Novai Gáborral, azaz Novannal a Mörk zenekar kapcsán találkoztam először, azóta azonban még mélyebb vizekre evezett a zenei kísérletezés tengerén. A családi hagyományokról, az out-of-the-box gondolkodásmódról és művészeti komfortzónákról is beszélgettünk a billentyűssel.

Édesapád, Novai Gábor (Generál, Hungária, Nova Kultúr) nagy szerepet játszik abban, hogy te is zenész lettél. Milyen zenei örökséget hozol tőle?

Az biztos, hogy neki köszönhető a zene iránti alázatom. Apu sosem szól le egy műfajt sem, ha távol áll tőle valami, akkor is megkeresi benne azt, amitől érdekessé válik számára. Mindig azt nézi, mi honnan ered. Gimnazistaként például nagyon szerettem a drum’n’basst, és bár nem az ő világa, látta benne a kreativitást. Amivel nem feltétlenül tud azonosulni az ember, azt egy másik értékrendszer szerint kell nézni. Apa semmit sem kizárólag saját szemszögből vizsgál meg, ahogy sok ember teszi. Bár erről nem beszélgettünk tudatosan, mégis egyértelmű számomra, hogy ezt a szemléletet tőle kapom. És ezt nem csak a zene terén követem, hanem akkor is, ha az embereket próbálom megérteni.

Hogy jelenik meg ez az
alkotói munkában? Bármilyen műfajban kipróbálnád magad?

Inkább úgy mondanám, hogy nagyon tág zenei spektrummal azonosulok érzelmileg. Talán túlzottan is.

Ezek szerint van hátránya
is ennek?

A nyitottság szuper dolog, hiszen sok emberrel tudok együtt dolgozni, megértem a zenei nézőpontokat. Viszont túl sok a választási lehetőségem, és nehezen fogalmazom meg, melyik vagyok igazán én. Nehezen alkotok magamról egységes képet, és könnyen eltérek az eredetileg kijelölt tervtől. És ez nem csak a zenére igaz, hanem a teljes személyiségemre. A zene pedig a legközvetlenebb reflexiója a személyiségnek.

Ha zenészként analizálni kezdem a szakmai tulajdonságaimat, nagyon éles képet kapok a magamról, és arról, miben kell fejlődnöm.

Most az a fő célom, hogy megtaláljam a saját hangomat. Aki mélyen foglalkozik zenével, az folyamatos személyiségfejlődésen megy keresztül, hiszen ez a folyamat az agyat és a lelket is igénybe veszi.

A zeneszerzés, vagy a
hallgatás is?

A hallgatás is, egyértelműen. Ha megvizsgálunk egy adott szubkultúrát, az nagyon meghatározza a benne lévő emberek jellemét. Mindenki számára mást jelent a zene. Pont most néztem egy music-map videót, amiben egy YouTube-blogger 20 perc alatt összefoglalta, hány féle motivációból születhet zene. Iszonyú nagy eltérés van zenehallgató és zenehallgató, valamint zenész és zenész között.

Téged mi motivál?

Az elsődleges a belső önkifejezés, és bizonyos érzések, üzenetek egyedi megfogalmazása. Mindig az érdekelt, hogy lehetek a legjobb alkotótárs. Azokat a bandákat kedvelem leginkább, ahol nagyon karakteres kifejezőerőt érzek – ilyen például a Rage Against the Machine vagy a Primus. Az igazán érdekes műfajokban az a jó, hogy ha elsőre nem is feltétlenül tetszenek, erős hatást váltanak ki a hallgatóból. Addig birizgálják a fantáziádat, hogy újra és újra bekapcsolod őket, és előbb-utóbb megérted, megszereted, amit hallasz.

A fogyasztói társadalomban, ami a szórakoztatásra épít, ez kirívónak számít. Nézzük csak meg a showcase fesztiválokat; a szakemberek csak azt figyelik, hogy első hallásra bejön-e nekik egy banda, 5 másodperc alatt már döntést is hoznak.

Persze lehet úgy írni zenét, hogy az egyből beüssön, de ami nagy fantáziát igényel, ahhoz idő és türelem kell.

Többször előfordult már a történelem folyamán, hogy egy zenekart a kezdetekkor lehurrogtak, később mégis legendássá vált. El kell engednünk a sznobizmust.

Ez a Mörk esetében elég jól működik: egyszerre újszerű, szokatlan, de mégis rögtön berántja a hallgatóságot.

A Mörkben egyaránt megvan a populáris és a kísérletezős
vonal is, ezeket vegyítjük. A szó jó értelmében mondom, hogy nem volt
koncepció, amikor összeálltunk, elsősorban alkotói közösségként tekintünk
magunkra a mai napig. Ráadásul a humor és az önirónia nagyon jellemző
mindannyiunkra, és ez a kretén poénkodás a zenénkben is megjelenik.

