A New York-i Grand Central Terminal
Valószínűleg a világ legismertebb vasútállomása a New York-i Grand Central, hiszen számos filmben játszott már központi szerepet a hatalmas, csillagos mennyezetű főcsarnoka. A Manhattan közepén található, Beaux Arts stílusú épület 1913-ban nyílt meg, kívül-belül számos freskó, szobor és festmény díszíti. A mindig rohanó ingázók mellett nap mint nap turisták hada lepi el az állomást, hogy híres órája alatt fotózkodjanak, így talán nem véletlen, hogy hivatalos funkcióján túl a Grand Central a hatodik leglátogatottabb turisztikai attrakció is a világon.
A londoni St. Pancras International
London tele van vasútállomásokkal, de néhány, mint például a St. Pancras International, kiemelkedik a többi közül. Az épület a Viktória-kor csúcsán, 1868-ban nyílt meg, és széles körben a világ egyik legkifinomultabb pályaudvarának tekintik. A „vasúti katedrális” azonban a hatvanas évekre feleslegessé vált, miután a vonatokat átterelték a közeli Kings Cross és Euston állomásokra. Egy széles körű közösségi kampány mentette meg az épületet a lebontástól, fellendülését viszont a Csatorna-alagútnak köszönheti: nyolcszáz millió fontos felújítás után, 2007-ben II. Erzsébet királynő nyitotta meg a Eurostar londoni végállomásaként. Megújulása elősegítette a környék fejlődését is: a korábban ipari épületekből és elhagyott raktárakból álló terület ma kávézókkal, éttermekkel van tele, és számos kreatív vállalkozás is itt talált otthonra.
A párizsi Gare du Nord
Ahogy Londonban, úgy a francia fővárosban is számos pályaudvar szolgálja az utazókat, de egyik sem ér fel a 1846-ban megnyílt Gare du Nord-al, amely az egyik legrégebbi állomás a világon. A pompás Beaux Arts épület homlokzatát huszonhárom nőalak díszíti, mindegyik egy-egy, a vasútállomás által kiszolgált úti célt szimbolizál. Az épület belső tere természetes fényben úszik a magas ablakoknak köszönhetően, a vonatcsarnok üveg- és öntöttvas tetője a mérnöki tudomány és a szépség harmonikus egyesülése. A Gare du Nord nemcsak Franciaország, hanem Európa legforgalmasabb vasútállomása is, évente mintegy 210 millió utast szolgál ki, többek között az Eurostar is ide fut be.
A madridi Atocha vasútállomás
Az eredeti, 1851-ben megnyitott pályaudvar nagy része egy tűzvészben elpusztult, 1892-ben már egy acél-üveg tetővel ellátott, felújított épületet adtak át az utazóközönségnek. Az építész, Alberto de Palacio Elissagne ezen a projekten együttműködött Gustave Eiffellel, aki akkorra már befejezte a róla elnevezett, híres párizsi torony építését. Atocha továbbra is Spanyolország legnagyobb vasútállomásaként szolgál, de az 1992-es felújítás után a vonatok már egy új terminálba érkeznek, míg gyönyörű, fényben úszó főcsarnoka bevásárlóközponttá alakult, közepén pedig egy trópusi kert található, amelyben négyezer fa, növény és számos hal és hüllő kapott helyet.
Az antwerpeni Centraal
Ha egy olyan állomást kellene mondani, amely magán hordozza a vasút első nagy korszakának lényegét, akkor nehéz lenne jobbat találni az antwerpeni központi pályaudvarnál. A masszív, impozáns, vasból, üvegből, márványból és gránitból készült épület Louis Delacenserie munkája, aki többféle építészeti stílust kevert megtervezésekor. Az 1905-ben átadott pályaudvar 2009-ben nagyszabású restauráción esett át, amikor a korábban eltávolított timpanonokat és tornyokat is helyreállították. Ezen kívül új alagutakat is építettek az átmenő forgalom és nagysebességű vasút számára, gondosan ügyelve az eredeti terminál intergitásának megtartására.
