„Két évvel ezelőtt egy szép nyári napon azon kaptam magam, hogy rájöttem, hogyan kell sanzonokat énekelni. Megértettem a műfajt, és azt mondtam, akkor tudok is sanzont énekelni” – avat be az előadás születésének körülményeibe Pokorny Lia. A járvány aztán többször beleszólt a premier dátumába, de talán nem is baj, mert így az est tovább érhetett és összegzésévé válhatott az idén 50. születésnapját ünneplő színésznő élettapasztalatának, gondolatainak, tehetségének.
Semmiképpen nem ajánljuk Pokorny Lia sanzonestjét azoknak, akiket még nem talált el Ámor nyila. Azoknak viszont, akik már átestek azon a bizonyos veszedelmes kóron vagy éppen jelenleg is elszenvedői, egyenesen kötelező! Fedezzük fel vele együtt a vágy ezernyi árnyalatát, hiszen van reménytelen szerelem, tiltott szerelem, ábrándos szerelem, bosszúszomjas szerelem, érzéki szerelem, bűnös szerelem, sőt állítólag igaz szerelem is – bár erről megoszlanak a vélemények. Lia partnere az érzelmi és dalkavalkádban a fantasztikus harmonikaművész, Babicsek Bernát, aki harmonikájából hangok és hangulatok millióit képes előcsalogatni.
A Mezei Mária, Ruttkai Éva és Psota Irén által meghonosított műfaj az ő idejükben másról szólt: az előadóművészetük sokszínűségét csillogtatták meg az énekléssel. „Én szeretném, ha a nézők úgy éreznék magukat, mintha a nappalimban ülnének mondjuk karácsonyeste, ahol otthonosan érezhetik magukat, és ahonnan egy kis ajándékkal térnek majd haza. A nagy elődökkel ellentétben ugyanakkor nekem fontos, hogy a tökéletlenségeimmel, kiszolgáltatottságaimmal együtt mutassam meg magamat, hogy látható legyen: egy esendő nő vagyok” – árulta el Lia.
Az est játékmestere Botos Éva, amelyen Babicsek Bernát harmonikaművész közreműködésével csendülnek fel azok a sanzonok, melyek mögé „elbújik”, általuk mégis őszintén magáról beszél Pokorny Lia.
Fotók: Horváth Judit
