Ady Endre kétségkívül egyik legfontosabb alakja a magyar irodalomnak: így a tény fontosságát, hogy Májusi zápor után című versének kézirata előkerült, aligha lehet túlbecsülni. Az esemény másfelől azért is volt örvendetes, mert újra szó volt a költőről, és az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) kompakt, de annál információdúsabb és érdekesebb kamarakiállítást szervezett a hír nyilvánosságra hozatala köré. A kézirat ugyanis valójában már 2013-ban az OSZK tulajdonába került az Ady család egy Kanadában élő leszármazottjától, Diósady Leventétől az ottawai magyar nagykövet, Pordány László segítségével. Diósady Levente Ady Mariska, Ady Endre unokahúgának unokája. Meg is kérdeztük Baróthy Zoltán, miért csak 2015-ben kapott szárnyra a hír. ?2013-ban került az OSZK birtokába a kézirat, de ezt követően restaurálták, a munka pedig hosszú ideig tartott. Aztán betelt a tavalyi programnaptár, és keresnünk kellett a bemutatás alkalmát. Ez most volt a legkézenfekvőbb. Tavaly decemberben már kitűztük az idén júniusi időpontot. A másik, amit tudni kell, hogy bár ez egy kicsi kiállítás, legalább két hónapot kell készülni rá: máshonnan is kölcsönöztünk műtárgyakat, megrendezését kutatómunka előzte meg, az adományozóval is fel kellett vennünk a kapcsolatot, ő pedig Kanadában él. Tehát az, hogy 2013-ban került ide, most pedig 2015 van, ennek fényében nem is olyan hosszú idő.? A kérdésre, hogy ezalatt az intézmény szándékosan tartotta-e titokban a kézirat előkerülését, Baróthy Zoltán elmondta: amíg nem kommunikálta az intézmény nyilvánosan a hírt, senki nem kérdezett rá, viszont a megnyitót megelőző egy-két hétben már híre ment az eseményeknek.
A költeménynek eddig csak nyomtatott verzióit ismertük, ez a kézirat tekinthető az eredetinek. A tárlatvezetésen szóba került az is, hogy Ady gyakran a megírt műveit azzal a lendülettel el is küldte a Nyugatnak, később viszont gyakran dolgozott, finomított még a versein. Ez a Májusi zápor után esetében is így történt: az OSZK-nak adományozott kézirat csaknem teljes egészében megegyezik az időben korábbi, Nyugatban közölt változattal. (A vers Az Illés szekerén című kötetben jelent meg később.) A kiállításon erről a következő olvasható:
?A kiállításunkon bemutatott darab és a Nyugatban olvasható verzió szövegazonossága erős bizonyíték arra, hogy a nemrég felbukkant Ady-autográf a vers eredeti, első és ? tudomásunk szerint ? egyetlen megmaradt kézirata.?
A vers és a kézirat keletkezésével kapcsolatos érdekességek itt viszont még nem érnek véget. Hogy hol írta a művet Ady, az ugyanis máig nem dönthető el egyértelműen, a keletkezés helyszíne pedig a vers értelmezésének tekintetében is fontos. Ha ugyanis Ady Párizsban írta meg a művet, akkor valószínűsíthető, hogy a költeményben a városi ember szemszögéből, idealizálva tekint vissza a modernitástól mentes partiumi tájra. Amennyiben a mű Érmindszenten született, teljesen más értelmezéssel érdemes közelíteni a szöveghez. Baróthy Zoltán zárójelben megjegyezte, szerinte meggyőzőbb a feltevés, miszerint a vers Párizsban született.
?Kiállítottuk a Nyugatnak azt a számát is, amelyben a vers megjelent? ? mondta el a tárlatvezetésen. ?Erre a műre sokan úgy tekintenek, mint Ady legszebb élethimnuszára. Nagyon ritka a költőnél az olyan szöveg, amelyben boldogságról és életörömről beszél. Ennek pont az ellentéte jellemző rá. A tárlatban hangsúlyosak az 1908 körüli Ady-emlékek is, hogy ezzel világítsunk rá a kézirat keletkezési körülményeire. Ady Endre korabeli fotói közül is kiállítottunk néhányat: az egyikre például a költő verset is rögtönzött. Látható Az Illés szekerén első kiadása, valamint ezek korabeli kritikái is.? A Lédának dedikált kötetet is felvonultatta a tárlat, Ady a könyvbe a következőket írta:
"Diósyné - Brüll Adélnak küldi
ó-uj illuzióiért, melyek, ha halottak és tehetetlenek is, fölérnek sok aktuális illúzióval és boldogsággal, - hálásan, meghatottan, sirva
Érmindszent
1908 december 29
Ady Endre"
Az Illés szekerén című kötetről írott kritikák között látható a Független Magyarország című lapban A Holnap antológia alkotóit újságíróként támogató Pogány Béla munkája, amely ?ellentmondásos, a kötet inkább bíráló, mint dicsérő tárca, míg a Szilágy 1909/5. számában a lap főszerkesztője, Dr. Both István közölt részletes, elismerő kritikát? ? volt olvasható a kiállításon. Az Illés szekerén eleinte nem váltott ki nagy sajtóvisszhangot, amelyet Ady némiképp sértetten, de sértettségét közönynek álcázva vett tudomásul. ?A lapok dolgai, írásai rólam alig érdekelnek. Úgyszólván örülök, hogy Az Illés szekerén-ről nem írnak. Nem kell ez nekem.? - írta öccsének, Lajosnak 1909. március 9-én Monte Carlóból. Hatvany Lajos, Ady barátja és mecénása ellenben Firenzéből írott levelében áradozva írt a versről, a kiállításon ez is olvasható.
