A zenekar egy ideje már nem volt aktív, az énekes-dalszerző hosszú posztban írt arról, hogy az utóbbi három évben nem találta a helyét a színpadon zenészként, zeneszerzőként elvesztette az önbizalmát. A dalszerzéshez való visszatérést a járvány hozta el, amelyre Czeglédi Szabolcs így emlékszik: „Hetekre bennragadtam a szobában, néha random erdőkben sétáltam, és életemben először huzamosabb ideig józanul, reálisan végiggondoltam, hogy mi is történt velem az elmúlt 30 évben. A számok megírása után sokkal erősebbnek éreztem magam, hetekig az írás függőjévé váltam, és talán érezhető, hogy az utolsóként elkészült dalokat már egy, a korábbinál kiegyensúlyozottabb ember írta.
Minden szám felvétele után úgy éreztem, hogy kiveszek egy téglát a táskámból, és egyre könnyedebben sétálok haza a stúdióból”
− mondta Czeglédi Szabolcs az albumról, amely koncepciózusan felépítve, dalról dalra végigviszi a hallgatót az intenzív alkotási folyamaton és az úton, ami a zajos káosztól elvezet a fellélegzésig.
„Ezen a lemezen minden szám egy szörny, akit harminc év alatt csendben nevelgettem, mígnem átvették az irányítást fölöttem, és velük együtt én is szörnyként éltem az életemet. Az elmúlt öt évben − mióta elkezdtem felfedni az őket féltve óvó titkaimat − frusztrált tinédzserek módjára óriássá gyúrták magukat, és a legváratlanabb időpontokban összehangolt csapásokat intéztek ellenem. (...) Közben olyan ép ésszel felfoghatatlan események sorozata történt a világban, amiről jóérzésű ember sosem gondolta volna, hogy megtörténhet. Az én szörnyeim a lemez megírásával leléptek, nélkülem ragyognak tovább, itt az idő, hogy a világ is feltápászkodjon a padlóról, összevarrja felmetszett zsebeit, és elzárja a kiapadhatatlannak tűnő szarcsapot” − mesélte a frontember az albumról.
A korábbi évek megfelelési vágya szépen kezdett leolvadni a zenekar munkásságáról, így zeneileg is újat hozott a Run Over Dogs a Now Let The Monsters Shine hangzásával. A korábbi lemezfelvételek folyamán ritkán kísérleteztek a stúdióban, a számokat egyben játszották fel, a cél mindig az volt, hogy minél élőbb legyen a hatás, ezúttal viszont megváltozott a munkafolyamat.
Az új album az RH stúdióban készült − ami egyben a zenekar próbaterme is −, így a nyugodt munkakörnyezet és munkatempó biztosítva volt. Emellett Gál Máté, a zenekar basszusgitárosa és egyben a lemez hangmérnöke klasszikus dalszerzés helyett sokkal inkább a hangzások kísérletezésével töltötte az idejét, hogy megteremtse a lemez zaklatott atmoszféráját.
A hangszerelésben, a számok dramaturgiájában, szerkezetében kiemelkedő szerepe van Nóvé Somának, a lemez producerének, aki mentalitásban is egy új szemléletet hozott a zenekarba, hiszen a legapróbb részletekben is a tökéletességre törekedett, ami korábban kevésbé volt jellemző a zenekarra. Soma hangja felismerhetően hallható például a Those Days Were Tough, a Wish You Were Gone és az Oh Boy vokáljaiban is.
Czeglédi Szabolcs így fogalmaz: „Azt érzem, hogy ezúttal sikerült követni és kiegészíteni a zenénket olyan sajátos hangzásbeli hatásokkal, sok esetben nyugtalanító zajokkal, amik a lehető legjobban visszaadják a szöveg, a leírt, kimerevített pillanat zaklatott hangulatát, azonban a szerkezeti és dramaturgiai átgondoltság ezt a szorongó hangulatot több helyen feloldja, aztán újra teret enged neki.”
Kiemelt kép: Nagy Balázs fotója
