A város szellemét a házak őrzik

Hétköznap a fővárosban közlekedve fel sem pillantunk a szürke házakra. A Budapest100 programsorozat évente egy hétvégére ünnepet varázsol a utcákra. Kinyitják kapuikat, lokálpatrióta lakók és önkéntesek mesélnek az épületek és lakóik izgalmas történetéről.

Az idei Budapest100 a százötvenedik születésnapját ünneplő fővárost állította középpontjába. A városegyesítés korának társadalmi, gazdasági és kulturális sokszínűségét élhettük át a patinás házak kapuján belépve. A hétvégi nyitott házak programját pénteki sétanap előzte meg. Aznap tizenöt sétába sűrítették a százötven éves főváros építészettörténetét: minden évtizedhez kapcsolódott egy-egy séta. A hétvégén a kapujukat megnyitó házakon túl további szervezett sétákkal és vezetett épületbejárásokkal is várták az érdeklődőket, a bejárható nyitott házak pedig koncertekkel, pop up tárlatokkal, gyereksarokkal, süteménnyel és üdítővel kedveskedtek a látogatóknak. A regisztrációk pillanatok alatt beteltek, a várost tudatosan járók és megismerni vágyók számára mára kötelező programmá vált a Budapest100.

Bár az épületek jó része a koruk és az elmúlt másfél évszázad átépítései, mostoha bánásmódja miatt nem a legszebb arcukat mutatják, mégis mindenhol találhattunk valami érdekességet, szépséget. A többségükben historizáló épületek máig eredeti kőlépcsőkkel és korlátokkal rendelkeznek. Jó néhány házat végigjárva sem találtunk két egyforma korlátfajtát, ami az építtetők, az építészek és a mesteremberek igényességét egyaránt dicséri.

A pesti városfal szomszédságában, a jelenlegi Kiskörút nyomvonalán, a korábban ott működő majorságok helyén indult meg a város terjeszkedése. A Pesti Magyar Színház, a Nemzeti Múzeum, majd a későbbi Magyar Királyi Tudományegyetem épületei kerültek a Grassalkovichok egykori birtokainak helyére. Az egyetemi épületek megtervezésében részt vett Szkalnitzky Antal is, aki jeles épülettervein túl – az Egyetemi könyvtár, az Oktogon négy saroképülete, a debreceni színház – a Bródy Sándor utca 2. számú lakóház tervét is jegyzi.

1873 és 1875 között Fechtig Károly megrendelésére épült fel a háromemeletes, egy udvaros bérház, amelyet a historizmus faragott kődíszítésein túl már ekkor a Zsolnay Vilmos gyárából származó terrakotta homlokzatelemekkel díszítettek. A tüzelő szállítására a melléklépcsőházba kézzel hajtható liftet építettek, ez máig látható. A ház nevezetes lakója volt Dékány András zeneszerző, zenepedagógus, Kopp Jenő művészettörténész és Makray Katalin olimpiai ezüstérmes tornász.

Egy különleges tárlat is várta az érdeklődőket: a házban székelő Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara Budapesti Területi Szervezete ápolástörténeti kiállításán a magyarországi református és evangélikus diakonissza és a betegápoló szerzetesrendek ruháiba öltöztetett babákat és a rendek történetét bemutató leírásokat lehetett megtekinteni. Kocsis Istvánné, a Bethesda Kórház otthonápolási szolgálatának főnővére készítette ezt a nem mindennapi babagyűjteményt.

Az egykori Stáczió, ma Baross utca 36. számú klasszicista épületet Buzzi Bódog tervezte 1873-ban Kortsák József megbízása alapján. A szomszédos, 34-es számú épület lakója volt Scholtz Róbert, aki szobafestő létére továbbképezte magát, és a legnagyobb budapesti építkezések díszítőfestésén dolgozott, többek között Lotz Károly mellett. A művésszel ápolt barátságának köszönhetően kerültek a Baross utca 36. homlokzatára a Hit, Remény és Szeretet allegorikus figuráinak Lotz által megfestett alakjai. 1956-ban az orosz katonák szétlőtték a ház oromzatát, a Lotz-freskókat pedig utóbb levakolták. Az épület régi pompájára manapság már csak a boltíves kapualj mennyezeti festése emlékeztet.

A „Zum Lustigen”, vagyis A vidámhoz címzett vendéglőről kapta nevét a Víg utca, ahol a 32-es házszám alatt 1922-től működött Nagy Antal bútorüzeme. Az 1930-as években már ötven főt foglalkoztató vállalkozás rendkívül sikeres volt: 1937-ben a párizsi világkiállításon nagydíjat nyert. A ház az Iparművészeti Múzeummal karöltve pop up kiállítással emlékezett a sikeres bútorüzemre Bútorgyár a gang alatt címmel.

Bárki kipróbálhatta a ’30-as évek art déco bútorait, megismerkedhetett Nagy Antal és családja történetével: a vészkorszakban, a háború utáni koncepciós per, majd a kitelepítés során tanúsított emberi tartásukkal. Az épület 1872 és 1873 között épült Rill Imre tervei alapján, Csicsmanczay Pál megrendelésére.

A Tompa utca 11. számú ház kapuján belépve igazi meglepetés éri a látogatót: a városrendezési munkálatoknak köszönhetően 26 társasház által körbefogott kertet alakítottak ki. Az utcán sétálva nem is gondolnánk, hogy a zártsorú beépítés mögött igazi zöld oázis bújik meg. Hild Károly tervei alapján késő klasszicista stílusban, 1872-ben épült a kétemeletes lakóház, amelyet az idők során többször átépítettek.

Az Üllői út 20-as számú épület szürke homlokzata mögött egy különösen szép, elegáns épület rejtőzik. A körfolyosós, háromemeletes lakóház 1872 és 1873 között Wagner János tervei alapján épült fel Sartory Frigyes Ödön és felesége, Giergl Emília megrendelésére. Az épületben működött a Corvina Nyomda, majd 1918-tól diákszállást rendeztek be benne, 1957-től működött ismét lakóházként. A bérház udvarán átívelő elegáns függőfolyosók páratlanul szép megjelenést kölcsönöznek a belső udvarnak, amelynek elbűvölő hangulatát a szépen gondozott növények csak fokozzák. Nem véletlen, hogy az épület még egy mesének, egy óvodás csoport látogatásának és kedves alkotásának is ihletett adott.