Baróthy Zoltán a tárlatvezetésen részletesen vázolta a kézirat születésének feltehető körülményeit is: ?Azon a tavaszon, amikor keletkezett, Ady nagyrészt Érmindszenten töltötte az idejét. Általában sokat panaszkodott az egészségi állapotára ? ki is állítottunk egy Hatvany Lajosnak szóló levelet, amelyben az álmatlanságáról, depressziójáról ír. Idézem: ?Csak rosszabb azóta az állapotom, szinte reménytelen. Van olyan hét, hogy nem alszom öt órát s amit alszom, az olyan álmokkal jár, mihez képest az élet vigasság.? Ennek fényében igazán különös, hogy egy életörömtől szóló verset ír.?
Baróthy Zoltán az irodalmi ínyenceknek még egy érdekességgel bővítette a tárlatot: a kérdésről, hogy Érmindszenten vagy Párizsban született-e a vers, a kiállításon a következő olvasható:
?1908, a Májusi zápor után keletkezési éve ? Ady Endre pályájának alakulásától nem teljesen függetlenül ? mérföldkő a magyar irodalom történetében.
Egyrészt január 1-jén megindul a Nyugat, másrészt a modernséget képviselő másik fontos csoportosulás, a Nagyváradon szerveződő A Holnap köre is ekkor lép színre. (Ady tagja volt mindkét társaságnak.)
(?)
Február 4-én a családjához utazik Érmindszentre, és a tavaszt kisebb megszakításokkal odahaza tölti (időnként Pestre vagy Nagyváradra megy, ahol részt vesz a későbbi Holnap Irodalmi Társaság szervezésében.)
(?) A bizonytalanság, a szifilisz okozta folyamatos egészségügyi gondok, valamint állandó haláltudata miatt leveleiben idegösszeomlásról, depresszióról, álmatlanságról panaszkodik.
Állapota javulását párizsi utazásától várja, amelyet tavasz eleje óta tervez, de végül csak május 19-én indul útnak. (?)
Hol vethette papírra Ady a Májusi zápor utánt?
Bár az 1908-as év a költő életének egyik legjobban dokumentált időszaka, a vers keletkezését illetően még sincsenek egyértelmű bizonyítékaink. A korai szakirodalom Bölöni György 1934-es Az igazi Ady című könyvének állításait tényként elfogadva a költemény születését Párizsra teszi, ám ha végignézzük a kérdéses időszak kronológiáját Ady útnak indulásától június elsejéig, már egyáltalán nem lehetünk ebben olyan biztosak. Az sem zárható ki, hogy a költő útja valamelyik állomásán, például Nagyváradon vagy Budapesten írta a verset. A keletkezés helyszíne a vers egész értelmezését befolyásolhatja. Az ötvenes-hatvanas években írt elemzések úgy beszélnek a Májusi zápor utánról, hogy Párizsba érve a költő idealisztikus színben tünteti fel az érmindszenti világot, ha viszont más feltételezésből indulunk ki, és ?Ady legszebb élethimnusza? már Érmindszenten elkészült, a táj és a májusi természet leírása során Ady közvetlen élményeire hagyatkozott.?
A kiállítás július 12-ig volt megtekinthető az Országos Széchényi Könyvtárban, a kéziratot digitális formában az www.oszk.hu-n keresztül lehet elérni.
(A cikkben több szemelvényt a kiállítás felirataiból állítottunk össze, amelyeket Baróthy Zoltán bocsátott a Kultúra.hu rendelkezésére. Azt is elmondta, hosszabb tanulmány publikálását tervezi a téma kapcsán. - a szerk.)
Gangel Noémi
(Fotók: oszk.hu, Wikipédia)
