A vadkacsát mutatja be a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat

A Hedda Gabler, A nép ellensége és a Nóra előadásai után Keresztes Attila folytatja a marosvásárhelyi társulattal az Ibsen-darabok sorozatát. A rendező, aki a társulat művészeti igazgatója is, elmondta, nagyon közel áll hozzá a norvég drámaíró világa, mert kegyetlen őszinteséggel elemzi az embereket, történeteiben olyan élethelyzeteket hív elő, amelyekkel a hétköznapokban nem szívesen foglalkozunk, hárítjuk őket.     

Rámutatott: Ibsen minden esetben egy szikár világot rajzol föl, szikár nyelvezettel, ami tökéletes talaj az ember viselkedésének elemzéséhez nemcsak a rendező, hanem a színész számára is. Hozzátette: a drámaíró a szereplősorsokban csodálatra méltó intellektussal állítja szembe egymással a 19. század nagy gondolkodóinak erkölcsi-pszichológiai vitáit, sosem az állásfoglalás szándékával, hanem inkább bizalmatlansággal vagy kritikai hangvétellel.

„A mi feladatunk saját érveinkkel kiegészíteni ezeket, csakis így érdemes részt vennünk az általa elindított vitákban” – mondta a rendező. Úgy vélte, A vadkacsa azért zseniális, mert „középre helyezi” az élni akaró embert, és különböző lehetőségeket ajánl föl neki a boldog életre. A végén kiderül, hogy amíg ezek a lehetőségek csak önmagukért létező megoldásokként vetődnek fel, addig egyik sem érvényes. A bemutató vasárnap este lesz a marosvásárhelyi színház nagytermében.

Nyitókép: Színház Online/Bereczky Sándor