A Kecskemét több kisebb térből és parkból álló főtéregyüttesét övező műemlék épületek a századfordulón aranykorát élt település felemelkedési törekvésének máig élő emlékei. A város ekkor nyerte el jellegzetes arculatát, s ekkor emelkedtek ki a földből az akkor még újdonságnak számító szecessziós épületek. Számos olyan országosan is ismert építész tette le kézjegyét, mint a Lechner Ödön–Pártos Gyula, Komor Marcell–Jakab Dezső, Jánszky Béla–Szivessy Tibor építészpárosok vagy Mende Valér és Márkus Géza. Kecskemét történelmi városközpontjában nem kell nagy területet bejárnunk, mégis annyi látnivaló vár ránk, hogy érdemes legalább egy napot rászánni. A terek láncolatából álló belvárosban összesen 11 szecessziós épületet tekinthetünk meg, de számos épület vár még ránk az azt megelőző és követő időszakokból is. De nem csak változatos épületek vesznek majd le a lábunkról, sétánk során szemet gyönyörködtető, zöld oázisok, szellős, tágas terek, zegzugos sétányok és burjánzó virágágyásokkal díszített parkosított területek is kísérnek bennünket. Az országos védettségű, műemléki jelentőségű főtéren Kecskemét főépítésze, Öveges László kísért körbe bennünket.
Arányosság és egyensúly
Ez Kecskemét védjegye, mely építészetében is tetten érhető, akár nagy vonalakban, akár apró részleteiben tekintünk a napfényes városra. Kecskemét a harmadik aranykorát éli éppen, de valójában akkor is mindig látványos fejlődést tudott felmutatni, amikor Magyarország több szempontból is a mélypontját élte. Ám míg a korábbi fejlődési időszakokban a városvezetők nem feltétlenül tisztelték az elődök munkáját és hagyatékát, addig a mostani döntéshozók a város meglévő értékeihez igazodva nyúlnak mind a meglévő épületek felújításához, mind az újak építéséhez.
„Sem magasság, sem mélység nem rettent”
Kecskemét jelképe tagadhatatlanul a nemrégen gyökeres felújításon átesett Városháza, mely régi-új pompájában tündököl a Kossuth téren, szemben a térnek nevet adó nagy magyar államférfi szobrával. A nagyvonalúan elegáns épület mérete hűen tükrözi a már említett arányosságot és egyensúlyt, hiszen az nem kisvárosiasan provinciális, de nem is az ember fölé hatalmasodó, pöffeszkedő. A három évig tartó külső-belső átalakítás restaurátor művészek szakmai tudása és féltő odafigyelése mentén zajlott. „A ház 1896-os születését követően az épületből a használói csak kivettek, kívül-belül lelakták, melynek eredményeként itt-ott már ráismerni sem lehetett az eredeti világára. Rengeteg szakavatatlan, barbár átépítés, bontás zajlott az évtizedek alatt, egész folyosók tűntek el, komplett helyiségek alakultak át. Mi a felújítás során elsősorban a műemlékvédelmi szempontokat tartottuk szem előtt, ahol csak lehetett, igyekeztük az eredeti állapotokat rekonstruálni kívül és belül egyaránt. Az épület, azt hiszem, nem csak megújult, egyenesen újjászületett” – mesélte a ház múltjáról Öveges László.
Az épület a magyar szecessziós építészet megteremtője, Lechner Ödön és Pártos Gyula munkája, a legjelentősebb lechneri műalkotások egyike, mely az UNESCO Világörökség várományosa. 1890-ben írtak ki tervpályázatot egy új városháza-épület megalkotására. Az öt beérkezett pályamű közül a bírálóbizottság az első díjat a Lechner–Pártos pár terveinek ítélte oda, akik a „Sem magasság, sem mélység nem rettent” jeligével pályáztak.
