„A zugpálinkafőzés a hatalommal szembeni népi innováció” – beszélgetés Balázs Géza nyelvésszel

Kíváncsiságból meglestem a Facebook-oldalát, és feltűnt, hogy nem használ emotikonokat. Ez egy tudatos ellenállás?

Azt hiszem, igen. Én még az a korosztály vagyok, amelyik inkább szavakba önti a gondolatait. Nincs szükségem arra, hogy emotikonokat, képi jeleket használjak, mert ahhoz a stílushoz vagy nyelvi etikához, amit követek, ez nem illik. Kicsit gyerekes dolognak tartom, bár ebben nincs igazam, hiszen már nem csak gyerekek használják. Egyébként van egy könyvem, ami tele van emotikonokkal. Még nem jelent meg, jelenleg épp a nyomdában van. Az a címe, hogy Az internet népe, és ebben egyes fejezetek telis-tele vannak emotikonokkal, szegény tördelők sokat küzdöttek vele. A képírás számomra egy érdekes jelenség, szívesen írok róla elemzést, de én magam nem alkalmazom.

A képírás hogyan befolyásolhatja a beszélt nyelvet? Azzal, hogy szavak helyett képi jelekkel fejezünk ki érzelmeket, nem szegényedik?

Néhány évtizeddel ezelőtt volt egy kommunikációs konferencia Szombathelyen. Már ott felmerült, hogy egyre szegényedik az élőszóbeli szókincs, visszaszorulnak a szinonimáink. Valóban így van. A gyors kultúra előretörésével, az olvasás háttérbe szorulásával megfigyelhető az, hogy ha beszélnünk kell valamiről, az elsőként eszünkbe jutó szavakat használjuk. Mivel csak ezeket a szavakat használjuk, a szinonimakészletünk, ami az érzelmi árnyalást szolgálná, visszaszorul. Nem feltétlenül az új, digitális technológiák, hanem a gyors kultúra hatására – és ezt a folyamatot az új világ csak felgyorsította. Tehát, igen, szegényedik az élőszóbeli szókincs.

Az alapelve az, hogy minden nyelvi megnyilatkozás helyes… valahol. Ezek szerint nem bosszantja, ha a közösségi médiában valaki a muszáj szót ly-nal írja?

Engem nyelvészként ismernek, de van néprajzos és népművelő végzettségem is. A néprajzból hozom azt az alapvető kulturális antropológiai hozzáállást, hogy semmi sem idegen tőlem, ami emberi. Egy társadalomkutatónak tudomásul kell vennie, hogy ha az emberek csinálnak valamit, annak oka van. Az más kérdés, hogy ezt hogyan ítéli meg. Kutatóként az a dolgom, hogy megnézzem, leírjam, próbáljak rá magyarázatot találni. Miért ítélnék el valakit azért, mert ly-nal írja a muszáj szót? Igen, hibázik, de ettől még nem lesz rosszabb ember. Ha esetleg újságíró az illető, akkor szólunk neki, hogy figyelj, a szakma alapja az, hogy írj helyesen. De egyébként mindenki hibázik. Én is. Velem is előfordul.

Igen?

Persze. Középiskolás koromban egyszer a kisebb szót két s-sel írtam egy Berzsenyi Dánielről szóló dolgozatban, és a szigorú magyartanár erre rossz jegyet adott. De talán a papagáj szót is elhibáztam tizenhat évesen. Természetesen azóta ezeket tudom. A kérdésére visszatérve, vannak olyan helyesírási jelenségek, amelyeket vitatunk. Egybe vagy külön kell írni? Egy mérhetetlenül hosszú szerkezetet vajon meddig írunk egybe, hogyan tagoljuk? Ezekről lehet vitatkozni. Én sem tudom ám minden esetben. Ehhez szakmai műveltség is kell, én meg „csak” egy nyelvész vagyok. De szerencsére ezek azért nem mindennapi esetek, napi szinten nem kell ilyen bonyolult dolgokat leírni.

Nagy szenvedélye a magyar pálinka, aminek a művelődéstörténetét nem középiskolás fokon tanítja… vagy tanította a Corvinuson?

Tanítom. Most éppen a MATE-n, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemen. A pálinkamester képzés alapítója vagyok.

Az elmélet mellett a gyakorlat, vagyis a pálinkafőzés is megy?

A válasz kiderül a beszélgetésből, amiben zugpálinkafőzésről, szómagyarításokról, majákról és a gesztusok nyelvéről is szó esik.

Puzzle – a beszélgetés, amelyben kirakóst játszunk kiválóságaink életképeivel. Új epizódok szerdánként a Magyar Kultúra Podcastok-csatornán. Műsorvezető: Péczeli Dóri.