A darabot ősbemutatónak aposztrofálják, ugyanis bár a Nemzeti Színházban, Vidnyánszky Attila rendezésében láthatta már a közönség a mű színpadi adaptációját, a békéscsabai előadás nagyban különbözik attól.

„A Nemzeti előadásában felhasználnak egyéb korabeli dokumentumokat is, a mi előadásunk szövege kilencvenöt százalékban az eredeti kisregényben olvasható. Nálunk a ritkán használt pástszínpad lesz a befogadó tér – kétoldalt ülnek majd a nézők –, de hagyományos eszköztárat, színészközpontú előadást mutatunk be” – nyilatkozta a színházi átiratot készítő és a darabot rendező Kiss József.

Seregi Zoltán igazgató a veszélyhelyzet idején megkezdett próbaidőszakban elmondta: a művet „Trianon százéves évfordulója kapcsán tűztük műsorra, de egyáltalán nem gyászos; a székelyek túlélni akarásáról szól, arról, hogyan tudja az ember javára fordítani a szomorú történetet. Nem siratós, tele van székely humorral”.

A darab nem közvetlenül Trianon után játszódik, hanem az 1940-es években, amikor a II. bécsi döntés visszacsatolta Észak-Erdélyt Magyarországhoz. Az új határt Mózsi, a vadőr kertjében, az almafái között húzzák meg, őröket is hátrahagyva. Hét fa Romániában marad, hat fa kerül vissza Magyarországhoz.

A történet szerint Mózsi az őröket leitatja, s míg ők torkuk szakadtából énekelnek a házban, ő kint a sötétben áthelyezi a határt az egyik fa másik oldalára, így már hét fa van Magyarországon, s csak hat Romániában.

A főszerepet Tege Antal játssza, a darab díszlettervezője Horesnyi Balázs, a jelmezeket Nagy Viktória tervezte. A darabhoz a zenét az erdélyi Cári Tibor szerezte.

A nyitóképen Seregi Zoltán. Fotó forrása: Békéscsabai Jókai Színház