„Adjon Isten” – Ötvenéves a Muzsikás

A Muzsikás

Éri Péter emlékei szerint Ilka Gyuri bácsi adta a nevet a zenekarnak. Hamar Dániel, a zenekar nagybőgőse viszont a Muzsikásról szóló ötrészes dokumentumfilmben úgy emlékszik, hogy Sipos Mihálytól származott az ötlet. Addig lett volna ez a nevük, amíg nem találnak jobbat ‒ de végül ötven éve nem változtatták meg. A muzsikás melléknév és főnév is. „Muzsikás, halk, szomorú este” ‒ hozza fel példaként A magyar nyelv értelmező szótára. A muzsikás főnév pedig a muzsikus szinonimája a népi nyelvhasználatban.

Az Ifjúsági Magazin 1978-ban a zenekart annak 1975-ös bemutatkozását idézve így mutatta be: „Az együttes tagjai Sipos Mihály matematikus, ifj. Csoóri Sándor diák és Hamar Dániel geofizikus. A VDSZ Bartók Béla Táncegyüttesében találkoztunk és barátkoztunk össze. 1973 tavaszán elhatároztuk, hogy zenekart alapítunk a régi magyar paraszt vonószenekarok mintájára, ahol a szólóhegedű mellett a brácsa és a bőgő adta a kíséretet. Faluhelyen ezeket a zenészeket muzsikásoknak hívták. Ez adta az ötletet, hogy zenekarunknak a Muzsikás nevet adjuk.”

Ugyanitt azt, hogy mi a céljuk, így fogalmazták meg: „Ma élő parasztzenészektől, archív felvételekből még meg lehet tanulni azt az éneklési-zenélési módot, ahogyan ezek a muzsikások játszottak. Ezt a stílust azért kívánjuk minél tökéletesebben elsajátítani, mert minden további népzenei munka alapját ebben látjuk. Zenénkben tehát azt tartjuk a legfontosabbnak, hogy lehetőleg minél kevésbé különbözzék a muzsikások játékától, tekintve hogy korábban ez a szín teljesen hiányzott. Ezt a zenét igyekszünk terjeszteni, megismertetni.”

Táncház

Táncházat 1973 őszétől rendeztek rendszeresen a Fővárosi Művelődési Házban. Ennek neve és formája is a széki népi hagyományokat őrzi. Martin György tánckutató-népzenegyűjtő – aki nem mellesleg Éri Péter nevelőapja – tanulmányozta a széki táncot, és hívta fel rá a fiatalok figyelmét. Ifj. Csoóri Sándor hosszú időt töltött el ott, beépült a közösségbe, és elsajátította a táncukat. A Muzsikás tagjai később is visszajártak a faluba. Mint Hamar Dániel elmondta, azt kellett megtanulniuk, hogy mi a zene szerepe a közösségben. „A zenészek a zene funkciójára tekintettek, nem egy hangot akartak tökéletesen reprodukálni. Így a figyelem máshová irányul” ‒ összegezte az autentikus zenélésmód elsajátításának lényegét Sipos Mihály hegedűs. A táncház beindulását követően a résztvevők közül is sokan utaztak el Székre.

Mire van szükség a táncház megvalósításához? Először is élő zenekarra, amely jól ismeri a hagyományos népi dallamokat, dallamvilágot, dallamváltozatokat és dallamcsokrokat. Másrészt résztvevőkre, akik jól ismerik a táncformákat, és el is tudják őket táncolni ‒ összegezte a táncházmozgalomról szóló írásában Mary Taylor amerikai kutató. Ezt az együttműködést a zenészek gyűjtése, új nóták folyamatos tanulása és az intézményesült pedagógiai alapokon nyugvó tánctanítás biztosítja. A Muzsikás minden héten öt csárdást és egy lassút tanult meg. „Fontos, hogy a szabad tánc élvezhető legyen mindenki számára” ‒ mondja a dokumentumfilmben Hamar Dániel. A tánctanítás este hattól nyolcig zajlott, a táncosok nagy körben álltak, és egy-egy lépés után párt cseréltek. „Az ügyesebb és az ügyetlenebb, a tehetségesebb és a sutább is be tudott illeszkedni ‒ (a módszer) közösséget hozott létre. Később ezt a formát hívták táncháznak.” Hasonlóan határozta meg a táncház lényegét a Világ Ifjúsága újságírója 1977-ben. „A dobbantások összhangját a legegyszerűbb megteremteni, még ha setesuták is a lépések. A parkett keményen dobogó zaja egyben vezetést is jelent a még gyengébbeknek. A döntő tényező viszont az, hogy nem kell szégyenkezni. Nincs is rá idő, meg ok sem. Bárki beállhat a körbe; úgysem egymást nézik, hanem a középen álló táncost.”

