(MTI) - Rév István, az OSA főigazgatója elmondta, hogy a két másik volt aspiráns, Markó György, az ÁBTL, illetve jogelődje, a Történeti Hivatal korábbi vezetője és Gyarmati György, az ÁBTL régi-új főigazgatója kimentette magát. A rendezők az Országgyűlés nemzetbiztonsági, valamint kulturális és sajtóbizottságának tagjait is meghívták, ám közülük csak Pető Iván, az utóbbi testület SZDSZ-es elnöke jelent meg.
Gulyás József független országgyűlési képviselő, a rendezvény moderátora kifogásolta, hogy a főigazgatói pályázatokat bíráló bizottság személyi összetétele nem vált ismertté, és Katona Béla, az Országgyűlés elnöke kizárólag Gyarmati Györgyöt hívta meg a fenti két parlamenti bizottság meghallgatására, s a nemzetbiztonsági testület már meg is szavazta Gyarmati György támogatását.
Varga László, Budapest Főváros Levéltárának korábbi főigazgatója, a Kenedi-bizottság alelnöke a keddi meghallgatáson azt mondta: a levéltáros társadalom kilencven százalékát kizárta a kormányzat a főigazgatói pályázatból, mert azt köztisztviselői szakvizsgához kötötte, ám ennek teljesítésére - a pályázati időszak rövidsége miatt - nem volt lehetőségük. Így járt Ungváry Krisztián, a korszakkal foglalkozó történész is, aki pedig szintén pályázott volna - említett példát.
A történész utalt arra, hogy csak 1990 januárjában derült ki: "léteznek egyáltalán állambiztonsági szolgálatok", és az is, hogy irataik egy részét megsemmisítették. Ebbe belebukott az akkori állambiztonsági vezető, és Horváth István belügyminiszter is. Ekkor a dokumentumok még nem kerültek levéltárba, "az iratok teljesen gátlástalan rablása következett be" - fogalmazott.
Ezzel párhuzamosan következett be "a legendák gyártása", például az, hogy az akkori ellenzéki pártokba épültek be az állambiztonsági vezetők, illetve az, hogy az egyházakban is sok ügynök volt - mondta. Ezzel Antall József akkori miniszterelnököt arra akarták rádöbbenteni, hogy "micsoda felelősség ezeknek az iratoknak a nyilvánosságra hozatala" - jegyezte meg.
Meglátása szerint a ma is visszatartott iratok "az állambiztonsági szolgálatok szennyeséről szólnak", például arról is, hogy miként működtek együtt a szovjet titkosszolgálattal, a KGB-vel a magyarországi pártállami titkosszolgálatok, illetve munkájuk kudarcairól is "beszámolnak". Problémának nevezte, hogy az ÁBTL sokszor még jegyzéket sem kap ezekről az iratokról, így a levéltár nem is tudhat bizonyos dokumentumok létezéséről.
Varga László leszögezte: dossziétörvényre van szükség, amely tisztázza, hogy mi történjék a most még nyilvánosságra nem hozott iratokkal, hogy azok ne maradjanak a jelenlegi nemzetbiztonsági szerveknél. Az érvényben lévő jogszabályok szűken értelmezik az információs kárpótlást, ráadásul a végbemenő iratátadás is lassú, a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) pedig törvénytelenül birtokol még most is sok iratot, amire már a kilencvenes évek elején is felhívták a figyelmet a szakértők - hangoztatta.
A mostani ÁBTL-főigazgató, Gyarmati György szerint az iratok 7 százaléka maradt az NBH-nál, a Kenedi-bizottság szerint viszont mintegy 20 százalék van még ott - mondta Varga László. Az erre vonatkozó "számháború" is jól mutatja, hogy a mai közgondolkodást - helytelenül - az ügynökszemlélet, és nem az iratszemlélet határozza meg - tette hozzá.
A szolgálati tevékenység legjelentéktelenebb részeként dolgoztak az ügynökök, de voltak tartótisztek és szigorúan tikos tisztek, akik igazi befolyással rendelkeztek, utóbbiaknak két állásuk is volt. Az állambiztonsági szervek esetében a "legkomolyabb kézi vezérlést valósította meg" a mindenkori pártvezető, ezek képezték a legfontosabb elnyomó apparátust. Működésük feltárásán keresztül tudhatjuk meg, milyenek voltak a politikai viszonyok a pártállami diktatúrában, ami "nem is volt annyira vidám barakk", mint ahogy akkoriban a Kádár-rendszert nevezték - állapította meg Varga László.
