Ahol a vizsolyi Biblia született

Fénycsík vágja ketté az időt. Falakba álmodott múlt, keresem magját a tiszta szónak ott, hol permetként pereg az ige. Nyitott könyvlapok közt Jézus-üzenet holnapra, szavak, mondatok lélektől lélekig. Harangok hívnak – ünnep teríti az Úr asztalát, mára a temetők is bezárnak.

Gólyák gyülekeznek a vizsolyi református templom tetején, amikor elérkezik az idő, hogy melegebb éghajlatra költözzenek. Nem egy, nem kettő, hanem tucatnyi, mesélik a településen élők. Talán a madarak is érzik, hogy az Árpád-kori templom nem hétköznapi épület, hanem lenyomata őseink örökségének, valódi zarándokhely, ahol féltve őrzik az 1590-ben kinyomtatott, s mára hungarikumnak minősített vizsolyi Biblia egy eredeti példányát.

Így történt

„Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége a Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek Urának féltő szeretete viszi véghez ezt!”
Ézsaiás próféta könyve, 9: 5–6

Utoljára tinédzserként láttam az eredeti Károli-bibliát, akkor sem Vizsolyban, hanem Debrecenben. Az is rendkívüli élmény volt, mégis vágyakoztam arra, hogy a megszületés helyén, vagyis épp ott nézhessem meg ezt a felbecsülhetettlen értéket, ahol anno kinyomtatták.

Most, amikor az agyonfoltozott országúton az eldugott kis abaúji falu, Vizsoly felé tartok, újraértelmezem korábbi gondolatomat, s rájövök, egyáltalán nem véletlen, hogy a Jóisten épp most, karácsony előtt vezetett erre a helyre, hiszen a magyar nyelvű Biblia „világrajötte” párhuzamba állítható Jézus megszületésével.

Ettől a gondolattól új lendületre kapok, még ha nyomaszt is az utam során gyakran felbukkanó lerobbant házak, kiteregetett kopott, szakadt rongyok látványa. Ilyet ritkán pillant meg a városi ember, nem csoda, ha foltot hagy a lélekben. Ezek a mélyszegénységet árasztó falvak mint repedezett irányjelzők vezetnek rá arra az az útra, amely szinte mesebeli hegyek és dombok ölelésében fekszik, ahol messziről integet a regéci vár, s ahol szerényen meglapul Vizsoly. Talán sosem hallottunk volna róla, ha 1590-ben nem itt nyomtatják ki a Károli Gáspár és segítői által Göncön lefordított Bibliát.

A fordítás kéziratait Göncről Vizsolyba Károli Gáspár egyik fő segédje, Szenczi Molnár Albert hordta át, gyalogosan és lovas kocsin.

A nyomdászmester, Mantskovit Bálint 1588 második felében költözött Galgócról Vizsolyba a nyomdájával együtt. Azért épp Vizsolyra esett a választás, mert közel található a fordítás helyszínéhez, valamint félreeső és biztonságos helyen volt, egy ilyen kényes munka elvégzéséhez éppen megfelelt. Ez háborús időszakban igen fontos szempontnak számított.

A nyomtatáshoz négy sajtógépet használtak, ezek korhű másolata megtekinthető a vizsolyi református templom melletti nyomdatörténeti múzeumban. A vizsolyi Biblia elkészítéséhez szükséges papírt Lengyelországból hozták, amiért jó minőségű tokaj-hegyaljai borral fizettek. Másfél év alatt nyolcszáz példányt nyomtattak belőle, ebből 57 darab maradt fent világszerte. Egy vizsolyi Biblia hat kilogramm, és 2412 oldalt tartalmaz.

Karácsonyi ostya

„Amikor ezeket forgatta szívében, íme, az Úr angyala álmában megjelent neki és így szólt: József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: Íme, a szűz méhében fogan és fiút szül, és a nevét Emmánuelnek fogják hívni. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.”
Máté evangéliuma, 1.,20–23.

A református lelkészt keresi? – kérdi egy asszony, majd beljebb tessékel a kocsmába. Na, ne fusson már annyira, mondja, igyon egy jó kávét. Már tölti is poharakba a forró fekete italt, hozzáteszi, nem kell kifizetni, ajándék. Jó ember a tiszteletes, meséli, tíz éve szolgál Vizsolyban. Szép családja van öt gyerekkel. Rendben tartja a dolgokat, mióta nálunk van, sokat fejlődött minden, intézi a múzeumot. Amikor idejöttek, nem volt itt ennyi minden, most meg van könyvesház, múzeum, nem csoda, hogy jönnek a turisták.

Amikor az asszony számára kiderül, hogy újságíró vagyok, és a vizsolyi Bibliáról szeretnék írni, még jobban felcsillan a szeme. Azt tudja, hogy mi az a karácsonyi ostya? – kérdi. Rázom a fejem, nem hallottam még róla. Az itt, Vizsolyban egy régi hagyomány, meséli. Már csak az öregek készítik. Olyasmi tésztát kell keverni hozzá, mint a palacsintához, aztán ki kell sütni egy hagyományos ostyasütőben. De az nem akármilyen sütő, ezt nekünk gyártják. A karácsonyi jelképek vannak belevésve, s ettől lesz karácsonyi a sütemény. Én is szoktam ilyet készíteni. Most épp van is otthon, ha estefelé visszajönnek, hozok maguknak kóstolót, mosolyog.

