Nemes Zsófi társulatvezető-koreográfus legújabb darabja, noha címe szerint a szeretet legmagasabb és magasztosabb formájára utal mégis az ellenkezőjéből, az énkép-tökéletesítő önimádatból, a nárcizmusból indul ki. Analitikus mélységekben kutatja, és mutatja be azt a folyamatot, amely napjainkban tömegesen gyártja az önimádó, tökéletes avatárokat előállító, emberi kapcsolataiban a dominanciára hajlamos karakter típusokat.
Miért van körülöttünk ennyi Nárcissus? Mivé teszi lelkünket és személyiségünket a kütyüverzum, a selfi - mánia, a külvilágnak való kényszeres megfelelés?
A darab, amely a humort sem nélkülözi, szituációkon, emberi játszmákon száguld végig, hogy a végén megtalálja a kiutat, a tanulható szeretet, az Agapé állomását. Hiszen a jelenség nem más, mint az önelfogadás és a szeretet hiánya. Az önmagad által felépített hamis képben ugyanis nem találod meg a szíved.
Az előadásban 7 táncos: 2 fiú és 5 lány (Bakonyi Jusztina, Guzmics Petra, Tóth Rebeka, Hoffmann Luca, Safranka-Peti Zsófia, Füzesi Csongor, Nagy Csaba Mátyás) a társulatra jellemző kortárs és pantomim elemeket is vegyítő, erős karaktereket felvonultató mozgásszínházat varázsol a színpadra Gergely Attila, Sarshar Ghozat és Nagy Teodóra komponált és szerkesztett zenei matériájára.
Kiemelt kép: Varga Zorán fotója
