Buenos Airesben született emigráns orosz zsidó családban. Ötévesen kezdett zongorázni, hétévesen már nyilvános fellépésen kápráztatta el a közönséget. Zongorista pályafutása 1952 decemberében, egy római koncerttel indult, ugyanabban az évben családja Izraelbe költözött. Egy év múlva Salzburgban kapott ösztöndíjat, ahol Wilhelm Furtwängler karmester a játékát hallva fenoménnak nevezte. Barenboim tizenhárom évesen végzett a római Santa Cecilia Akadémián, a híres intézményben soha senki nem kapott ilyen fiatalon diplomát. 1955-ben a legendás Nadia Boulanger-nál tanult összhangzattant és zeneszerzést Párizsban.
Szólistaként meghódította az európai nagyvárosokat.
A Berlini Filharmonikusokkal először Bartók Béla I. zongoraversenyét adta elő 1964-ben, majd az amerikai közönséget is, a tengerentúlon Prokofjev I. zongoraversenyével debütált 1957-ben a New York-i Carnegie Hallban. Karmesterként ugyanabban az évben Haifában állt először a dirigensi pulpitusra, a vezető zenekarok közül először tíz évvel később a londoni filharmonikusokat vezényelte. 1973-ban dirigált először operát, az Edinburgh-i Fesztiválon rögtön az „operák operáját”, Mozart Don Giovanniját. A New York-i Metropolitanben Wagner Trisztán és Izolda című operájával debütált 2008-ban.
1975-től másfél évtizedig volt az Orchestre de Paris vezető karmestere.
1991-től Solti György utódaként a Chicagói Szimfonikusok zenei igazgatója lett, 2006-os távozásakor a zenekar örökös tiszteletbeli karmesterének választották meg.
1992-ben lett a berlini Állami Operaház fő-zeneigazgatója, ma már az intézmény örökös vezető karmestere. Szerződését több alkalommal is meghosszabbították, legutóbb 2027-ig, jóllehet bírálatok érték a vezetési stílusát. 2011 és 2014 között a milánói Scala fő-zeneigazgatója is volt, 2009-ben, 2014-ben és 2022-ben ő dirigált a Bécsi Filharmonikusok hagyományos újévi koncertjén.
Zongoristaként lemezre játszotta Beethoven, Brahms, Mozart zongoraversenyeit és szonátáit, szívesen rögzít kamarazenét, szólistaként a legnagyobb karmesterekkel és zenekarokkal lépett fel. A klasszikus-romantikus zeneirodalom mellett megkülönböztetett figyelmet fordított kortárs darabok bemutatására.
Ő dirigálta a Szabó István Szembesítés című, Furtwänglerről szóló filmjében felhangzó zeneműveket.
Tevékenységét számos díjjal ismerték el. Több Grammy-díjjal büszkélkedhet, megkapta a spanyol nyelvterület legrangosabb elismerésének számító Asztúria Hercege díjat, az izraeli Wolf-díjat, a Wilhelm Furtwängler-díjat és a Herbert von Karajan-díjat, a francia Becsületrendet és a Brit Birodalom Érdemrendje lovagparancsnoki fokozatát, 2011-ben az első Nemzetközi Willy Brandt-díjat. 2012-ben bekerült a Gramophone brit zenei szaklap által abban az évben létrehozott Hírességek Csarnokába. 2007 óta az ENSZ békenagykövete. 2018-ban ő is visszaadta az Echo-díját, tiltakozva amiatt, hogy az elismerést egy olyan rapegyüttes is megkapta, amelynek egyik száma szövegében utalás szerepel az auschwitzi haláltáborra. 2019-ben elnyerte a Német Szövetségi Köztársaság első kancellárjáról, Köln egykori polgármesteréről elnevezett Konrad Adenauer-díjat. Nevét egy kisbolygó is őrzi.
Barenboim az arab–izraeli megbékélés elkötelezett szószólója.
1999-ben Edward Said (1935–2003) palesztin–amerikai irodalomtudóssal izraeli és palesztin fiatalokból álló zenekart hozott létre West-Eastern Divan zenekar néven, amely nemrég Budapesten is játszott, majd Berlinben életre hívta a Barenboim–Said Zeneakadémiát fiatal közel-keleti zenészek képzésére. 2001-ben nagy feltűnést keltett, amikor Jeruzsálemben a berlini Staatskapelle élén a hivatalos műsor után egy részletet játszottak a Hitler kedvenc zeneszerzőjének tartott, ezért Izraelben hallgatólagosan tiltottnak számító Richard Wagner Trisztán és Izolda című operájából. Több alkalommal adott koncertet a palesztinok lakta Gázai-övezetben, s 2008-ban az argentin, izraeli és spanyol állampolgárság mellé tiszteletbeli palesztin állampolgárságot kapott.
Az interneten több csatornát indított: az egyiken zeneműveket magyaráz, öt éve beszélgetős videócsatornája is van, 2014-ben digitális klasszikus zenei lemezkiadót indított Peral Music néven.
A Berlinben élő zenész azt vallja:
„A zene nem arra való, hogy segítségével elfeledjük a valóságos életet, a problémákat, hanem éppen arra, hogy megértsük az emberi létezés fő kérdéseit.”
Első felesége a nagy tehetségű, fiatalon meghalt Jacqueline du Pré brit gordonkaművész volt. Második feleségétől, Jelena Baskirova orosz születésű zongoraművésztől, aki több mint három évtizede társa, két fia született. Michael szintén a zenei pályát választotta, ismert hegedűművész, a West-Eastern Divan zenekar művészeti vezetője, akivel idén januárban adtak közös koncertet Budapesten, a Müpában.
Barenboim a közelmúltban súlyos neurológiai betegsége miatt bejelentette visszavonulását. Október végén elhalasztották a nyolcvanadik születésnapja alkalmából tervezett koncertet.
Nyitókép: Daniel Barenboim karmester a Bécsi Filharmonikusok újévi koncertjének próbáján 2021 decemberében. Fotó: APA-PictureDesk via AFP/Roman Zach-Kiesling
