A vurstli a vidámpark elődje: az a hely, ahol a mutatványosok felállítják bódéikat, körhintáikat, ponyvás sátraikat. Van ott körhinta, ügyességi játék, versenyjáték, de nem hiányozhat a vattacukor és a mézeskalács sem.

Budapest, Városliget, Vidámpark, Körhinta. 1962
Forrás: Fortepan
 A pesti vurstli

A vurstli először Budapest parkjaiban jelent meg a 19-20. század fordulóján, bécsi mintára. A Városligetet 1885-ben az Országos Kiállítás apropóján modern közparkká alakították, így megszületett a város új szórakoztató központja az Állatkerttel, a Cirkusszal, az Ősbudavárral és a Vurstlival, amely előtte a mai Széchenyi gyógyfürdő területén, még korábban a Városliget belsejének különböző részein volt kijelölve. A Vurstliban szórakozók a budapesti népesség szegényebb és egyszerűbb rétegeiből kerültek ki: kispolgárok, gyári munkásság, napszámosok, inasok és segédek, cselédek, katonák múlatták itt az időt.

Első aranykorát az első világháború előtt élte, egy-egy vasárnapon tízezrek szórakoztak itt. Már 1862-ben óriáskerék is működött benne, 1906-ban pedig átadták a gazdagon díszített, ma már műemléknek számító körhintát. A látványosságok között szerepelt a Pötl-féle céllövölde és a Feszty-körképet is évtizedekig itt állították ki.

Az 1910-es évek után azonban a közönség egyre inkább saját városrészének vagy a belvárosnak kávéházait, orfeumait, színházait és a háború alatt fellendülő mozijait látogatta, esetleg elment a városon kívülre kirándulni, strandolni. Az első világháború korszaka éles határt jelentett a szórakozási szokásokban, ami a vurstli hanyatlásához vezetett.

Ennek ellenére a két világháború között új elemekkel bővült a pesti Vursti, megépült a hullámvasút, az elvarázsolt kastély és a mesecsónak is, amelyek visszacsalogatták a látogatókat is. Az 1930-as évektől az egyszerű hinták mellett már villamosenergiával meghajtott repülőgépekben és léghajókban lehetett száguldani a levegőben és a dodgem is megjelent.

1950-ben államosították az egész parkot, és Vidám Park néven nyitották meg. Az 1960-as évektől újabb aranykor következett, ismét Budapest egyik szórakoztató központja lett.

Szórakozás vidéken

A budapesti Vurstli mintájára egy-egy jellegzetes szórakoztató elem vidéken is megjelent a két világháború közötti időszaktól, a vásárnapok, templomi búcsúk és nagyobb ünnepek alkalmával.

A vásár nemcsak az adás-vétel, hanem a kikapcsolódás egyik közösségi alkalma is volt. A zene és tánc mellett különféle mutatványosok gondoskodtak a szórakoztatásról. Rendszerint a városok belsejében tartották a kirakodó vásárt, ahol a kézművesek, közelebbről vagy messze földről ideszekerező kereskedők árulták mindazt, amire a falvak, mezővárosok lakosságának szüksége volt, a vásárok szélén pedig a mutatványosok állították fel bódéikat, ponyvás sátraikat és a különféle szórakoztató látványosságaikat.

A templomi búcsúk sem különböztek szórakozási szokások szempontjából a vásároktól: a legnagyobb tömegeket a húsvéthétfői, a tavaszköszöntő népünnep, a pünkösdhétfői búcsú és május „elsője” vonzotta, ahol a vurstlik egy-egy jellemző szórakoztató eleme is kitelepült.

Ismerkedjünk most meg közelebbről a vidéki vurstlik legjellegzetesebb elemeivel.

