A nagy sikerű Makám Együttes legújabb, Budapest éjszakája szól című lemezén megzenésített Ady Endre-versek szerepelnek. Az együttes alapítójával többek között a száz éve elhunyt költőről és a lemezre került versekről beszélgettünk.

Emlékszik az első találkozására Ady Endrével?

Mint a legtöbben, én is az általános iskolai és a gimnáziumi évek alatt ismerkedtem meg a verseivel. Kitűnő magyar tanárom volt Tatabányán, Mérten Lajos, részben neki köszönhető, hogy művészi pályán kötöttem ki. A Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban érettségiztem, ahol Sámson Edgár, Söveges Dávid és Szabó Flóris bencések voltak a magyar tanáraim, kiválóbbnál kiválóbb pedagógusok és szellemek. Utóbbi nagy Babits- és Dante-rajongó hírében állott, és Ady költészetét is annyira eredetien, egyéni szempontok alapján tanította, hogy egy életre megragadt bennem.

Mielőtt készült a lemez, hallgatott más Ady-feldolgozásokat?

Felidéztem azokat a verseit, amelyek a leginkább megérintettek kamaszkoromban, mint A föl-földobott kő, Párisban járt az Ősz, Jó Csönd-herceg előtt, Ne lássatok meg. Aztán végigolvastam az 1906-os Új versektől a köteteit sorban, majd csapongva is, felütve itt-ott. Olyanokat kerestem leginkább, melyek a ma emberét is megérintik. Színészeket hallgattam. Leginkább Nagy-Kálózy Eszter és Szamosi Zsófia versmondásai tetszettek. A Párisban járt az Ősz a legtöbb felvételen túl komoran, dörgedezve hangzik, holott a szöveg nekem több játékosságot kívánna.

Fotó: Krulik Ábel

Ady barátja, Bölöni György leírja a vers keletkezéstörténetét. Hármasban kocsikáztak Lédával rekkenő hőségben Párizs utcáin, a Bois de Boulogne-ba, a párizsi ligetbe igyekeztek, mikor hatalmas szélvihar támadt, szakadni kezdett az eső, tépte a szél a fákról a leveleket, s akkor tudta meg Ady, hogy halálos beteg.

Hogyan nézett ki a munka?

Tavaly augusztusban kezdtem hozzá a komponáláshoz. Első körben a fiatal koromban megismert Ady-verseket zenésítettem meg, azt követte a többi, kevéssé ismert Ady-szöveg. Sokat forgattam az Ady-összest, a választott szövegeknél jegyzeteket készítettem, majd szépen, szinte magától választódott ki, rostálódott az anyag. Egyik alapvetésem az volt, hogy a ma embere, s a mai fiatalok is jól értsék, ne okozzon gondot nekik a szövegek értelmezése.

Nem okozott nehézséget a hangszerelés?

Sokfélék a versek, amiket kiválasztottunk, ebből következően a zenei matéria is változatos. Például a Bolond halálos éj és a Ló kérdez blues, az Égő tűzben dideregve címűre mondjuk a trashmetalt mondanám, az Őrizem a szemed törökös-bolgáros ritmikájú és dallamvilágú, míg a Midász király sarja a rockzenével rokon. Több dalra is a sanzon a leginkább megfelelő műfaji megjelölés, s vannak népdalra, illetve gregoriánra emlékeztető dallamaim is. A dallamvilág a szöveg függvényében formálódott.

Fotó: Krulik Marcell

A címadó Budapest éjszakája szól című vers adta magát?

Cseh Tamás rajongója voltam már a 70-es években, s ez a vonzalom máig töretlen. Mindig „irigyeltem” a Bereményi versére született Budapest-dalukat, amit Másik Jánossal együtt adnak elő. Évekig vágyódtam, hogy írok egy hasonlót, de nem sikerült. A felfedezett Ady-vers sietett a segítségemre. A borzasztóan pulzáló Budapest-éjszaka lüktetése köszön vissza száz évvel korábbi kiadásban. Mivel a belvárosban lakom, ennek zsibongásnak a közepén, ismerősen csengtek Ady sorai.

Hol mutatják be legközelebb a lemezt?

November 30-án Győrben mutattuk be a református templomban az Öt Templom Fesztiválon, majd az Avilai Szent Teréz templomban lesz hallható december 21-én szombaton este fél 8-kor adventi estünkön.

Az elmúlt időszak tartogatott Önnek izgalmas Ady-élményt?

A Várkert Bazár egyik estjén Kosztolányi és Ady volt a téma, s a szervező Juhász Anna meghívott vendége az azóta tragikusan fiatalon elhunyt írónk, Térey János volt. Ő említette, hogy számára Krisztus-kereszt az erdőn ott van Ady tíz legjobb verse között, ha nem ez a legjobb. Megsúgom, ezzel a verssel küzdöttem a legtöbbet. Közel egy éven át dolgoztam rajta, de megszületett. Ezt is a Terézvárosi koncertünkön fogjuk bemutatni.

Van személyes Ady-története?

1971-ben kerültem Budapestre. Rengeteget bolyongtam, faltam a várost. Egyszer a Hungária Kávéház – amit Ady idejében, s újabban ismét, New York kávéháznak hívnak – előtt egy idős úr megállított, s rámutatott a kapura. Tudja, kit láttam én, amikor annyi idős voltam, mint ön, innen elviharzani? Ady Endrét. Nem volt még harmincéves. Egy lovas kocsi suhant a körúton, Ady meg utána eredt, s kiáltozott, hogy álljon meg. Az Oktogonnál érte utol. Ott szembesült vele, hogy egy halottaskocsit üldözött. Ezzel a sokatmondó történettel ajándékozott meg az ismeretlen öregúr. Ha igaz, ha nem, Adyhoz illő történet.

Kiemelt fotó: Hegedűs Márta