Aki mindig is színésznek készült

Feleki Kamill édesanyja Schreiber Tekla Karolina, édesapja Feleki Tivadar címíró, egyszerű mesterember volt. A család kezdetben egy szűkös törökbálinti lakásban élt, majd innen költöztek át a Lipót körút egyik nagyobb polgári lakásába.

Kamill még csak 11 éves volt, amikor már biztosan tudta, hogy egy napon színész lesz belőle. 1922-től a Városligetben magánórákat vett egy artistától, négy évvel később felvételt nyert a Rákosi Szidi Színészképzőbe, alig egy év után pedig Lázár Ödön szerződtette őt a Király Színházba. Pályakezdő létére rögtön magas fizetést kapott, Gombaszögi Ella pártfogásának hála pedig a színésztársadalom is befogadta.

1929 és 1931 között külföldön lépett fel Camillo Feleky néven, különleges ügyességű táncszámaival. Innentől kezdve ünnepelt táncos-komikus lett, olyan helyeken játszott, mint az Operettszínház, a Komikusok Kabaréja, a Royal Orfeum, a Royal Revü Színház, a Vígszínház, a Városi Színház, vagy a Pódium Írók Kabaréja. Rendszeres vendége volt a nyári színpadoknak is.

1936 és 1938 között Lakner Bácsi Gyermekszínházának tánckoreográfusaként dolgozott. A negyvenes évek elején Feleky Camill néven számtalan írását közölte a Film Színház Irodalom című hetilap Az én hasábom címmel.

A II. világháború után a Víg-, a Művész, a Magyar, a Belvárosi, majd a Modern és a Petőfi Színházban játszott, végül visszatért az Operettszínházba. Közben több helyen vendégszerepelt, köztük a József Attila és a Madách Színházban is. Sikerei helyszínéről, az Operettszínházból 1972-ben távozott, bár nem végleg. Utoljára 1978. június 9-én lépett színpadra, de filmekben az 1980-as évek végéig játszott. Utolsó éveit nagy szegénységben élte le.

Apró termete, kiművelt mozgáskultúrája és jellegzetes pöszesége miatt elsősorban egyszerű, félénk kisembereket alakított.

Forrás: wiki