„A varázshegy a mérföldkönyvem” – beszélgetés Ternovszky Béla rajzfilmrendezővel

Erre vállalkozunk a Puzzle című podcastsorozattal, amelyben kirakóst játszunk vendégeinkkel. A különleges, geometriai ábrákból álló puzzle darabkáin egy-egy szó szerepel, hét élet-összetevő. Azt reméljük, a játék végén minden összeáll egy képpé. Péczeli Dóri játszótársa Ternovszky Béla Kossuth-díjas rajzfilmrendező. Ajánló.

Mérföldkönyv, ez a szó szerepel ezen a puzzledarabon. Itt arra vagyok kíváncsi, hogy melyik az a könyv, ami nagy hatást gyakorolt Önre? Amit magával vinne egy lakatlan szigetre?

Tele lenne könyvekkel a hátizsákom.

De szigorúan csak egyet vihet magával.

Akkor A varázshegyet mondanám. Szerintem ez attól függ, milyen életkorban, milyen érzelmi állapotban kerül az a bizonyos könyv az ember kezébe. Annak idején A varázshegyet olvasva engem teljesen magával ragadtak Naphta és Settembrini beszélgetései és vitái az életről, az élet értelméről. Akkoriban, huszonévesen mi is filozófiai kérdéseken törtük a fejünket, és nagyobb társaságban ezeket megvitattuk.

Bárcsak belehallgathatnánk ezekbe a beszélgetésekbe… Miről folyt a diskurzus egy-egy ilyen alkalommal?

Jellemző példa, hogy hajnalban sétálunk négyen a körúton és Hemingway novellisztikájáról osztjuk meg egymással a gondolatainkat. Körülbelül ebben a periódusban olvastam A varázshegyet, és benne a különböző filozófiák összecsapását, a materializmus és az idealizmus párviadalát a két szereplő szájába adva. Mivel abban a korszakban inkább a materializmus volt hangsúlyos, a Thomas Mann-könyvben olvasott idealista szemlélet vagy felfogás egyfajta revelációként hatott. Azt gondoltam magamban, hogy hoppá, figyeljünk csak oda, lehet, hogy ott az igazság. Vagy ott is.

Mostanában mit olvas?

Ken Follett-től a Soha című regényt. Mintha előre látta volna a történéseket, holott ez a könyve az orosz-ukrán háború kitörése előtt vagy azzal nagyjából egyidőben született. Arról szól, hogyan robbanhat ki a harmadik világháború úgy, hogy tulajdonképpen senki nem akarja, mégis belesodródik az emberiség. Egyébként Ken Follett is benne lenne a hátizsákban.

Akkor mégiscsak hátizsákkal menne?

Mindenféleképpen. Benne lenne a csomagban Karl May, Verne, Balzac, Stendhal, Rejtő Jenő, Vaszary Gábor. Nagyon széles a paletta, és vétek lenne bármelyiket is otthon hagyni.

Jó nehéz lesz az a hátizsák.

Igen. Erről jut eszembe, annak idején Nepp Jóska nem bírta kivárni, hogy a Harry Potter végre megjelenjen magyarul. Bár nem beszélt igazán jól angolul, de megvette, és végigrágta magát rajta, pedig a Harry Potter első kötete körülbelül 3–400 oldal, aztán egyre vastagabbak lettek a könyvek.

Van olyan rész, ami 7–800 oldalas. Jól sejtem, hogy a Harry Pottert is vinné magával?

Hát hogyne! Az egy fantasztikusan kitalált és felépített világ. Mennyire lenyűgöző a kviddics játék a maga szabályaival! És ha belegondolok, hogy mindezt J.K. Rowling azért kezdte el, hogy a gyerekeit szórakoztassa… fantasztikus egy nő!

Mitől különleges számára a Csendes Don filmes adaptációja? Miért kelt benne nosztalgikus érzést egy-egy klasszikus zenei darab? Milyen érzés vágtázni lóháton, és vajon miért nem szerette gyerekként a grízes tésztát? A teljes Puzzle-beszélgetésből kiderül!

Borítóterv: Czakó Gergely