Zentai Márk pedig fantasztikus frontember, nagyon jól közvetíti az üzenetünket. Mindig azokba a hallgatókba teszi a legtöbb energiát, akik nem reagálnak, hogy azt érezzék, ez a koncert nekik szól. Ezt nagyon kevesen tudják megcsinálni, nagy bátorság meg önbizalom kell hozzá. Emellett nagyon jó ötleteket hoz, kölcsönösen támogatjuk egymást.

Érezted valaha,
amikor megírtál egy groove-ot, hogy bár baromi jó lett, inkább nem tartod meg,
mert nem elég befogadható?

Igen. És általában ha ezt érezzük, akkor megtartjuk. Van pár
fájóan öncélú témánk, amit csak nagyon ritkán adunk el, de amikor bevittük őket
egy koncertre, imádta a közönség. Persze van az a pont, amikor már eljátszani
sem esik jól.

Fontosnak érzed, hogy
tágítsad a közönség komfortzónáját?

Igen, totálisan ebben vagyok, misszióként tekintek a zeneszerzésre. Nagyon élesen érzékelem, ha valami karakteres, ha valami működik. Szerintem az arany középút megtalálása a fontos: nyilván nem jó, ha össz-vissz 10 emberhez szólunk, de abban sem hiszek, hogy a szórakoztatás az egyetlen cél. Egyik végletet sem nézem le, de engem mindig az out-of-the-box, már-már megbotránkoztató megoldások izgatnak.  

A Mörk mellett a
Novan Experimentben és a WOPO WOPO-ban is játszol. Melyikben érzed leginkább
otthon magad?

A fő zenekarom a Mörk, hiszen itt fejlődtem a legtöbbet, itt kaptam meg a legnagyobb szellemi és zenei töltetet. A Novan Experiment más, hiszen az a „sajátom” – pont azt a spontaneitást és kísérletezést helyezi előtérbe, ami mostanában foglalkoztat.

Ez egy zenei napló, ami mindig az adott pillanatra fókuszál, és ahol bármi megtörténhet.

A WOPO WOPO is improvizatív, de az inkább elektronikára épül. Nagyon sokat tanulok a srácoktól erről a műfajról, egyre érdekesebbé válik számomra.

De mind a három felállás folyamatosan új inspirációt ad, és rengeteg meglepetéssel szolgál. Most kezdtem el saját zenét írni, mert szeretnék majd egyedül is előadni, de még a folyamatok elején járok.

Ez milyen lesz?

Egy elektronikus alapú live-actet tervezek, felvett mintákkal, amiket majd erősített hatással, élőben adok elő. Szeretnék dobolni is benne, ezen dolgozom most. Ahogy említettem is, az utóbbi időben közel került hozzám az elektronikus zene, mostanság nagyon érdekel, mit lehet kihozni belőle. A szólóprojektemben szűretlenül az születhet meg, amit egyedül én találok ki, nem hat rá senki más. Annyira erős bennem a tettvágy ezt illetően, mint még soha.

És furcsa élmény megtapasztalni azt is, milyen egyedül próbálni, egyedül befejezni egy-egy számot.

A Novan Experimentben mindig két vendéget hívsz meg, akik saját zenei ötleteikkel érkeznek. Mi volt eddig a legkülönlegesebb?

Kiss Árpi például egy tülkkel jött, az nagyon tetszett. De
van, aki nem hangszert hoz, hanem egy témát, és olyan helyzetek jönnek létre,
amikből valami egészen új, mindenki számára ismeretlen végeredmény sül ki. Ami
itt elhangzik, azt a pillanat szüli, nincsenek jól begyakorolt fogások.
Kifejezetten olyan embereket hívok, akik erre nyitottak, és persze elfogadom,
hogy ez nem mindenkinél van így.

A koncert előtt van egy szeánsz: beszélgetünk, mindenkiről megpróbálom lehámozni a félelmet, és kitalálunk valami koncepciót. A semmibe érkezünk meg, nincs dalalap, mégis csodálatos dolgok születnek. Az a célom, hogy kirántsam a zenészeket a komfortzónájukból, de ne érezzék magukat kényelmetlenül.

Gondolkodtál azon,
hogy más művészeti ágat is bevonj?

Igen, táncosokkal vagy homokrajzosokkal szívesen
kooperálnék, de úgy érzem, ehhez jobban bele kell ásnom magam ezekbe a területekbe.

Hol lehet veled
legközelebb találkozni?

Novan Experiment legközelebb november 5-én lesz a Fonóban.

Fotók: Kultúra.hu / Hartyányi Norbert