A vurstlik világa

A vurstli a vidámpark elődje: az a hely, ahol a mutatványosok felállítják bódéikat, körhintáikat, ponyvás sátraikat. Van ott körhinta, ügyességi játék, versenyjáték, de nem hiányozhat a vattacukor és a mézeskalács sem.

 A pesti vurstli

A vurstli először Budapest parkjaiban jelent meg a 19-20. század fordulóján, bécsi mintára. A Városligetet 1885-ben az Országos Kiállítás apropóján modern közparkká alakították, így megszületett a város új szórakoztató központja az Állatkerttel, a Cirkusszal, az Ősbudavárral és a Vurstlival, amely előtte a mai Széchenyi gyógyfürdő területén, még korábban a Városliget belsejének különböző részein volt kijelölve. A Vurstliban szórakozók a budapesti népesség szegényebb és egyszerűbb rétegeiből kerültek ki: kispolgárok, gyári munkásság, napszámosok, inasok és segédek, cselédek, katonák múlatták itt az időt.

Első aranykorát az első világháború előtt élte, egy-egy vasárnapon tízezrek szórakoztak itt. Már 1862-ben óriáskerék is működött benne, 1906-ban pedig átadták a gazdagon díszített, ma már műemléknek számító körhintát. A látványosságok között szerepelt a Pötl-féle céllövölde és a Feszty-körképet is évtizedekig itt állították ki.

Az 1910-es évek után azonban a közönség egyre inkább saját városrészének vagy a belvárosnak kávéházait, orfeumait, színházait és a háború alatt fellendülő mozijait látogatta, esetleg elment a városon kívülre kirándulni, strandolni. Az első világháború korszaka éles határt jelentett a szórakozási szokásokban, ami a vurstli hanyatlásához vezetett.

Ennek ellenére a két világháború között új elemekkel bővült a pesti Vursti, megépült a hullámvasút, az elvarázsolt kastély és a mesecsónak is, amelyek visszacsalogatták a látogatókat is. Az 1930-as évektől az egyszerű hinták mellett már villamosenergiával meghajtott repülőgépekben és léghajókban lehetett száguldani a levegőben és a dodgem is megjelent.

1950-ben államosították az egész parkot, és Vidám Park néven nyitották meg. Az 1960-as évektől újabb aranykor következett, ismét Budapest egyik szórakoztató központja lett.

Szórakozás vidéken

A budapesti Vurstli mintájára egy-egy jellegzetes szórakoztató elem vidéken is megjelent a két világháború közötti időszaktól, a vásárnapok, templomi búcsúk és nagyobb ünnepek alkalmával.

A vásár nemcsak az adás-vétel, hanem a kikapcsolódás egyik közösségi alkalma is volt. A zene és tánc mellett különféle mutatványosok gondoskodtak a szórakoztatásról. Rendszerint a városok belsejében tartották a kirakodó vásárt, ahol a kézművesek, közelebbről vagy messze földről ideszekerező kereskedők árulták mindazt, amire a falvak, mezővárosok lakosságának szüksége volt, a vásárok szélén pedig a mutatványosok állították fel bódéikat, ponyvás sátraikat és a különféle szórakoztató látványosságaikat.

A templomi búcsúk sem különböztek szórakozási szokások szempontjából a vásároktól: a legnagyobb tömegeket a húsvéthétfői, a tavaszköszöntő népünnep, a pünkösdhétfői búcsú és május „elsője” vonzotta, ahol a vurstlik egy-egy jellemző szórakoztató eleme is kitelepült.

Ismerkedjünk most meg közelebbről a vidéki vurstlik legjellegzetesebb elemeivel.

Körhinta

A legkorábbi darabokat ló vagy legtöbbször napszámos, esetleg gyerekek hajtották egy-egy ingyen menetért, három hajtás után. Csak 1884-ben jelent meg a gőzerővel történő mozgatás, és 1909-ben a villanymotor. A körhinta azon ritka mutatványok egyike, amelyet a jómódú polgári közönség is kipróbált és szeretett. Nagy népszerűségnek örvendett a vidéki lakosság körében is. Az 1930-40-es években a vidéki községek vásárain is feltűnt ez a nyugati eredetű szórakoztató elem, más néven ringlispíl, amely egy körben mozgó szerkezet, rajta a gyerekek felültetésére alkalmas, rögzített vagy forgó bábukkal, illetve kocsikkal.

Ügyességi játékok

A körhinták népszerűségével vetekedik a céllövölde, az ügyességi játékok egyik klasszikus formája. Több fajtája ismeretes, a célpontok állhatnak stabilan, de a mechanikus céllövölde sokszor humoros figurákat ábrázoló célpontjai mozognak. A bejelölt pontokat puskával kell eltalálni. A nyeremények sokfélék lehettek: játékokat, nyalókát, mézeskalácsot, mézeskalács rózsafüzért, similabdát stb. lehetett kapni sikeres találat esetén.

Az ügyességi játékok másik fajtája a dobozdobáló, amely során a bódéban felállított, egymásra piramisszerűen rakott bádogdobozokat kell egy labdával eltalálni. A halacskázó játékban szintén az ügyesség számít, egy vízzel teli zománcos kádból, hasán számmal ellátott hal alakú tárgyat lehet kifogni egy kampós bot segítségével.