A híres építész keze munkáját dicsérő szecessziós épületektől eltérően a kecskeméti Városháza nem dúskál a már-már a giccs határát súroló díszítésekben, épp csak annyit visel magán, amitől még a modern kori szem is könnyen befogadja. A szecessziós stílusjegyek mellett felfedezhetőek rajta a középkori kastélyépítészet jellemvonásai is. A súlyos, erőteljes formajegyek határozottságot és állandóságot, azaz a történelmi hangsúlyt adják neki, a homlokzat szebbnél szebb pirogránit díszítéseinek és Zsolnay majolikáinak pedig a légies könnyedségét és a nüanszok finomságát köszönheti. Érdemes végigfuttatni a tekintetünket a gyönyörű műbádogosmunkákon, melyek a toronykupolákat és -sisakokat borítják. Ha szerencsénk van, ottjártunkkor meghallgathatjuk a harangjátékot is, mely ugyan nem autentikus, de a homlokzatot finom gyöngysorként díszítő harangok negyven éve szoros összetartozásban élnek az épülettel. 1982-ben Kodály Zoltán 100. születésnapjának évfordulójára rendelte meg az akkori városvezetés, s azóta napközben minden órában felcsendülnek többek között a Háry Jánosban is hallható népdalok, valamint a „Kecskemét is kiállítja...” kezdetű, réges-régi katonanóta dallamai. Érdemes az épületet belülről is megcsodálni, átérezni a kulturális programoknak otthont adó belső udvar lélekcsendesítő békéjét és nyugalmát, s a díszteremben is eltölteni egy kis időt. Ha az épületről kívülről sugárzik a történelem, akkor a teremben azt fogjuk érezni, egyenesen a történelemben ülünk. A falakon körben elhelyezett freskókról a magyar történelem nagyjai néznek le ránk, de említést érdemelnek az eredeti állapotot tükröző bútorok, a súlyos csillárköltemény és az ólomüveg ablakok is. Az épület bal oldalában egy interaktív, Kecskemét történetét bemutató látogatóközpont, jobb szárnyában, az archaikus levéltári részben pedig egy kiállítóterem kapott helyet.
Minden toronyhoz egy felekezet
A főtér egyik legnagyobb jellegzetessége, hogy az országban egyedülálló módon az összes felekezet képviselteti magát egy templommal, s évszázadok óta békében él egymás közelségében. Elég a tér közepén megállva körbefordulnunk, és akaratlanul is templomtornyokba fog botlani a tekintetünk. A Városháza szomszédságában magasodik az ég felé a felújítás alatt álló, copf stílusban épült, 73 méter magas római katolikus Nagytemplom, mely a Kiskunság legnagyobb temploma. A társszékesegyház 35 méter magasan elhelyezkedő, nyáron látogatható tűzfigyelő erkélyéről páratlan kilátás nyílik a belvárosra. Felmerülhet a kérdés, miért nincs a Városházának tornya, amikor a nagyjából egy időben született félegyházinak, szegedinek vagy szabadkainak is van. A választ ugyancsak a főépítész adja meg: „Mivel a két épület egymás mellett áll, s a nagytemplomnak volt tornya, a városházára már egyáltalán nem kívánkozott még egy. A városháza tervezői zseniálisan alkalmazkodtak az akkori látkép gyönyörű hullámzásához, melyben a nagytemplom tornya mint egy hatalmas, vertikális felkiáltójel nyújtózkodott az ég felé, majd a városházán csengett le.”
A város legrégebbi épületeként számon tartott Szent Miklós-templom, más néven barátok temploma Kecskemét történelmének legelső lenyomata. A templom a 13. század végén és a 14. század elején épült gótikus stílusban. A templom melletti romkert ennek az eredeti, kisebb méretű templomnak a maradványait őrzi. Az egykori kolostorépület ma nem egyházi funkciót tölt be, hanem a neves Kodály Intézetnek ad otthont. A templom belső udvara a maga nyugalmával és csendjével igazi tündérkert, ahol érdemes egy kicsit lepihennünk, mielőtt a török hódoltság alatt épült református templom felé vesszük az irányt. Ahogyan nagyon sok minden a téren, ez a templom is nemrégen újult meg kívül-belül. A gondos tervezői munkának hála ma van alkalmunk az eredeti, bevakolatlanul hagyott, 1680-as építőköveket is megérinteni. Innen csak pár perc sétára helyezkedik el az az Ybl Miklós tervezte evangélikus templom, a Kecskeméten letelepedett görög kereskedők által építtetett Szentháromság ortodox templom éppúgy, mint az 1970-es években a Tudomány és Technika Házává átalakított zsinagóga vagy a 18. század elején emelt piarista templom.
