A darabot ősbemutatónak aposztrofálják,
ugyanis bár a Nemzeti Színházban, Vidnyánszky Attila rendezésében láthatta már
a közönség a mű színpadi adaptációját, a békéscsabai előadás nagyban különbözik
attól.
„A Nemzeti előadásában felhasználnak egyéb
korabeli dokumentumokat is, a mi előadásunk szövege kilencvenöt százalékban az
eredeti kisregényben olvasható. Nálunk a ritkán használt pástszínpad lesz a
befogadó tér – kétoldalt ülnek majd a nézők –, de hagyományos eszköztárat,
színészközpontú előadást mutatunk be" – nyilatkozta a színházi átiratot
készítő és a darabot rendező Kiss József.
Seregi Zoltán igazgató a veszélyhelyzet
idején megkezdett próbaidőszakban elmondta: a művet „Trianon százéves
évfordulója kapcsán tűztük műsorra, de egyáltalán nem gyászos; a székelyek
túlélni akarásáról szól, arról, hogyan tudja az ember javára fordítani a
szomorú történetet. Nem siratós, tele van székely humorral".
A darab nem közvetlenül Trianon után
játszódik, hanem az 1940-es években, amikor a II. bécsi döntés visszacsatolta
Észak-Erdélyt Magyarországhoz. Az új határt Mózsi, a vadőr kertjében, az
almafái között húzzák meg, őröket is hátrahagyva. Hét fa Romániában marad, hat
fa kerül vissza Magyarországhoz.
A történet szerint Mózsi az őröket
leitatja, s míg ők torkuk szakadtából énekelnek a házban, ő kint a sötétben
áthelyezi a határt az egyik fa másik oldalára, így már hét fa van
Magyarországon, s csak hat Romániában.
A főszerepet Tege Antal játssza, a darab díszlettervezője Horesnyi Balázs, a jelmezeket Nagy Viktória tervezte. A darabhoz a zenét az erdélyi Cári Tibor szerezte.
A nyitóképen Seregi Zoltán. Fotó forrása: Békéscsabai Jókai Színház