Méhes Károly nem véletlenül mutatja be a képeit a pannonhalmi apátsághoz tartozó bencés gimnázium galériájában. Az újságíróként és a Forma–1-es autóversenyzés egyik legismertebb magyarországi szakértőjeként tevékenykedő alkotót szoros szálak fűzik a festői környezetben álló intézményhez, amelynek egykor ő is a növendéke volt.

Az az időszak azonban idestova negyven éve ért véget Méhes Károly életében: 1979 és 1983 között koptatta a gimnázium padjait. A zárt, ám toleráns világban pallérozódott Méhes a pannonhalmi évei után visszatért szülővárosába, Pécsre, és beiratkozott a Janus Pannonius Tudományegyetem magyar–esztétika szakára, ahol kisebb kitérő után (1989-ben ösztöndíjasként egy szemesztert a Pennsylvaniai Indiana Egyetemen töltött el) 1991-ben vette át a diplomáját. Az abszolutórium megszerzése után hamar megtalálta a hivatását: a Dunántúli Napló munkatársaként dolgozott és dolgozik mind a napig. Költő és író is: olyan, igényes szaklapok közölték verseit, elbeszéléseit, fordításait, mint az Alföld, az Élet és Irodalom, a Holmi, a Kortárs vagy pécsi Jelenkor.

Az elmúlt harminc évben számos szépirodalmi és a Forma–1 világáról írott kötete jelent meg. Néhány az utóbbi évekből: Kézfogás a svéd királlyal (2021), Néma galambok utcája, Száguldó magyarok. Legendás pilótatörténetek (2019), Ferrari 70. A Scuderia története, 1947–2017 (2017).

Sokan nem tudták, hogy fotózással is foglalkozik. „A lusta író fényképez, és így okoskodik: mivel egy kép állítólag többet mond ezer szónál, tíz fotóból egész jó kis novella kerekíthető. Amikor írok, próbálom szöveggé kalapálni azokat a képeket, amik bennem sorjáznak. Amikor fényképezek, apró négyszögekre vagdosom a világot, ami körülvesz” írja a fotózásról Méhes, aki többek között máltai, barcelonai, berlini és koppenhágai utazásainak emlékeit örökíti meg képein. De nemcsak a „barangolásai” során fellelt helyeket fényképezi, hanem szinte mindent: autókat, embereket, tárgyakat, tájakat, tereket, ételeket.

E hétköznapi képekkel azonban mindeddig nem lépett a nagyközönség elé. Vala hol című kiállítása már csak emiatt is rendhagyó. Meg abban is, hogy a jól megszokott kereskedelmi és magángalériák színtereitől távol: egy vidéki bencés gimnázium emeleti részlegén kapott helyet. Pannonhalma közössége a világtól elkülönülve őrzi a kiemelkedő történelmi emlékhelyet, a hegy tetején magasodó egyházi központot, az apátságot, amelyhez meredek lépcsősor vezet fel. A sűrű növényzettel szegélyezett úton felkapaszkodva csodálatos panoráma tárul elénk.

Méhes
kamaratárlata a kolostorhoz kapcsolódó gimnáziumi épületben található, amely,
mint Dinya Beátától, a főapátság kommunikációs munkatársától megtudtam, nem
igazán látogatóbarát. A kicsiny kiállítóhelyiség főként a gimnázium egykori
öregdiákjai számára áll nyitva.

A Vala hol
művészi kompozíciójú, komoly képei számára keresni sem lehetne hangulatosabb
helyszínt. A kiállított anyag csak fekete-fehér felvételeket tartalmaz, az
összhatás a figurák és helyszínek árnyékolásának, az erős kontrasztoknak
köszönhetően mégsem egyhangú. Méhes vakítóan fehér megvilágításba helyezi a
számára fontos részeket, míg a körülöttük lévő teret és a hátteret szinte
koromfeketén hagyja. Ettől az alkotásai drámai hatásúak, líraian elégikusak,
művészien megkomponáltak.

Méhes „művészi” fényképei a valóságot mutatják, de megrendezett, beállított módon. Van, hogy csak egy enteriőrt vagy verandát (Veranda, kedves vendég. Želiv, Csehország – 2015,  Veranda, Szieszta. Villány – 2015), másutt embereket, gyerekeket (Hortobágyi asszonyok: A fénykép is szobor, Hortobágy – 2012, Norvég tó. Szép reggel, Norvégia – 2012) látunk. Méhes ugyanis nemcsak dokumentálni és megörökíteni akar egy-egy pillanatot: átgondolt kompozícióin úgy rendezi az elemeket, hogy általánosabb üzenetet hordozzanak.

Így például a Hortobágyi asszonyok című fotón a fekete napszemüveget viselő női alak felveszi a mögötte álló két, népviseletet hordó asszony tömör szobrának pózát, mintegy „beáll a sorba”. Jelképes üzenete van a Szent Asztrik-szobrot megjelenítő képnek is, amelyen egy köztéri lámpában a monostor világító ablaka tükröződik. Értelmezhetjük úgy, hogy a koronát elhozó Asztrik új ablakot nyitott a magyarság számára.

Az alkotó sokfelé járt a világban, sokféle kultúrával, szokással találkozhatott. Képei mégsem turistalátványosságokat akarnak megörökíteni, hanem gondolatokat közölnek, érzelmeket keltenek. Mint például az Indiai olvasó öreg (Agra, India – 2018) figurája, aki kopott nádszékében ülve fel sem néz újságjából, elmélyülten olvassa a híreket: kitartóan tájékozódik a politikai történésekről, pedig életkora alapján már kikerült ebből a világból. Egy másik fotón, a Spanyol bárban címűn a csapos és vendége két külön, autonóm világot képvisel – mindketten szertartásosan komolyak, mégis a mediterrán életérzés képviselői.

Gulyás Gábor esztéta a következőket mondta a kiállítás nyitóbeszédében: „A címe három szóból áll – ez az első arra utalhat, hogy az élet jelenvalósága folyamatosan múlttá válik, s ezt az egyszerűnek tetsző, de nehezen befogadható folyamatot a fotó rögzíti és megőrzi. A cím második szava, a »hol« azt érzékeltetheti, hogy az idő mellett létezik egy másik alapvető perspektíva: a tér, amelynek karakterét a fotó képes feltárni és bemutatni.” Majd hozzátette: a címnek van egy harmadik szava is: a „valahol”, amely a két elválasztott kifejezés egybeolvasásából jön létre. Gulyás szerint ezt úgy értelmezhetjük, mint a képeken ábrázolt terek konkretizálását és általánosítását, valamilyen transzcendens tartalom közlésére való törekvést.

Méhes Károly tárlata július végéig látogatható a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban.

Takáts Fábián

Nyitókép: Méhes Károly: Spanyol bárban (részlet)