A zenekar pedagógiai szerepe nem csak az amatőr táncházmozgalomban nyilvánult meg, hanem a zenészképzésben is. 1976-ban Abaújszántón zenészképző tábort rendeztek a Sebő együttessel, amelyen Porteleki László is részt vett az akkor még épp csak megalakulóban levő Téka együttes tagjaival. Porteleki ifj. Csoóri Sándor kiválása után csatlakozott a Muzsikáshoz.

A táncházmozgalom megannyi külföldi kutató figyelmét felkeltette, számos angol nyelvű tanulmány számol be a sajátosságairól.

A rendszerváltás előtt

A Muzsikás akkoriban szövegében és zenéjében is igen radikálisnak számító Nem arról hajnallik, amerről hajnallott (1986) fúziós albumon Szörényi Levente énekel és basszusgitározik. A  lemezen a legismertebb dalok közül a Repülj, madár, repülj és a Hidegen fújnak a szelek szerepel. „Repülj, madár, repülj…” volt a címe a magyar táncházmozgalomról szóló dokumentumfilmnek is, amelyet 2018-ban mutattak be. A Hidegen fújnak a szelekben a korszakban politikai-társadalmi kritikát sejthettek a hallgatók. Hamar Dániel szerint ez nem volt véletlen áthallás, a dallal „belső feszültségre reagáltak”.

Szörényi már a Nem úgy van, mint volt régen (1982) kiadásában is segédkezett, amelyen többek között az Adjon Isten minden jót és a Hulljatok, levelek hallható. „A magyar beat legjelentősebb kreátora – épp a Fonográf countryzenéje zsákutcájából visszasétálva és az István, a királyhoz vezető Hazatérés útjára térve – olyan hangzást kevert ki, amely a parasztfolklórt „megszüntetve megőrizve” aktualizálta, s benne – »fogai közt a túlsó partra a szerelmet« – a beat pozitív elemeit, életérzéseit is átmentette” ‒ írta a későbbi lemez kapcsán 1986-ban Kőbányai János a Magyar Nemzetben, amely cikkben külön kitért a Hidegen fújnak a szelekre. „A huszadik század végére jellemző energiák, panaszkiáltások szellemes módon épp a lemez autentikus anyagába szüremlenek be. Különösen a Hidegen fújnak a szelek kemény rockot lepipáló, feszes, fergeteges ritmusaiba és aktuális, »szabad életről« éneklő szürreális poézisébe.”

„Ez a két lemez a népi hagyományok és a városi hagyományok egyesítése, a kettő közti identitásprobléma, meg nem fogalmazott dologra való reflexió” ‒ fogalmazott Sipos Mihály.

Csoóri Sándor, ifj. Csoóri Sándor édesapja 1966-ban a Valóságban Művészet és tudomány címmel írt a népköltészetről. Az írásban kitér a Nem arról hajnalik, amerről hajnallott és az Annyi bánat a szívemen című népdalokra. Az utóbbit Sebestyén Mártával, az Ősz az idő című, 1989-es lemezére rögzítette a Muzsikás. „A fájdalmat előidéző körülmény kimarad mindegyikből, elmarad a népdalokra jellemző természeti kép is. Vagy ha halvány utalásként mégis földereng belőle valami, észrevétlenül átfordul az elvonatkoztatások világába, és semmi, de semmi köze se lesz többé a természetes éghez, a természetes földhöz, hajnalhasadáshoz” ‒ írta Csoóri.

Egy későbbi, 2003-as interjúban pedig sokat mesélt a „folk revival” lényegéről. „A táncházmozgalom előszedte a régi, eredeti hangszereket is, hogy a stíluson ne essen csorba, így került elő a tekerőlant, a töröksíp, a duda, a köcsögduda, a doromb, a sokféle furulya s a többi, s a többi. Ma már nem vitás, hogy az eredetiség révén nemcsak a dalokhoz, a táncokhoz kerültünk közelebb, hanem önmagunkhoz is. Az eredetiség ugyanis mindent megelőz. Minden tudást és minden sejtést is. Az eredetiség: rendező elv, belül a lélekben és az ösztönökben.”

Szól a kakas már (1992)

A lemez anyagát a máramarosi földműves zsidók öröksége adta. Kodály Zoltán tanítványa, Simon Zoltán prímás kottái alapján rekonstruálták az erdélyi zsidó zenét, amelyet Amerikában különösen nagy siker övezett. A Szól a kakas már a zsidók szent dallama, a legismertebb Északkelet-Magyarországon és Erdélyben ‒ meséli Hamar Dániel a filmben. „Régi stílusú magyar népdal, amely az egész magyar nyelvterületen ismert. Kelet-Magyarországon a messiásváró virrasztásokon énekelték.”

mikor lesz az már,
jiboné hamik dosi cion tömalé,
akkor lesz az má

Bartók Album (1998)

A Bartók Albumot 1998-ban az év húsz legjobb világzenei lemeze közé válogatták;  alapjául a zenészek Bartók Béla 44 duó két hegedűre című 1931-es sorozatából választottak duókat. A felvételen közreműködött Alexander Balanescu román hegedűművész, akinek zenei nyitottságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Michael Nymannal, a Kraftwerkkel és a Pet Shop Boyssal is dolgozott. (Nyman nem csak a filmzenéiről híres, hanem kiváló könyvet is írt az experimentalista zenéről, amely magyar fordításban is megjelent.)

