Az agrár-felsőoktatás történetéről
„Tenyerén hordozta az embert az Isten, amikor termőföldet terített alája. Létfenntartásának, de műveltsége megszerzésének, rendszerezésének is első színtere a termékeny mező” – mondta el Halász János kulturális államtitkár november 20-án, a Debreceni agrár-felsőoktatás története című kiállítás megnyitóján.
?Az agrár felsőoktatás nem is honosodhatott volna meg jobb helyen, mint Debrecenben. Kiváló mezőgazdasági talaja, éghajlata, európai hírű vásárai, kollégiumának több évszázados szellemi öröksége nyújtott ehhez alapot. A tudomány pedig nem más, mint a tudomány története. Már a tegnapi felfedezés és a holnapra szóló terv is múlt, mert tényeit rögzítettük. Ekképpen akiknek ezt a kiállítást és a mögötte rejlő szellemi munkát köszönhetjük, azoknak bízvást a jövőt kell megköszönnünk. Azzal is, hogy a mezőgazdasági oktatás tárgyait, képes és írott emlékeit alaposan tanulmányozzuk és azzal is, hogy mindezt továbbadjuk? ? mondta el az államtitkár.
A korábbi századok mezőgazdasági ismeretátadása, a paraszti népesség ?szakképzése? a 17-18. századig a család, a helyi (falusi) közösségek tudására hagyatkozott. A gazdasági élet fejlődése során vált bizonyossá, hogy a mezőgazdaság nem könnyű foglalkozás, amit a fiú az apától kevés fáradsággal elsajátíthat. ?A modern gazdaság hosszú, tudományos előkészültséget, fárasztó tanulmányozást és sokoldalú beavatást igényel mindazoktól, kik kellő sikerrel gyakorolni óhajtják? ? írta 1874-ben Sporzon Pál, aki gazdasági tanárként sokat tett a háromszintű mezőgazdasági szakoktatás hazai megteremtéséért.
A viszonylag rövid történeti háttér ellenére a Kárpát-medence mezőgazdasági kultúrájában jelentős lépések történtek a gazdálkodás tudományos alapjainak lerakásában. Először Szempc, Tessedik Sámuel szarvasi földműves iskolája, majd időrendi sorrendben is előkelő helyet elfoglaló Festetich György Georgikonja, továbbá Magyaróvár európai rangú intézménye jelzi a fejlődés útját. A történet debreceni állomásait tekinti pedig át a tárlat ? mondta el Surányi Béla agrártörténész.
A kiegyezést (1867) követő évtizedek alatt vált rangjához méltóvá a hazai mezőgazdasági szakképzés, a polgári fejlődés politikai, gazdasági feltételrendszerének megteremtése után pedig Debrecen is feliratkozott a gazdasági intézmények sorába. A debreceni Országos Felsőbb Gazdasági Tanintézet első tanévnyitóját 1868. október 22-én tartották meg.
Az intézet kiváló elméleti és gyakorlati képzést folytatott. Tanárai tudományos munkát végeztek, tankönyveket írtak, világkiállításokon vettek részt. Az oktatók tartós kiküldetésbe mehettek Franciaországba, Németországba, Ausztriába, Svájcba. Évente kétszer hallgatói csoportok utaztak külföldre.
A hazai, így a debreceni mezőgazdasági oktatás is követte az európai agrárium fejlődését, igyekezett a változásokra felkészíteni a gazdatársadalmat. Ennek révén sikerült Debrecennek az egész Kárpát-medence szakképzésének fellegvárává válni, tekintélyt kivívni határokon belül és azon túl is.
A debreceni gazdasági és agrár-felsőoktatás alapításának 145. évfordulója alkalmából rendezett a "Debreceni agrár-felsőoktatás története" című állandó kiállítás a centrum az általa összegyűjtött dokumentumokból, tárgyakból állította össze.
A kezdetektől máig, ?a gazdasági tanintézettől az egyetemig? bemutatásra kerül az intézmény története, amely 145 évvel ezelőtt, 2013 őszén kezdődött el. A bemutatott korszak a magyar mezőgazdasági kultúra azon szakaszát öleli fel, amelynek során a magyar agrárium a modernizáció útjára lépett, amikor a hagyományos mezőgazdasági termelés helyére a tudomány eredményeire támaszkodó gazdálkodás lépett. A tudomány szerepének növekedése, illetve gyakorlati alkalmazása együtt járt a mezőgazdasági szakképzés hálózatának kiépítésével. E nagy ívű munkában oroszlánrészt vállalt, illetve nyert Debrecen, amely főleg a keleti régióban a szakember-ellátás egyik fellegvárává nőtte ki magát. Egyúttal ez a korszak volt az, amikor a mezőgazdaságtan (agronómia) Magyarországon is meghatározó tudománnyá vált.
Az intézménytörténeti állandó kiállítás szervesen kötődik a múlt esztendőben átadott kiállítás témaköréhez, amely a hagyományos mezőgazdasági termelést, a paraszti gazdálkodást vette górcső alá. Ez az egymásra épülő két kiállítás fémjelzi a magyar mezőgazdaság elmúlt másfél évszázados fejlődését, eljutva napjaink korszerű mezőgazdaságáig.
Külön szerepet kap a ?Tudós tanáraink arcképcsarnoka?, ahol azoknak a meghatározó személyiségeknek állítunk emléket, akik oktatói-kutatói tevékenységükkel megszabták az intézmény arculatát, hiszen munkájuk tovább él az utódok tevékenységében.