Lökd meg a kecskét!

Az erő kifejtését igénylő versenyjátékok is gyakran megjelentek a vidéki szórakozás alkalmain, egy erős lökéssel a kecskebábun, egy jól irányzott kalapácsütéssel az erőmérőn, vagy hatalmas ökölcsapással a pofozóbábu bőrarcán megmutathatta a próbálkozó rátermettségét, villoghatott szíve választottja előtt.

Fényképkészítés

A játékokon kívül egyéb szolgáltatások is jellemzőek volt. Egyik legnépszerűbb a fényképkészítés volt, ekkor azoknak is volt alkalmuk fotózkodni, akiknek településén nem működött fényképész műterem. A fényképezőjével és állványával kitelepült fotós különféle háttereket, tájképeket ábrázoló paravánok előtt örökítette meg a vásározókat.

Bábjáték

A bábjáték, a bábszínház a németek közvetítésével, Ausztriából került Magyarországra. A bemutatás egyik fontos alkalma a vásár volt. A múlt század elején a vásári és egyéb tudósítások gyakran említik a vándor bábjátékosokat, akik a köznép körében nagy népszerűségnek örvendtek. A bábjátékok két leginkább közkedvelt figurája Paprika Jancsi és Vitéz László.

Verkli

Érdekes hangszer a verkli, más néven kintorna, mely szintén gyakran hozzájárult a különleges hangulathoz. Észak-Olaszországban, a Németalföldön, Szászországban kiterjedt ipara volt a zenélő automatáknak, a 18. század végétől ezekből az országrészekből kezdtek elterjedni egész Európában. A 20. század harmincas évéig a pest-budai utcakép általánosan ismert és kedvelt része volt a kintornás. Ez egy mechanikus hangszer, az oldalán lévő kar tekerésével szólaltatható meg. Számos változatban készült, az egyszerűbbekbe csak zongorahúrok kerültek, ám készültek harangokkal, dobokkal kiegészített darabok is.

Vattacukor, fagylalt, mézeskalács

A különféle édességek csaknem olyan népszerűek voltak, mint a mutatványok. A vásárok, vurstlik kínálata között szerepelt a vattacukor és a fagylalt, amely Magyarországon a századfordulón terjedt el és a mozgó fagylaltárusok révén vált általánossá. A fagylaltárusok, akik gyakran felkeresték lakóhelyük környékének falvait is, csengővel adtak hírt magukról.

A lisztből, mézből és cukorszirupból készült jellegzetes, többnyire díszített sütemény, a mézeskalács szintén a kínálat kihagyhatatlan része. A mézeskalácsos mester legjellegzetesebb árui a kerek alakú tányér, a lovast ábrázoló huszár, a pólyást utánzó baba (báb), valamint a szív és a 19. században megjelenő ábrázolások között a híres betyárok képei. A nagy színes, tükrös szívek a parasztfiatalság sokáig őrzött vásárfiái és szerelmi ajándékai voltak.  

A mozgó cukorkaárus nyakában deszkatáblát hordott, árui arra voltak kirakva, a komolyabb kereskedő ládán vagy asztalkán árult. A nagyobb kereskedőknek, illetve a specialitások árusainak rendszerint már sátruk volt. A krumplicukor és törökméz mellett különösen népszerű volt a kakasos és fütyülős cukorka, ezek ma is kedvelt árui a vásároknak.

Vurstlisok

A vurstlisok családjukkal vásárról vásárra vándoroltak, akadtak azonban olyanok is, akik letelepedtek és állandó bódét építettek. Játékaikat és mutatványaikat rendszerint saját maguk készítették.

A vurstlis generációk beleszülettek a szórakoztatás tevékenységébe a szezon idején családjukkal együtt sokszor a céllövölde bódéjából kialakított lakótérben élték mindennapi életüket.

Ponyvaárusok

A 20. század közepéig a könyvkereskedőknek konkurenciát jelentettek azok az árusok, akik nem sátorban, hanem csak a földön, ponyván árulták betyárokról, rablókról, hősökről szóló portékájukat, amiért is a magyar nyelv a könyvek e kategóriáját, a szórakoztató irodalmat azóta is ponyvairodalomnak, ponyvának nevezik.

Jövendőmondók

A vásárok legforgalmasabb helyein telepedtek le a kártyavetők, tenyérjósok, plánétások, gondolatolvasók, jósok, jövendőmondók, hogy a bámészkodó gyermekeknek, a fiataloknak, a jövőjükre, további sorsukra kíváncsiaknak kínáljanak izgalmas szórakozást. Az előre elkészített cédulák élükkel felfelé sorakoztak egy tetején nyílással ellátott téglalap alakú dobozban. A húzást két tarka papagáj végezte és az asztalkán vagy a planétás vállán sétált, esetleg rúdon ült; máskor fehér egér, esetleg tengeri malac választott.

A vidéki szórakozás elemei, a vurstlik az idők folyamán alkalmazkodtak az aktuális igényekhez, technikai fejlődéshez. Egyes játékok eltűntek, átalakultak vagy új elemek jelentek meg. Ma már a virtuális valóság játékai is egyre inkább teret hódítanak már a vurstlikban is.

A teljes cikk a Skanzen blogján olvasható.