A munkálatokat az Oxfordi Egyetem professzora, Mensun Bound vezeti, aki szerint a víz alól nemcsak az ágyúkat, hanem a muskétákat, gránátokat, kardokat, lándzsákat, páncélokat és sisakokat is felhozzák majd. A hajó megtalálásáról korábban mi is beszámoltunk: az a Franciaországban állomásozó brit csapatoknak vitt utánpótlást fegyverekből, hogy megakadályozzák egy esetleges második spanyol Armada elindulását.
A roncsot először 1977-ben vették észre a helyi rákhalászok, ám a régészek azóta sem igazán beszélnek az ott folytatott munkálatokról, mert nagyon tartanak a roncsok kifosztásától. Sir Norman Browse, a hajó maradványait birtokló Alderney vezetője szerint egész mostanáig titkokban tartották a felfedezéseket, most azonban a komoly biztonsági beruházásoknak köszönhetően már a nyilvánosság is nyomon követheti a munkálatokat. Az Alderney-nél elsüllyedt hajó nevét nem ismerjük, nagyjából a Mary Rose után 40 évvel, a legkorszerűbb technológiákkal épülhetett. Erre utal az is, hogy míg a Mary Rose 700 tonnásan hasította a habokat, az Alderney-roncs alig 300 tonnásan, és sokkal gyorsabban.
Sir Norman Browse, az Alderney Tengerészeti Alapítvány vezetője szerint a roncs 30 méter mélyen, a homokba süllyedve várja a régészeket, és a körülmények nem éppen ideálisak, hiszen ez a csatorna egyik legveszélyesebb kutatóhelye. A búvárok egy merülés alatt alig 40 percet dolgozhatnak a mélyben, így a csoportnak a tervek szerint éjszakánként is dolgoznia kell. Az expedíció azonban már elindult, és a tervek szerint május 26-án meg is érkezik a helyszínre.
A régészeket a legújabb tudósítások szerint a leginkább az ágyúk érdeklik, amelyek mellett több sisak és kerámiagránát található. A gránátok igen különlegesek: egy olyan keverék volt bennük, amely az ellenséges hajókat görögtűzzel árasztotta el. Az ágyúk az első olyan tengeri tűzfegyverek, amelyekkel pontosan és megbízhatóan lehetett célozni. A Mary Rose mellett az Alderney ágyúi jelentik a világ második legnagyobb hasonló fegyverkollekcióját. A két hajó elsüllyedése között mindössze 47 év telt el, de a kor hadügyi forradalma igen komoly változásokat hozott: ezek és a hasonló fegyverek alapozták meg Anglia évszázadokig tartó tengeri uralmát.
A hajón több típusú muníció, így nem csak kerek ágyúgolyók, de több más - csillag és más alakú golyótípus - található. A projektet az angol királyi ház fegyverszakértője, Graeme Rimer is figyelemmel kíséri, aki szerint a hajón több olyan fegyvernem van, amelynek létezését a roncs megtalálása előtt jóval későbbre tették. A Tudor fegyverszállító felszereltségén azonban szerinte nem kell meglepődni, hiszen az háborús zónába tartott, és Anglia legfontosabb embere, Lord Burghley utasításra szállított fegyvereket.
A fegyverek rekonstrukciója és a tesztek arra is jók lesznek, hogy megállapítsák az ágyúk ballisztikai jellemzőit, és "valódi pusztítási együtthatójukat". És pontosan ez az, amit a régészek terveznek: a replikákat szeptemberben kezdik el egy skóciai fegyverkovácsnál készíteni. Az ágyúkat kiállítják a Towerben, mielőtt visszatérnek a sziget múzeumába. Egykor ez az erődítmény volt az ország legnagyobb fegyverraktára, és legnagyobb fegyvergyára is egyben.
A munkálatokat a BBC kezdettől figyelemmel kíséri, és a Timewatch című történelmi magazinműsor egyik téli részében láthatják a feltárás részleteit az angol nézők.