A mini Vígszínház
A Városházától jobbra tekintve egy parkkal körülvett dombocskán egy ékszerdoboz, a budapesti Vígszínházhoz megtévesztésig hasonlító épület ácsorog, a város színháza, mely így kiemelkedik a síkból, mintha ezzel is a fontosságát reprezentálná. „Ez a mi kis Vígszínházunk, pontosabban szebb annál, mert a léptéke pont passzol a városhoz. Nem véletlenül helyszíne számos forgatásnak, hiszen egy színháznak pontosan így kell kinéznie” – büszkélkedik a főépítész. A 2020 óta nemzeti színházként működő intézményben magas szintű szakmai munka zajlik, a drámai darabokon túl zenés és táncszínházi produkciók is készülnek. Az épület, mely szinte együtt épült az 1800-as évek végén a Városházával, az osztrák tervezőpáros, Fellner és Hermann Helmer remekműve, nevét a Bánk bán szerzője, a kecskeméti Katona József után kapta. Az épület eklektikus stílusú, neobarokk díszítőelemekkel, melyek nagyrészt Hausbeitner Henrik osztrák szobrász munkái. Főhomlokzatán két ablakfülkében látható Kisfaludy Károly, illetve Katona József portréja. Több felújításon esett már át, tíz évvel ezelőtt az eredetivel megegyező, nagyvonalú fémlemez fedés került rá, s a közeljövőben várható az épület bővítése és teljes rekonstrukciója is. Előtte a Szentháromság-szobor áll, melyet 1739–40-ben, a városban pusztító pestisjárvány emlékére emeltek, barokk stílusban. A közel háromméteres obeliszk és környezete a Szentháromság mellett összesen 13 szent szobrát foglalja magában.
Kodály öröksége nyomán
A város főbb kulturális tartópilléreinek egyike az ugyancsak a főtér látnivalóit gazdagító, Kecskemét zeneoktatásának műemléki védettséget élvező épülete, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Kodály Intézete. A ferencesek 1700–1736 között alkották meg puritán, barokk stílusú rendházukat. Az archaikus, egyemeletes kolostort 1975-ben építették át, akkor kapta meg a Kodály Intézet, melyet Kerényi József és Mezei Gábor alakított át oktatási célra. Az intézménybe – melynek fő küldetése Kodály zenepedagógiai módszereinek oktatása – a világ számos pontjáról érkeznek hallgatók. A Kecskeméten manapság zajló nagy arányú fejlesztések ezt az épületet is érintik, melyek eredményeként felújítják a kolostorépület tetőszerkezetét és homlokzatát, továbbá új kollégiumot és hangversenytermet is kap az intézmény.
Séta a Mende Valér-tengelyen
A főtérkomplexum bemutatásából nem hagyható ki a Szabadság tér egyik igen szemrevaló épülete, a Református Újkollégium, melyben ma általános Iskola és gimnázium működik. Tervezője Mende Valér, aki Lechner Ödönhöz hasonlóan ugyancsak a szecesszió nagynevű alakja. Az 1900-ban született épület monumentális, nagyra törő, építészeti megoldásaiban találkozik a német Jugendstil és a kortárs brit, illetve finn építészet középkori gyökerekből táplálkozó tömegalkotása az erdélyi népi építészet formakincsével és népművészeti díszítőelemekkel. Szabadság téri homlokzatának közepén erősen kiugró, csúcsíves árkádívekkel kiemelt középrizalit áll, a hozzá csatlakozó gyönyörű árkádos terasszal. Dísztermének és lépcsőházainak színes üvegablakait Róth Manó, Róth Miksa testvére készítette. Annak idején nem fejezték be, az épületnek keretformát adó hátsó részét utólag, húsz évvel ezelőtt építette hozzá a modern kor, gondosan ügyelve az építészeti stílusazonosságra. Csak emeli az Újkollégium magasztos erejét Amerigo Totnak az előtte lévő parkban álló köztéri műalkotása, mely a Mikrokozmosz a makrokozmoszban címet viseli.
Innen nem sokat kell gondolkodnunk, merre induljunk tovább, mert a parkon keresztülvezető térköves sétány vezet bennünket egészen egy másik Mende Valér-épülethez, a Luther-palotához. Ezt a keresztirányú sétányt ezért nevezi a kecskeméti köznyelv Mende Valér-tengelynek. A Luther-palota anno evangélikus bérház volt, mely az Újkollégiummal közel azonos időben épült, így stílusuk is hasonló. Egy fali emléktáblán is megakad a tekintetünk, mely arról árulkodik, hogy az épület helyén álló egykori evangélikus iskolában tanult Petőfi Sándor 1828 és 1831 között. Bár szorosan nem tartozik a főtérhez, de ha már itt állunk, mindenképpen vessünk egy pillantást az ugyancsak felújítás alatt álló, de az eredeti homlokzatot hűen visszaadó ponyvákkal betakart Cifrapalotára, s győződjünk meg róla, hogy valóban „zöld-e az ablaka”. Vele átellenben áll a Zitterbarth János tervei alapján 1864–68 között készült, a mór és a romantikus stílus jegyeit magán viselő egykori zsinagóga, ma Tudomány és Technika Háza. A ház Kerényi József egykori főépítésznek köszönhetően menekült meg a lebontástól, átépítésekor a lépcsők vezetésével és a terek egymáshoz kapcsolódásával egy új minőség jött létre, miközben az épület megtartotta az eredeti arculatát is.
Fotók: Bach Máté / Kultúra.hu
