Erről győződhetünk meg egy most nyílt fotókiállításon a francia alapítvány, a Wilmotte Foundation kiállítótermében. A hely a város egy nyugis, turistamentes szegletében, a Scuola Grande della Misericordia közelében található. A kiállításon megannyi havas kép látható a fehér Velencéről a huszadik századból. 1926-ban például annyi hó esett, hogy a Szent Márk bazilika tetejéről le kellett lapátolni a havat.

A város ünnepi hangulatához a fényfüzérek és a fenyőfák mellett az üzletek kirakatai is hozzátartoznak. Ez a kirakat a Micromegáé, amely exkluzív kézműves szemüvegbolt az Accademia közelében. Az üzlet törzsvásárlója Elton John és Yoko Ono is. A karácsonyi kirakatdekorációjukat igen kreatívan, gömbdíszekkel és egyszerű zöld esernyőkkel oldották meg.

A Biennále zárultával egyidőben rendszerint szinte minden időszaki kiállítás bezár, télre már alig nyílik új megnéznivaló. Ilyen kivétel és igazi téli csemege a szabadtéri kiállítás a Szent Márk téren, ahol a teljes téli időszakban egyedi kortárs üvegcsillárok világítják meg a Procuratie Vecchie boltíveit. A Murani Illumina il Mondo (Murano megvilágítja a világot) projekt a The Venice Glass Week programjaként a városi önkormányzat támogatásával jött létre.

A város főterének – Európa legszebb szalonjának – és a Velence-brand részét képező muránói üvegművészetnek az összekapcsolása egy kortárs művészeti beavatkozás formájában télen, amikor az emberek különösen szeretik a fénydíszeket, igazán remek kezdeményezés.

A különleges formájú csillárok kivitelezését neves muránói üvegmanufakturák végezték, mint például a nagynevű Salviati, akiknek a márkaboltja is itt található a Szent Márk téren, az árkádok alatt.

A hagyomány és a kísérletezés találkozása jegyében készült 12 csillárt 12 felkért, nemzetközileg elismert művész kifejezetten erre az alkalomra tervezte. Mutatunk néhányat.

Az akvamarin üvegcsövekből készült csillár kb. 700 elemből áll. A három koncentrikus henger az 1960–1970-es évek csillárjainak kompozíciós megoldását idézi. Ha a csöveket egymás mellé helyeznénk – egy képzeletbeli végtelen egyenes szegmenseként –, egy kb. 350 méter hosszú ideális vonalat kapnánk. A fényzuhatag nemcsak látványként működik, szeles időben az összekoccanó üvegrudacskák – mint egy szélharang – meg is szólalnak.

Ennél a műremeknél a művész láthatóvá tette a csillár általában rejtett fémszerkezetét, sávosan átlátszó és kék színű fúvott üveggel burkolva be azt. A csillár a klasszikus velencei csillár, a Rezzonico újraértelmezése hosszú karokkal és üres középponttal: egyetlen felfüggesztésen lógva lendületesen sokfelé ágazik és a súlytalanság érzetét kelti.

A Velencei Biennálén is szerepelt amerikai multimédiaművész alkotásaiban gyakran foglalkozik a mindennapi élet mulandóságával. Velencébe készített munkájában gomolygó színes üvegszalagok idéznek fel egy röpke pillanatot, egy kaliforniai naplementét.

A muranói üvegművészek doyenje, Lino Tagliapietra által tervezett csillár az újrahasznosítás jegyében készült. A neves mester üvegmunkái maradék üveglapjait használta fel úgy, hogy azokat kör alakú modulokra vágta. A dizájn a velencei palotákban gyakori „rullo” üvegablakok kis, kör alakú üvegtáblás kompozícióját idézi, míg a forma űrhajóra emlékeztet.

Ez a színpompás csillár a velencei nyár fénypontja, a Redentore ünnep tűzijátékának színeit és formáit kívánja felidézni.

A velencei designert a lagunaváros mindenütt jelenlévő, nem túl szimpatikus madara, a sirály ihlette meg ebben a giccs és az irónia határán egyensúlyozó alkotásban. A nagy kristálytollakból álló korona tipikus tartozéka a velencei csillároknak, itt azonban a madár többi testrésze is megjelenik. A lámpatányért úszóhártyás lábak díszítik, a négy kiálló lámpatartó pedig levágott sirályfejekben végződik narancssárga csőrrel és halványkék üvegszemekkel.

Sirályveszélyre figyelmeztető matrica egy kukán a Piazzettán.

Behajózás előtt hazafelé a magyar Biennále-kiállítás anyaga.

Téliesített padok a Giardiniban a Biennále Központi Pavilonja előtt.

Viszlát tavasszal a 60. Velencei Képzőművészeti Biennálén!

Boros Géza cikke a Ludwig Múzeum blogján jelent meg. A nyitókép forrása a Shutterstock.