Körhinta
Gyerekek által hajtott láncos körhinta, 1945-50. Magántulajdon

A legkorábbi darabokat ló vagy legtöbbször napszámos, esetleg gyerekek hajtották egy-egy ingyen menetért, három hajtás után. Csak 1884-ben jelent meg a gőzerővel történő mozgatás, és 1909-ben a villanymotor. A körhinta azon ritka mutatványok egyike, amelyet a jómódú polgári közönség is kipróbált és szeretett. Nagy népszerűségnek örvendett a vidéki lakosság körében is. Az 1930-40-es években a vidéki községek vásárain is feltűnt ez a nyugati eredetű szórakoztató elem, más néven ringlispíl, amely egy körben mozgó szerkezet, rajta a gyerekek felültetésére alkalmas, rögzített vagy forgó bábukkal, illetve kocsikkal.

Ügyességi játékok
Budapest, városligeti Vurstli, 1939.
Forrás: Fortepan. Adományozó: Góg Emese

A körhinták népszerűségével vetekedik a céllövölde, az ügyességi játékok egyik klasszikus formája. Több fajtája ismeretes, a célpontok állhatnak stabilan, de a mechanikus céllövölde sokszor humoros figurákat ábrázoló célpontjai mozognak. A bejelölt pontokat puskával kell eltalálni. A nyeremények sokfélék lehettek: játékokat, nyalókát, mézeskalácsot, mézeskalács rózsafüzért, similabdát stb. lehetett kapni sikeres találat esetén.

Céllövölde, 1968.
Forrás: Fortepan

Az ügyességi játékok másik fajtája a dobozdobáló, amely során a bódéban felállított, egymásra piramisszerűen rakott bádogdobozokat kell egy labdával eltalálni. A halacskázó játékban szintén az ügyesség számít, egy vízzel teli zománcos kádból, hasán számmal ellátott hal alakú tárgyat lehet kifogni egy kampós bot segítségével.

Lökd meg a kecskét!
Budapest, Városliget, Vidámpark “Lökd meg a kecskét”, 1968.
Fortepan/ Balla Demeter / Hegyi Zsolt jogörökös adománya

Az erő kifejtését igénylő versenyjátékok is gyakran megjelentek a vidéki szórakozás alkalmain, egy erős lökéssel a kecskebábun, egy jól irányzott kalapácsütéssel az erőmérőn, vagy hatalmas ökölcsapással a pofozóbábu bőrarcán megmutathatta a próbálkozó rátermettségét, villoghatott szíve választottja előtt.

Fényképkészítés
Vidéki vurstli, 1931.
Forrás: Fortepan

A játékokon kívül egyéb szolgáltatások is jellemzőek volt. Egyik legnépszerűbb a fényképkészítés volt, ekkor azoknak is volt alkalmuk fotózkodni, akiknek településén nem működött fényképész műterem. A fényképezőjével és állványával kitelepült fotós különféle háttereket, tájképeket ábrázoló paravánok előtt örökítette meg a vásározókat.

Bábjáték
A budapesti Városliget, a háttérben a Feszty-körkép (A magyarok bejövetele) pavilonja a mai Vidámpark területén, 1939. Forrás: Fortepan/Góg Emese

A bábjáték, a bábszínház a németek közvetítésével, Ausztriából került Magyarországra. A bemutatás egyik fontos alkalma a vásár volt. A múlt század elején a vásári és egyéb tudósítások gyakran említik a vándor bábjátékosokat, akik a köznép körében nagy népszerűségnek örvendtek. A bábjátékok két leginkább közkedvelt figurája Paprika Jancsi és Vitéz László.

Verkli
Verkli, Budapesten, a Bajnok utca a 31. számú ház előtt, 1957.
Fortepan/ FSZEK Budapest Gyűjtemény / Sándor György felvétele

Érdekes hangszer a verkli, más néven kintorna, mely szintén gyakran hozzájárult a különleges hangulathoz. Észak-Olaszországban, a Németalföldön, Szászországban kiterjedt ipara volt a zenélő automatáknak, a 18. század végétől ezekből az országrészekből kezdtek elterjedni egész Európában. A 20. század harmincas évéig a pest-budai utcakép általánosan ismert és kedvelt része volt a kintornás. Ez egy mechanikus hangszer, az oldalán lévő kar tekerésével szólaltatható meg. Számos változatban készült, az egyszerűbbekbe csak zongorahúrok kerültek, ám készültek harangokkal, dobokkal kiegészített darabok is.