Az ősi, Árpád-kori református templomot eltéveszteni sem tudnánk, Vizsoly főutcáján áll a két katolikus templom szomszédságában. Mellette található az úgynevezett látogatóközpont. A turisták itt megtekinthetik a Manstkovit Nyomdatörténeti Múzeum két kiállítását interaktív biblianyomdászattal egybekötve. A Bibliás Könyvesházban történelmi kisfilmet mutatnak be, lehetőség van témába vágó irodalom beszerzésére és az abban elmélyülésre.

„Tervezzük a látogatóközpont bővítését. A könyvesházat szeretnénk kiterjeszteni oldalra és hátrafelé, a tetőtérbe közösségi teret álmodtunk. Mindent festett, kazettás mennyezettel kívánunk díszíteni. Álmunk továbbá egy harangláb, és lenne egy új múzeumépületünk is, amit a pincemúzeummal kötnénk össze. A tervek már készen állnak, csak az anyagi forrás hiányzik” – mondja Kovács Zsolt Levente, a helyi református lelkész.

A templom szintén nyitva áll az érdeklődők előtt, ahol páratlan freskók között tekinthető meg a vizsolyi Biblia egy eredeti példánya. Az épületbe lépve semmivel össze nem hasonlítható, jóleső izgalom fogja el az embert. Ráadásul olyan szerencsém van, hogy részt vehetek a vasárnapi istentiszteleten is, melyet Kovács Zsolt Levente tart. Az istentisztelet után szívesen kalauzolt az emlékek birodalmában.

Gyerekház és zarándokszálláshely

„A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban. És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.”
Lukács evangéliuma, 2:12–14.

Megtisztelő vizsolyi lelkésznek lenni, mondja mindjárt a beszélgetésünk elején Kovács Zsolt Levente, aki feleségével a Dunakanyarból került a faluba. Öt gyermekük már Vizsolyban született, a legkisebb most másfél éves, a legidősebbek az ikrek, ők nyolcévesek. A házaspár számos szomorú történettel találja szembe magát nap mint nap. Vizsolyban sok a nehéz sorsú család, akiket a lelkész felesége karolt fel. Ottlétünkkor épp egy beteg kisgyermek lázcsillapításában kell segédkeznie egy fiatal, gyakorlatlan édesanyának. Ez nála mindennapos, meséli. Éppen ezért hozták létre az úgynevezett gyerekházat, ahol hasonló asszonyoknak nyújt segítséget a lelkészfeleség, aki egyébként gyógypedagógus, és a hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatásában is részt vesz.

„Ez egy gyermekvédelmi szolgáltatás, ahol azoknak az édesanyáknak segítünk, akik korán szültek, és nem igazán tudják, mit jelent az anyaság, nincsenek a készségek birtokában. Itt nemcsak tanácsokkal látjuk el őket, de higiénés szolgáltatások is vannak, mint mosás, fürdetés, tisztálkodási lehetőség. Emellett lelki segítségnyújtásra is törekszünk, hogy ezek az asszonyok anyaként is megállhassák a helyüket, hogy ne alakuljanak ki olyan drámai helyzetek, amikor már a gyámügynek kell beavatkozni. Öröm számunkra, hogy elkészült a zarándokszállásunk, ahol kulturált körülmények között, szeretettel várjuk a Vizsolyba érkezőket” – mondja a lelkész.

Arról is mesélt, hogy a közösségükben az advent és a karácsony különösen hangulatos és meghitt. A gyerekházban kézműveskednek, bábelőadásokat, játszóházat szerveznek, betlehemes játékot tanulnak, de természetesen az ünnepi műsor és az ajándékozás sem marad el. Ez utóbbi azért is fontos, mert van olyan vizsolyi kisgyerek, aki nem kapna ajándékot, ha a gyülekezet, illetve az egyház nem gondolna rá is.

A restaurálás

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ.”
János evangéliuma, 3:16–17

De ha már a Biblia nyomtatásának helyszínén vagyunk, térjünk vissza a Szentíráshoz. Nem titok, hogy a vizsolyi református templomban őrzött Károli-biblia kalandos utat járt be. Horthy Miklós adományaként került a gyülekezethez 1940-ben, amikor is egy nagy ünnepségen adták át, amit a Biblia kinyomtatásának 350. évfordulója alkalmából tartottak.

PA171108

PA171109

Az értékes kincset 2002-ben ellopták a templomból, Istennek hála a Nemzeti Nyomozóiroda végül megtalálta.

Korábban is tettek kísérletet a vizsolyi Biblia eltulajdonítására, de a betörő annyira amatőr volt, hogy nem ismerte fel az eredeti kiadást, így más kiadványokat vitt magával. Ráadásul azokat Budapesten kidobta egy kukába. Az egyébként szintén értékes bibliákat valaki megtalálta, s végül visszaszolgáltatták a vizsolyi gyülekezetnek.

„A jelenleg is nálunk lévő példány 2003-ban egy nagyobb restaurálást kapott, ahol a lapokat is megjavították és új kötést tettek rá. Valamint tavaly, a Covid-időszak csendességében egy tisztítórestaurátori munkát végeztek rajta a sárospataki restaurátorműhelyben Wallinger Mónika irányításával. Nagy örömünkre szolgál, hogy így karácsony előtt megérkezett hozzánk az a speciális, klimatizált vitrin is, amely megfelelő szárazságú levegőt biztosít a Bibliának, így megelőzhető lesz a gombásodás, amivel a templom falai között küzdünk” – mondja Kovács Zsolt Levente.

„Pásztorok tanyáztak a vidéken, kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek. De az angyal így szólt hozzájuk: »Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában.«”
Lukács evangéliuma, 2:8–11

A képek a szerző felvételei.

Az írás a Magyar Kultúra magazin 2021/7. számában jelent meg.