A központi kiállítás három tematikus területre összpontosít majd: a testek és metamorfózisaik ábrázolására, az egyének és a technológiák közötti, valamint a testek és a Föld kapcsolatára. A főkurátor két magyar származású művészt, a Párizsban élő Molnár Vera és a New Yorkban élő Agnes Denes műveit is beválogatta.

Sok alkotás kifejezetten erre a kiállításra készült, így a magyar pavilonban kiállító Keresztes Zsófia Az álmok után: merek dacolni a károkkal című szoborinstallációja is.

Keresztes Zsófia–Zsikla Mónika: Az álmok után: merek dacolni a károkkal
Forrás: Ludwig Múzeum/Bíró Dávid

A filozófus végzettségű Cecilia Alemani világhírű képzőművészeknek rendezett már kiállításokat az elmúlt években. 2017-ben a Velencei Biennále olasz pavilonjának volt a kurátora, de dolgozott már a londoni Tate Modern múzeumban és a New York-i Modern Művészetek Múzeumában is.

A kiállítások központi témáját a brit születésű mexikói szürrealista festőművész, Leonora Carrington (1917–2011) The Milk of Dreams című regénye alapján választotta. A könyv egy varázslatos világot ír le, ahol mindenki megváltozhat, átalakulhat, valami vagy valaki mássá válhat. Az Álmok teje című kiállításon Carrington túlvilági lényei az átalakulás más figuráival indulnak képzeletbeli kalandtúrára a testek és az emberi definíciók metamorfózisain keresztül.

Mi az élet, és mi különbözteti meg a növényt és az állatot, az embert és a nem embert? Hogyan változik az ember definíciója? Mi a felelősségünk a bolygóval, más emberekkel és más életformákkal szemben? És milyen lenne az élet velük, illetve nélkülünk? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kaphatunk az 59. Velencei Képzőművészeti Biennálén, amit 2022. április 23. és november 27. között rendeznek meg.

Nyitókép: Agnes Denes: Wheatfield – A Confrontation, 1982. Forrás: Agnes Denes és Leslie Tonkonow Artworks + Projects