Vattacukor, fagylalt, mézeskalács
Vattacukrot majszoló család, 1946.
Fortepan/Lissák Tivadar

A különféle édességek csaknem olyan népszerűek voltak, mint a mutatványok. A vásárok, vurstlik kínálata között szerepelt a vattacukor és a fagylalt, amely Magyarországon a századfordulón terjedt el és a mozgó fagylaltárusok révén vált általánossá. A fagylaltárusok, akik gyakran felkeresték lakóhelyük környékének falvait is, csengővel adtak hírt magukról.

Fagyaltárus, Sopron Várkerület, piac. 1915.
Fortepan/Vargha Zsuzsa/47299

A lisztből, mézből és cukorszirupból készült jellegzetes, többnyire díszített sütemény, a mézeskalács szintén a kínálat kihagyhatatlan része. A mézeskalácsos mester legjellegzetesebb árui a kerek alakú tányér, a lovast ábrázoló huszár, a pólyást utánzó baba (báb), valamint a szív és a 19. században megjelenő ábrázolások között a híres betyárok képei. A nagy színes, tükrös szívek a parasztfiatalság sokáig őrzött vásárfiái és szerelmi ajándékai voltak.  

Mézeskalácsos sátor a búcsún. Máriabesnyő, 1944. Készítő: Manga János. Néprajzi Múzeum F 93440

A mozgó cukorkaárus nyakában deszkatáblát hordott, árui arra voltak kirakva, a komolyabb kereskedő ládán vagy asztalkán árult. A nagyobb kereskedőknek, illetve a specialitások árusainak rendszerint már sátruk volt. A krumplicukor és törökméz mellett különösen népszerű volt a kakasos és fütyülős cukorka, ezek ma is kedvelt árui a vásároknak.

Mézeskalácsosok a pátyi búcsún, 1953. Háttérben ponyvával fedett körhinta, a református templom előtt.
Készítő: Bogdál Ferenc. Néprajzi Múzeum
Vurstlisok

A vurstlisok családjukkal vásárról vásárra vándoroltak, akadtak azonban olyanok is, akik letelepedtek és állandó bódét építettek. Játékaikat és mutatványaikat rendszerint saját maguk készítették.

A vurstlis generációk beleszülettek a szórakoztatás tevékenységébe a szezon idején családjukkal együtt sokszor a céllövölde bódéjából kialakított lakótérben élték mindennapi életüket.

Ponyvaárusok
Ponyvaárus az egri vásárban, 1930.
Fortepan/Szekrényesy Réka

A 20. század közepéig a könyvkereskedőknek konkurenciát jelentettek azok az árusok, akik nem sátorban, hanem csak a földön, ponyván árulták betyárokról, rablókról, hősökről szóló portékájukat, amiért is a magyar nyelv a könyvek e kategóriáját, a szórakoztató irodalmat azóta is ponyvairodalomnak, ponyvának nevezik.

Jövendőmondók
Vásári mutatványos jövendőmondó papagájokkal

A vásárok legforgalmasabb helyein telepedtek le a kártyavetők, tenyérjósok, plánétások, gondolatolvasók, jósok, jövendőmondók, hogy a bámészkodó gyermekeknek, a fiataloknak, a jövőjükre, további sorsukra kíváncsiaknak kínáljanak izgalmas szórakozást. Az előre elkészített cédulák élükkel felfelé sorakoztak egy tetején nyílással ellátott téglalap alakú dobozban. A húzást két tarka papagáj végezte és az asztalkán vagy a planétás vállán sétált, esetleg rúdon ült; máskor fehér egér, esetleg tengeri malac választott.

A vidéki szórakozás elemei, a vurstlik az idők folyamán alkalmazkodtak az aktuális igényekhez, technikai fejlődéshez. Egyes játékok eltűntek, átalakultak vagy új elemek jelentek meg. Ma már a virtuális valóság játékai is egyre inkább teret hódítanak már a vurstlikban is.

A teljes cikk a Skanzen blogján olvasható.