Benkő Imre alkotói attitűdje rendszerint olyan fotósorozatok létrehozásában csúcsosodik ki, amelyek éveket, évtizedeket ölelnek fel. Képei mindvégig egy vizuális nyelven közvetítik mondanivalójukat, rögtön felismerhető bennük az a csak Benkő Imrére jellemző perspektívahasználat vagy látószögválasztás, amely az ő érzékeny és humorral fűszerezett szemléletmódjából fakad. Fotográfiái humanista alkotói szemléletmódról tanúskodnak.
Az idén 80 éves fotográfus a Városligetben fényképezett 50 alkotásával mutatja be Budapest 150 évének egy apró szeletét. Az 1969-ben elkezdett fotósorozat szinte minden évben bővült egy-egy alkotással. Benkő Imre otthonosan érzi magát azokban a szituációkban, melyek által a városban élő kisemberek sorsát mutathatja be.
A Városliget. Budapest, 1969–2023 című tárlat egyik érdekessége, hogy az alkotótól eddig kiállításon még nem lehetett látni színes felvételeket. Ezek a képek a magyar kortárs fotótörténet ritka darabjai, és ebben az évben kapcsolódnak a 150 éves Budapest történetéhez is.
Benkő Imre húszéves korában kezdett ismerkedni a fényképezéssel. 1975-ben és 1978-ban aranyérmet nyert a World Press Photo pályázaton. 1992-ben az ózdi kohászat leépülését megörökítő sorozatával elnyerte a W. Eugene Smith-alap (New York) ösztöndíját. 1968–1986-ig az MTI Fotó munkatársa, majd a Képes 7 és az Európa Magazin fotográfus-főmunkatársa volt. 1991 és 2008 között fotóit külföldön a párizsi Wostok Press fotóügynökség képviselte. 1988 óta különböző ösztöndíjakkal (Kassák Lajos Művészeti Ösztöndíj, Budapest Fotográfiai Ösztöndíj, André Kertész- és Hungart-ösztöndíj) alkotott. Egyéni kiállításainak száma meghaladja a hetvenet, alkotásaival több száz csoportos bemutatón szerepelt a világ különböző tájain. Több jelentős közgyűjtemény, galéria és magángyűjtő őrzi műveit.
Az október 1-ig látható kiállítás kurátora Baki Péter. Bővebb információk a tárlatról itt.
Nyitókép: © Benkő Imre: Majális. Városliget. Budapest, 2018. Fotók forrása: Mai Manó Ház