Balanescu így fogalmazott a Bartók-lemezről: „A zene melodikus része szinte lebeg egy igen szilárd ritmikus alap fölött. Ez pedig egy nagyon érdekes érzést kelt ‒ a szabadság érzését. És a rögtönzöttség érzését.” Farkas Zoltán „Batyu” – a táncos, aki feleségével, Tóth Ildikó „Fecskével” évtizedek óta fellép a Muzsikás mellett a színpadon – abban érte tetten Bartók hatását, hogy újraalkotásra késztet. „Ezt az egész hagyományt úgy érdemes csinálni, hogyha az ember újraalkotja. Újraalkotni pedig belülről lehet.” A lemezt Japánban és Ausztráliában is kiadták, premierje a londoni Royal Festival Hallban volt. „Az album azt az élményt eleveníti fel, amit Bartók számára jelentett első találkozása a népzenével, mégpedig nem muzeális dokumentumok, hanem élő zene formájában” ‒ írta róla Kárpáti János zenetörténész a Magyar Zene folyóiratban.

Muzsikás & Amadina: Párhuzamok és kontrasztok (2019)

Az ütőegyüttessel készített lemez tartalmát a Muzsikás 2017-es karácsonyi koncertjének anyaga adja, amely 2020-ban a World Music Charts Europe világzenei toplistájának ötödik helyére került. A két együttes első alkalommal az Amadinda harmincadik születésnapján játszott együtt. Az ütőegyüttes 35. jubileumi koncertjén is vendégeskedett. Hamar Dániel éljenzések közepette kijelentette, hogy John Cage olyan fontos pont a zenetörténetben, mint az Amadinda „lesz” a magyar zenetörténetben – ha majd megírják. Valamivel nehezebb nemzetközi párhuzamot találni a Muzsikás együttes zenetörténeti szerepére, de talán olyan messzire nem is kell menni. Hosszú évtizedek óta terjesztik a magyar népzene szeretetét, hatásukra zenekarok jött létre és alakulnak meg most is, koncertjeiken és rendhagyó zeneóráikon  megannyi kisdiák, óvodás érez rá a zene erejére.

Adalékok egy történethez
Az évtizedek folyamán meghatározó tagok léptek ki (ifj. Csoóri Sándor és Sebestény Márta), de az együttes mindeközben megannyi új zenésszel és táncossal bővült. Minden egyes változással sikerült megújulniuk  ‒ eredeti szándékuk és küldetéstudatuk, a népzenei örökség felfedezése és átadása mit sem vesztett az éléből.
Mind a jazz, mind a klasszikus zene és a populáris zene elismert képviselőivel léptek közösen a színpadra, így Dresch Mihállyal, Jandó Jenővel vagy a Danubia zenekarral.
Első lemezük 1978-ban jelent meg, amellyel útjára indult a Hungaroton Élő népzene című sorozata. A felvételen különböző tájegységekről származó dalok hallhatók.
A budapesti zenekarok közül a Muzsikást fotózta elsőként Kása Béla fotóművész, akinek munkái nemcsak a Muzsikás, hanem a Téka együttes és Dresch Mihály lemezborítóiról is visszaköszönnek. (Kása 1973-ban Erdélyben készített fotósorozatot.)Zenélnek kicsiknek és nagyoknak, gyerektáncházat szerveznek, rendhagyó énekórákat tartanak országszerte, a mai napig. Járják a világot Japántól Amerikáig.
Második, Kettő című lemezüket 1980-ban, Hollandiában adták ki.
Joe Boyd brit producer már a rendszerváltás előtt megszerezte lemezeik kiadási jogát. Később ő segített a nyugati turnék beindításában. Kockázatot vállalt azzal, hogy egész estés koncertet szervezett csak a Muzsikásnak a londoni Queen Elizabeth Hallban. Hamar Dániel a negyvenedik évfordulón készített interjúban a legfontosabb pontként említi ezt a koncertet, ahol elővételben csak nyolcvan jegy fogyott el. „Sebestyén Márta valahogy meglógott nem sokkal a kezdés előtt, és ujjongva jött vissza, hogy eladták az összes jegyet, és van olyan is, aki kint rekedt. Felemelő érzés volt.” Joe Boyd egyébként olyan sztárokkal dolgozott együtt, mint a Pink Floyd, az R. E. M. vagy a Soft Machine. Együttműködésük kezdetén, 1987-ben a Muzsikás a Fairport Convention brit folk-rock zenekar huszadik évfordulóján, majd Billy Bragg vendégeként játszott a Queen Elizabeth Hallban.

Források

Muzsikás történet. Rendezte Tóth Péter Pál
Arcanum digitális adatbázis
Mary Taylor tanulmányai

Nyitókép: Kása Béla