A Uriah Heep-búcsúturné októberben Budapestre érkezik

Nem végleges búcsú

A búcsúturné bejelentésekor Mick Box így fogalmazott: „Ki hinné, hogy a zenekar több mint 50 éve, 1969-ben alakult? Sokan a kezdetektől velünk vagytok, és ezért rendkívül hálásak vagyunk. Ugyanakkor egyikünk sem lesz fiatalabb, ezért úgy döntöttünk, hogy fokozatosan befejezzük a világ körüli turnézást.” Hozzátette, hogy a The Magician’s Farewell egy tudatos lezárás, a következő években még igyekeznek minél több helyen fellépni, hogy utoljára találkozhassanak közönségükkel.

Ez a turné egyfajta összegzése annak a pályafutásnak, amely során a Uriah Heep a rocktörténelem egyik meghatározó szereplőjévé vált. A zenekar ugyanakkor nem tűnik el teljesen: a turné lezárását követően is terveznek alkalmi fellépéseket, elsősorban fesztiválokon és különleges eseményeken. „Továbbra is színpadra lépünk, ameddig csak tudunk, de ezek már nem teljes turnék lesznek” – emelte ki Mick Box.

Kemény és progresszív rock

A Uriah Heep 1969 végén alakult Londonban (kezdetben Spice néven), és 1970-től használja jelenlegi nevét. Első koncertjüket március 20-án adták Salisburyben, azóta pedig több mint 3600 alkalommal léptek színpadra, és gyakorlatilag minden évben turnéztak. Diszkográfiájuk 25 stúdióalbumot számlál, legutóbbi lemezük, a Chaos & Colour 2023-ban jelent meg.

Történetüket leginkább a frontemberek váltásai tagolják korszakokra. David Byron az aranykor énekese. Ken Hensley Hammond-orgonája és Byron drámai, operai éneke tette naggyá a zenekart. Ekkor született a műfaji alapvetésnek számító Demons and Wizards album, valamint az Easy Livin’, a Gypsy és a Lady in Black.

Byron távozása után John Lawton, az ex-Lucifer’s Friend énekessel dallamosabb, bluesosabb arénarockra váltottak. A Firefly és az Innocent Victim lemezek, élükön a Free Me-slágerrel, hatalmas európai sikert arattak. Érkezett John Sloman s a rövid átmeneti korszak. A poposabb Conquest-album vitákat szült, a válság pedig a zenei agy, Ken Hensley távozásához vezetett.

Hensley a Heep legfőbb dalszerzője volt a klasszikus aranykorban. Multiinstrumentalistaként védjegyévé vált a dús, torzított Hammond-orgonajáték, de akusztikus és slide gitáron is kiválóan játszott, miközben markáns énekével és vokáljaival formálta a zenekar arculatát. Ő jegyzi a Heep legnagyobb himnuszait, köztük a Lady in Blacket (amelyet maga énekelt), az Easy Livin’-t és a monumentális July Morningot. 1980-as kilépése után többek közt a Blackfoot tagjaként és termékeny szólókarrierjében vitte tovább a progresszív hard rock örökségét.

Peter Goalby nevéhez köthető a banda ʼ80-as évekbeli újjászületése. A zenekar feszesebb, energikus heavy metal hangzást öltött; az Abominog és a Head First lemezek újra az élvonalba repítették őket.

Végül Bernie Shaw fémjelzi a leghosszabb, legstabilabb korszakot. Mick Boksz zenekar-alapító gitáros mellett Shaw dinamikus éneke négy évtizede őrzi a Heep-örökséget olyan elismert kései művekkel, mint a Sea of Light vagy a Chaos & Colour.

Címlapfotó: Bernie Shaw énekes a Uriah Heep angol rockzenekar koncertjén, a koppenhágai Copenhell rock- és metálfesztiválon 2024. június 21-én. Fotó: EPA/MTI/Helle Arensbak