A belga Liège-Guillemins
Még egy belga vasútállomás felkéredzkedik erre a listára, bár kinézete jócskán eltér a fentebb bemutatottaktól. Liège fő állomását akár futballstadionnak vagy koncertteremnek is lehetne nézni, de valójában egy rendkívüli vasúti csomópont. Az 1842-ben épült első állomás óta többször is átalakult, a 2009-es, ma is látható változat acélból, üvegből és fehér betonból készült. Spanyol tervezője, Santiago Calatrava azt szerette volna, hogy az állomás tükrözze a modern, egyre sebesebb vonatok által bekövetkező gyors változásokat. Összesen csak öt peronnal rendelkezik – ez is a hatékonyság felé mutató jel –, és egy hatalmas, bordázott boltív uralja formáját.
A japán Kanazawa állomás
Kanazawa fő vasútállomása a múlt, a jelen és a jövő szétszakíthatatlan egységének jelképe. Az állomást először 1898-ban nyitották meg, de 2005-ös felújítása után vált igazán látványossá. A pályaudvar előtt hatalmas hagyományos fa torii kapu áll, amely általában japán szentélyek előtt található, míg főépülete impozáns, alumínium és üveg dóm, amelynek nagy várótermét hagyományos japán csomózott szőnyegekkel díszítettek. Az átadás után sokan vegyes érzelmekkel fogadták, nem odaillőnek gondolták az épületet. Az elmúlt időszakban már sokkal nagyobb az elfogadás, hiszen rengeteg turista keresi fel az állomást, akik az Ishikawa prefektúra történelmi épületeit, például a gejsza negyedet és a szamuráj negyedet látogatják.
A malajziai Kuala Lumpur vasútállomás
A Kuala Lumpur-i vasútállomás is gyönyörű példája a különböző építészeti stílusok keveredésének. Az épületen egyaránt láthatóak indo, szaracén és mór jegyek, amelyek Kelet és Nyugat találkozását mutatják be. Az eredetei állomás 1886-ban épült, majd 1917-ben alakították át jelenlegi formájára. Minaretek, kupolával borított pavilonok és boltívek díszítik, krémszínű, eklektikus külsőjével kiemelkedik környezetéből. Mivel a távolsági és városközi vasúti forgalmat egy másik állomásra irányították át, ennek a pályaudvarnak a jelentősége fokozatosan csökken, ennek ellenére továbbra is a turisták egyik kedvenc „Instapontja”.
Az indiai Chhatrapati Shivaji Terminus
Mumbai és egyben India legforgalmasabb vasútállomása a Chhatrapati Shivaji, amely csak 1996-ban kapta ezt a nevet, addig Victoria Terminus volt, sokan még ma is VT-nek hívják. A brit Frederick William Stevens tervezte, Viktória királynő arany jubileumát követően, 1888-ban adták át. Izgalmas keveréke a viktoriánus olasz gótikus reneszánsznak és a hagyományos indiai mughal stílusnak: az épületet a díszes kőfaragások, a helyi növény- és állatvilágot ábrázoló szobrok, víznyelők, allegorikus groteszk figurák díszítik. 2004 óta az UNESCO világörökségi helyszíneinek listáján is szerepel.
Az új-zélandi Dunedin Station
Ennek a mesebeli kastélyra hasonlító, bazalt- és mészkőből épült állomásnak köszönhetően kezdték építészét, George Troupot „Mézeskalács George” néven emlegetni. Az 1906-ban átadott épület egyik leggyönyörűbb részlete az utasok lába alatt van: padlója 750.000 porcelán csempével van kirakva. Egykor Új-Zéland legnyüzsgőbb állomása volt, a visszaeső forgalom miatt ma már azonban nemcsak a vasúti közlekedést szolgálja, hanem étteremnek, művészeti galériának és a szigetország sporthírességei termének is helyet ad. Fő peronját minden évben egyszer átalakítják egy divatbemutatóhoz a „világ leghosszabb kifutópályájává”.
A források itt, itt, itt, itt és itt olvashatók.
Nyitókép: a New York-i Grand Central Terminal. Fotó: Shutterstock / Bényei Zoltán
