A vonal mestere, akinek a művészete minden magyar zsebében ott lapult
Amikor a 20. század eleji magyar művészet nagyjairól beszélünk, ritkán jut eszünkbe az az ember, akinek a munkáit dédszüleink nap mint nap a kezükben fogták – a piacon fizetéskor, a postán levélfeladáskor vagy éppen egy kitüntetés átvételekor. Helbing Ferenc nem épített palotákat és nem festett óriási freskókat a Parlament falára, mégis ő volt az, aki a hétköznapok esztétikáját világszínvonalra emelte Magyarországon. A pengő bankjegyek művészeti arculatát elsősorban Helbing Ferenc grafikus, festőművész, az Iparművészeti Főiskola rektora határozta meg. Az ő nevéhez fűződnek a korszak ikonikus, népi motívumokkal és történelmi arcképekkel díszített papírpénzei.
A litográfiától a katedráig
Helbing Ferenc 1870 karácsonyán született Érsekújváron. Pályafutása klasszikus „inasévekkel” indult: a litográfus műhelyek mélyén tanulta meg a szakma technikai alapjait, ahol még nemcsak a művészi látásmód, hanem a fizikai precizitás is kötelező volt. Ez a kettősség – a mérnöki pontosság és a szárnyaló képzelet – tette őt később alkalmassá arra, hogy a legbonyolultabb állami megbízásokat is teljesítse.
Európai tanulmányútjai során Párizsban és Münchenben szívta magába a szecesszió friss levegőjét. Hazatérve már nemcsak alkotóként, hanem tanárként is nevet szerzett: az Iparművészeti Iskolában generációkat tanított meg arra, hogy egy használati tárgy vagy egy nyomtatvány is lehet műalkotás.
Aki a pengőt rajzolta
Bár festőművészként is jelentőset alkotott, az utókor emlékezetében „a nemzet grafikusaként” maradt meg.
Művein a szecesszió lágy indái találkoztak a magyar népi motívumokkal és a méltóságteljes allegorikus alakokkal. Ha ma ránézünk egy Helbing-tervezte bélyegre, egy olyan kor precizitását látjuk, ahol még egy postai küldemény dekorálása is komoly művészi alázatot követelt.
Több, mint grafika
Helbing Ferenc életműve a bizonyíték arra, hogy nincs „alacsonyabb rendű” művészet. Ugyanolyan elhivatottsággal tervezett reklámplakátot a feltörekvő polgárságnak, mint amilyen áhítattal festette vallásos tárgyú képeit. Plakátjai a századfordulós Budapest lüktetését idézik, ahol a kereskedelem és a kultúra kéz a kézben járt.
1936-ig, az Iparművészeti Iskola igazgatójaként végzett munkásságával lefektette a modern magyar tervezőgrafika alapjait. Amikor 1958-ban, 87 évesen elhunyt, egy olyan korszak zárult le vele, amelyben a „szép” és a „hasznos” még elválaszthatatlan egységet alkotott.
Ma, a digitális design korában, Helbing Ferenc öröksége fontosabb, mint valaha. Arra emlékeztet minket, hogy a vizuális kultúra nem a galériák fehér falaival kezdődik, hanem ott, ahol a szemünk először megpihen egy könyvborítón, egy plakáton vagy akár egy pénzérmén.
Helbing Ferenc nemcsak tervezte a grafikákat, hanem a nyomdai eljárások kiváló ismerője is volt. Ez a technikai tudás tette lehetővé, hogy a magyar bankjegyek a korszak legbiztonságosabb és legszebb papírpénzei közé tartozzanak Európában.