Elhalad mellettem egy magas, fekete hajú lány. A kezében kétszer félbehajtott, strapabíró bevásárlótáskát szorít. Szintén zenész, mosolygok magamban, mialatt az előttem türelmesen ácsorgó, várakozó embersort figyelem a III. kerületi Reményi utca járdáján. Azt akarják, amit én: bejutni a Libri raktárvásárára.
Tízre jöttem. Fél tizenegy van, érkeznek az első fecskék: sorban szállingóznak kifelé az üzletből, kezükben a frissen megszerzett zsákmánnyal. Tekintetük elégedettséget sugall. Van, aki a mellkasához szorítja az irodalmat, és van, akinek a hátizsákját feszíti szét a sok betű. „Hű, mekkora sor!” – mondja megdöbbenve egy színes, díszes, szép fedeles könyvet szorongató kisfiú az édesanyjának, aki könyvekkel teletömött papírdobozt cipel. Édes teher, gondolom. A mama arcán mosoly ül, és helyeslően bólogat.
„Na jó, erről ennyit!” – mondja egy idős asszony. Szavait a férjének címezi, miközben apró léptekkel a sor mellett haladnak. Egy pillanatra megállnak, a nő a férfire néz, majd ismét elindulnak, útjuk a sor eleje felé vezet. Még alaposabban felmérik, hogy hány méter és ember választja el őket a vásárlástól. Tétován körbenéznek, haboznak, aztán visszafordulnak. Ismét elhaladnak mellettem. Kíváncsi leszek, vajon beállnak-e a sor végére. Hátranézek, de már csak annyit látok, hogy az embertömeg elnyelte őket.
A várakozás ötvenedik percében járok, már csak kábé tíz méter, ami elválaszt a bejárattól.
Beszélgetni kezdek a mellettem álló lánnyal. Azt mondja, általában harminc-negyven percet kell várni. Az a titok, hogy vagy korán kell érkezni, vagy későn. Kérdezem, hogy milyen könyvet keres. „Mindig megnézem, hogy mely kiadóktól vannak könyvek. Elsősorban csiki-csuki romantikus könyveket és mesekönyveket szoktam vásárolni. Az utóbbiból mindig sok van.”
Már az ajtóban, a küszöb előtt állok, nincs sok hátra, mindjárt én jövök, és igen, megkapom a belépőként szolgáló kosarat. Bejutottam, eljött az én időm! Izgatottan felmérem a terepet: a falak mentén raklapok sorakoznak, rajtuk a kötetek tömbökben magasodnak, hívják, csábítják a könyvfalókat. Bőséges a kínálat. A falra címkézett árak még vonzóbbá teszik a sokféle műfajú és stílusú könyvet. Az emberek nézelődnek, válogatnak: van, aki csak felülről vizslatja a mű borítóját, mások a kezükbe is veszik, nézik, forgatják, lapozzák, olvasgatják.
Én mindkettőt kipróbálom. Az első szerzeményem Peter Handke A kapus félelme tizenegyesnél című kötete.
„Olykor egy frappáns cím vagy egy szép borító is elég, hogy a könyv a kosaramban kössön ki” – mondja egy fiatal hölgy, akivel nézelődés közben szóba elegyedek. Péterfi-Novák Éva és Szentesi Éva kötetét is beszerezte, mutatja, de bevallja, hogy az előbbi Apád előtt ne vetkőzz című művétől kicsit fél.
„Elvárások nélkül érkeztem. A kínálat izgalmas. Külön örülök, hogy több olyan könyv van, amelyik nemrégiben jelent meg” – mondja egy srác, aki megengedte, hogy lőjek egy fotót a gyűjteményéről.
Egy másik lány elsősorban gyerekkönyvet keres a családjában lévő lurkóknak, de magára is gondol. Verseket, kortárs irodalmat és pszichológiai témájú könyveket szeret olvasni. „Szabadságon vagyok, így ráérek sorba állni és válogatni, de a könyvvásárlás amúgy is heti programnak számít nálam: mindig van egy olyan nap, amikor munka után bemegyek egy könyvesboltba, és ha találok valami érdekeset, megveszem.”
Csengetnek, hangosan. A zajra mindenki megriad, megrezzen, felnéz, összenéz. Várja, hogy mi fog történni. A kassza felől azt hallom: „Gratulálunk!” Megvan, leesett. Az akció része az óránkénti nyereményjáték, amelynek nyertese ingyen vihette haza a kosara tartalmát.
„Számunkra ritka alkalom, hogy az iroda négy fala közül kilépve személyesen is találkozhatunk a vásárlókkal” – mondja Harmat Eszter, a Libri Kiadói Csoport kereskedelmi vezetője.
Izgalmas figyelni, hogy ki hogyan közelít a könyvekhez, melyiket fogja meg, mi alapján választ.
Hogy mi az, ami fogy és mi az, ami nem. És az is érdekes, hogy a kosarak mennyire változatosak. „Sokszínű kínálattal és nagy, legalább ötvenszázalékos kedvezménnyel készültünk. A járvány miatt tavaly elmaradt a raktárvásárunk, pedig két éve kiemelkedően sikeres volt az első ilyen.”
„Több ezer látogatónk volt a négy nap alatt, és nagyon hálásak vagyunk az olvasóinknak, amiért türelemmel kivárták, hogy bejuthassanak. A raktárvásár első napján akár negyven percig is sorban kellett állniuk, a többi napon ennél jóval gyorsabban kezdhettek válogatni, vásárolni. A legkeresettebbek idén elsősorban nem az olcsó, három-ötszáz forintos könyvek, hanem az előző évek sikercímei voltak: Herendi Kata és Szabó Eszter Judit 20 önismereti kérdés és válasz című könyvének diadalmenete a vásáron is folytatódott.
Hozzáteszem, hogy a párkapcsolatokról szóló folytatás ősszel érkezik. A gyerekkönyvek közül Tittel Kinga Mesélő Budapest című különleges kalauza volt a legsikeresebb. De imádták a vásárlók a Helikon Zsebkönyvek sorozatot és a diafilmeket is. Ezekből jellemzően három-négy vagy annál is több került a kosarakba.
Az a tapasztalatunk, hogy az olvasók egy raktárvásáron kevésbé kérik ki az eladók véleményét egy-egy könyvről, mert legtöbbször tudják, hogy milyen típusú könyvet keresnek. Beszélgetésre inkább az Ünnepi Könyvhéten adódik lehetőség. Oda elsősorban az újdonságainkkal készülünk. A kiadványokat jól ismerő kiadói kollégák állnak majd a pultban, akik mindig szívesen ajánlanak könyvet.”
A képek a szerző felvételei.
